Nem csak a Facebook járul rendszeresen az amerikai törvényhozás tagjai elé. Legutóbb az Apple volt soron, mivel a Kongresszus igazságügyi albizottsága több versenyjogi szempontból kérdéses ügyet is meg kívánt vitatni a céggel. Ezek közé tartozott az Apple szervizelési gyakorlata is, amiről sokkoló információ derült ki: kész ráfizetés az egész.

Javítani csak pontosan és szépen (és drágán)

De mielőtt a poénra rátérnénk, érdemes megnézni, mi történik akkor, ha egy almás logóval ellátott eszközünket odavertük az asztal sarkához. Az igencsak megnyerő elnevezésű AppleCare támogatási program általában új készülékek esetén egy évig biztosított. Ezt követően lehet hosszabbítást kérni az egyfajta biztosításként funkcionáló AppleCare+ keretében. Ez nincs ingyen: időtartamtól és eszköztől függően több tíz és pár száz dollár közötti summáról beszélünk. A több dolgot magában foglaló szolgáltatás azonban nem azt jelenti, hogy ha bármi gond lenne, ne kellene még fizetni - esettől függően akár egy komolyabb összeget is. Ezzel az ügyfél csak azt ússza meg, hogy "normál" áron számlázzanak neki a szervizben. Utóbbi igen vastagon fogó számlát eredményez, mivel a munkadíj és az alkatrészek is többszörösébe kerülnek, mint bárhol máshol, bármi hasonló téma. (Egy korábbi példa az USA-ból arra, mi történik akkor, ha valaki kiszámolja a költségeket.)

Az Apple igyekszik is ezt a látszólag rendkívül jó üzletet a lehető legszorosabban magánál tartani. Ennek egyik eleme maga a tervezés. Míg egy androidos telefon akkumulátorát általában akár egy nulla műszaki tehetséggel megáldott egységsugarú felhasználó is képes egy YouTube-videó megnézését követően percek alatt kicserélni, az iPhone-oknál ez már nem megy ilyen könnyen, mivel ha valamivel, akkor a ragasztóval biztosan nem spórolnak Cupertinóban. A másik eszköz magának a jogosult szervizkörnek a lehető legszűkebben tartása. Az Apple termékeit ugyanis bizonyos esetekben csak a cég dedikált részlegénél javíthatják, de még általánosabb szervizelést is csak a vállalat minősítésével rendelkező partnerek végezhetnek.

A gyártó természetesen arra hivatkozik, hogy rendkívüli kifinomultságú eszközeit azért nem javíthatja bárki, mert erre kiképzett műszerészi munkaerő hiányában óriási kockázatok fenyegetik a felhasználókat. A maximum kellemetlen nem megfelelő működés mellett például lángoló akkumulátorokat vizionál a cég.

Színtiszta altruizmus

Épp a fenti, erősen piacvédő magatartásnak tűnő gyakorlat volt az egyik oka a minapi meghallgatásnak. A kérdésekre adott válaszokból aztán kiderült, hogy az Apple-nek ilyen kondíciók mellett is totális ráfizetés az ügy. És hát akkor, hogy is lehetne ezt tisztességtelen üzleti magatartásnak minősíteni?!

De mégis miként jöhetett az ki a cégnél, hogy a javítással kapcsolatos költségek az elmúlt évtizedben minden egyes évben meghaladták a bevételeket? A válasz a The Register szerint a kreatív könyvelésben rejlik. Az Apple ugyanis elmaradt bevételnek (veszteségnek) tekinti a normál javítás és az AppleCare+ keretében biztosított olcsóbb díj közötti különbséget. A lap példának egy iPhone XS Maxra kötött 199 dolláros biztosítást hoz fel, amelynek birtokában a kijelzőcsere tényeg nem kerül sokba, mindössze 29 dollár pluszt jelent. De mivel ugyanez AppleCare+ nélkül 329 dollárba kerülne, így az Apple ezen a bolton rögtön bukott 101 dollárt (legalábbis szerintük).

Máshol is van baj

Érdemes a történethez hozzátenni, hogy a nehezen vagy egyáltalán nem javítható elektronikai cikkek problémája túlmutat Cupertino falain. Nem véletlen, hogy európai környezetvédelmi miniszterek olyan szabályozáson dolgoznak, ami a gyártókat arra kényszerítené, hogy könnyebben szétszerelhető és javítható termékeket készítsenek. A változtatások másik célja a fogyasztási cikkek életciklusának meghosszabbítása. (Hasonló kezdeményezések egyébként már az USA tagállamaiban is feltűntek.)

A szigorítás első körben a világítástechnikai termékekre, a tévékre és a nagyobb háztartási eszközökre vonatkozna, így pédául a mobiltelefonok, táblagépek és laptopok egyelőre nincsenek a listán, ám igény minden bizonnyal volna rá a felhasználók részéről. Ezt jelzi az is, hogy a több mint száz civil szervezetet tömörítő Európai Környezetvédelmi Iroda (European Environmental Bureau – EEB) erősen lobbizik az informatikai eszközök, például okostelefonok és nyomtatók felvételéért.