Tegnap újabb kört kellett letudnia a világ legnagyobb közösségi hálózatait üzemeltető vállalatok vezetőinek az amerikai törvényhozás képviselőivel. A videokonferencián keresztül zajló kongresszusi meghallgatás fő csapásiránya ezúttal a platformokon terjedő dezinformáció és gyűlöletkeltő, erőszakra buzdító tartalom, illetve az ennek megakadályozására tett céges törekvések voltak. A politikusok elé rendelt triót Mark Zuckerberg (Facebook), Jack Dorsey (Twitter) és Sundar Pichai (Alphabet/Google) alkotta.

Igen vagy nem?

A meghallgatásnak különös aktualitást adott a január elején a Capitolium épületében és környékén történt esemény. Sok politikus a közösségi médiát teszi felelőssé azért, hogy csatornáikon keresztül villámgyorsan tudtak terjedni a szélsőséges megnyilvánulások, amelyek arra buzdíthattak embereket, hogy csatlakozzanak a tüntetőkből lett rendbontókhoz.

A demokrata képviselők közül többen valamiféle felelőségvállalást próbált kicsikarni a cégvezérekből, ám Zuckerberg és Pichai angolnaként csúszott ki a kérdések gyűrűjéből. Egyedül a Twitter alapítója mutatott némi részleges hajlandóságot arra, hogy elismerje, a közösségi hálózatok szerepet játszhattak az események alakulásában. A Facebook vezérétől a maximumot az jelentette, hogy bizonyos problémás tartalmak megjelentetését nem tagadta.

Az összesen öt hosszú órán tartó procedúra visszatérő motívumaként említhető az egyenes válaszok teljes hiánya. Miközben a törvényhozók a nekik szánt öt perceket igyekezték egyértelmű, egyszerű igen/nem válaszok kipréselésére használni, ez egyáltalán nem jött össze. A big tech képviselői minden ilyen kísérletet terelésekkel, egyrészt/másrészt maszatolással és hasonló kommunikációs trükkökkel szereltek le.

A meghallgatás színvonalát ékesen példázza az egyik republikánus honatya próbálkozása. Billy Long mindegyik vezérigazgatótól külön-külön megkérdezte, tisztában van-e azzal, mi a különbség az igen és a nem szó között.

A pad alatt telózott

Az abszurd jeleneteknek azonban itt még nem volt vége. A Twitter vezetője ugyanis egy idő után elkezdett látványosan unatkozni, és a meghallgatás alatt aktív twitterezésbe kezdett. Többek között lájkolta azt a bejegyzést, amelyikben a felhasználó azon ámuldozik, hogy milyen sok politikus nem képes rendesen kiejteni az Alphabet első számú emberének a nevét. Kicsit relevánsabb akciója volt egy tetszésnyilvánítás arra a kérdésre, hogy miért nem a Dorsey által még 2019-ben belengetett Bluesky projektről faggatják (az internet decentralizálásáról szóló elképzelésről itt írtunk részletesen).

?

— jack (@jack) March 25, 2021

A már említett Long-féle kérdést követően pedig felrakott egy igen egyszerű szavazást, ami mindössze egy kérdőjelből állt és a lehetséges két válasz természetesen az igen és a nem volt. Valószínűleg ez utóbbi miatt részesült később szarkasztikus dícséretben Kathleen Rice republikánus képviselőtől, aki Dorsey multitaskos képességeit "méltatta".

Borítékolható bohózat

A tegnapi történések csak egy újabb megerősítést adtak azzal kapcsolatban, hogy az ilyen meghallgatások kevés, ha egyáltalán bármilyen eredményt hoznak. Tavaly több hasonlóan "színvonalas" kérdezz-felelek zajlott, ám sem a nyári, sem a később ősszel tartott kör nem vezetett sehová.

Mostanra egyetlen dolog tűnik világosnak, hogy az amerikai politikai színtér mindkét oldala között egyetértés mutatkozik abban, hogy valamiféle megoldást kell találni a mérhetetlenül nagy hatalomra szert tett technológiai óriások szabályozására. Ennek egyik eleme lehet az ún. Section 230 rendelkezéseinek felülvizsgálata, melyet még az előző elnök vetett fel azt követően, hogy elkezdték moderálni a közösségi médiában megjelent posztjait. A jelenleg érvényben lévő szabályozás mentességet biztosít a hálózatoknak a platformjaikon megjelenő (káros) tartalommal kapcsolatban, ami sokak szerint idejétmúlt konstrukció.

Bár Donald Trump és a választást megnyerő Joe Biden rengeteg dologban máshogy látják a világot, az új elnök már kinyilvánította, hogy támogatja a Section 230 felülvizsgálatát. A cégek számára az sem túl jó hír, hogy Biden egy sor olyan embert helyezett döntő pozíciókba, akik az utóbbi időben nyíltan kiálltak a big tech megzabolázása mellett.

És akkor még nem is említettük az elmúlt évben sorozatban indított gigapereket, melyekben közös, hogy a vállalatok versenyellenes, társadalomra káros magatartását igyekeznek bizonyítani. Ezek az eljárások ugyan sokáig fognak tartani, ám jelentőségüket növeli, hogy végső soron akár a Facebook vagy az Alphabet/Google kierőszakolt feldarabolását is eredményezhetik.