Elakadhat az Intel nagy németországi gyárépítési projektje. Christian Lindner német pénzügyminiszter a hétvégén bejelentette, hogy nincs a költségvetésben pénz arra, hogy növeljék az építkezéshez nyújtott állami támogatást. Az Intel 17 milliárd eurósra tervezett magdeburgi beruházásához (a fenti kép a létesítmény látványtervének egy részlete) eredetileg 6,8 milliárd euróval járult volna hozzá a német állam. Csakhogy jöttek a gazdasági nehézségek, és az Intel eredményei sem úgy alakultak, ahogy eredetileg Pat Gelsinger vezérigazgató elképzelhette.

Plusz 3 milliárd euró kellene

A csipgyártó már kora tavasszal belengette, hogy a magdeburgi projekthez kellene még némi állami pénz, mert elszálltak a gyárépítés költségei. Az is elhangzott, hogy ha Berlin nem emeli 10 milliárd euróra a támogatás összegét, le kell állítani a projektet.

Lindner azonban azt mondta a Financial Timesnak egy a hétvégén megjelent interjújában, hogy ellenzi a támogatás növelését. Ezt azzal indokolta, hogy nincs pénz rá a költségvetésben, különösen olyan helyzetben, amikor a német kormány minden erejével a költségvetés konszolidálásán dolgozik. A támogatások más módját (például hogy tartósan kedvezményes villamosenergiához juttatnák a magdeburgi gyárat) egyelőre még vizsgálják, de a költségvetésnek nincs játéktere, hangsúlyozta. A pénzügyminiszter egyébként az energiaáron keresztüli támogatást is ellenzi. Szerinte az nem is felelne meg az EU állami támogatásra vonatkozó szabályainak.

Bár a pénzügyminiszter nyilatkozata egyértelműnek tűnik, a lap arra hívja fel a figyelmet, hogy a berlini kormány megosztott. Olaf Scholz kancellár és gazdasági minisztere, a zöldpárti Robert Habeck is hajlik arra, hogy engedjenek az Intelnek. Azt azonban utóbbi is rendre kiemeli, hogy fontos a mérlegelés, mert az adófizetők pénze forog kockán, és a támogatás növelését a EU-nak is jóvá kell hagynia.

A róka fogta csuka esete?

A projektje fontos lenne a német gazdaság szempontjából (a Financial Times szerint ez a legnagyobb külföldi beruházás az országban a második világháború óta), de legalább annyira fontos lenne az uniós félvezetőipari tervek szempontjából is. Az EU úgy szeretné 2030-ig 20 százalékra emelni részesedését a globális félvezetőpiacon, hogy a félvezetőipari csúcstechnológiában váljon meghatározó szereplővé.

És legalább ennyire fontos lenne az Intelnek is. Ha fel akarja venni a versenyt az egyre inkább nyakára növő AMD-vel, Armmal vagy az Nvidiával, illetve gyártás terén a TSMC-vel, akkor annak egyik módja éppen az lehet, ha sikerül a termelését diverzifikálni, és közelebb vinni a felvevőpiacaihoz. Erre például egy jelentős kapacitással rendelkező európai létesítmény kiváló eszköz lehetne. Emellett azt sem szabad kihagyni a számításból, hogy bár a munkálatok még nem kezdődtek el (német lapértesülések szerint legkorábban egy év csúszással, jövő év elején indulhatnak a munkagépek), a projekt előkészítése már eddig is jelentős erőforrásokat vihetett el.

Az üzleti lap utal arra, hogy az euroövezet országainak több közgazdásza szerint a támogatások növelése pazarlás. Az adófizetők egy olyan célért finanszíroznak egy projektet, aminek elérése erősen kétséges: tudniillik, hogy Németország (és az Európai Unió) gazdasága csökkenthesse az ázsiai beszállítóktól való függőségét. Ez azonban eleve csak vágyálom lehet a komplex ellátási láncok miatt.

Az Intel nem kívánta kommentálni a német pénzügyminiszter által elmondottakat. Azt azonban megerősítette, hogy van egyfajta költségrés a projektnél, és a német kormánnyal közösen dolgoznak annak megszüntetésén.