A lítium kulcsfontosságú az elektromos járművekben használt, újratölthető akkumulátorok és a villamosenergia-hálózati tárolók gyártásában így az Európai Unió is a kritikus nyersanyagok közé sorolja a tisztább energiatermelésre való átállás szempontjából. Az EU saját becslései szerint az iránta való kereslet 2050-re már az 57-szerese lesz a jelenleginek, ami azt jelenti, hogy a lítium nem csak a jelentőségében válik hasonlatossá az olajhoz és a földgázhoz, hanem abban is, hogy Európát veszélyesen sebezhetővé teheti a külső szállítóknak – ebben az esetben főként Kínának – való kitettsége. Ezúttal azonban nem bíznák a véletlenre, hogy az orosz szénhidrogén-szállítások mintájára Kína is nyomást gyakorolhasson a blokkra az ellátási láncokban betöltött domináns szerepét felhasználva, és igyekeznek időben megtenni a szükséges lépéseket – olvasható a Politico múlt hét végi összeállításában.

Az EU kereskedelmi tárgyalói még decemberben kötöttek megállapodást Chilével, ahol az elemzők szerint a világ legnagyobb, kiváló minőségű lítiumtartalékai találhatók. Januárban a német kancellár is megújult német-chilei partnerséget jelentett be "a bányászatban, a nyersanyagokban és a körkörös gazdaságban", Brüsszelben pedig még ebben a hónapban kidolgozzák a lítium, a ritkaföldfémek és más kulcsfontosságú ásványi anyagok ellátásának biztosítását célzó törvényt, benne a saját kitermelő és finomító kapacitások növeléséről szóló tervekkel. Ahogy a cikkben megszólaló szakértő felhívja rá a figyelmet, Kína dominanciája régóta formálódik ezen a területen, miután Peking már a 80-as években felismerte a ritkaföldfémek stratégiai jelentőségét. Bár a piacnak más jelentős szereplői is vannak, a kínai befolyás mindenhol – így Chilében is – szembejön, más szóval ott is "az ajtóban van a lábuk".

Egyelőre Kína az egyetlen választás

Kína összességében a világ ritkaföldfém-termelésének 60 százalékát ellenőrzi, de ugyanilyen fontos, hogy a ritkaföldfémek globális feldolgozó kapacitásában 80-90 százalékos monopóliuma van. erős pozíciója nem csupán a földrajz áldása. Kína az akkumulátorok és a napelemek gyártása terén is dominál, és világelső a kulcsfontosságú nyersanyagok finomításában, sőt az alkalmazott technológiákban is. Az ebből fakadó kockázatokról szólva a Politico felidézi, hogy Peking 2010-ben rövid időre már leállította a ritkaföldfémek exportját Japánba a Szenkaku-szigetek fennhatóságával kapcsolatos feszültségek közepette, vagyis nem példa nélküli, hogy a nyersanyag-ellátási láncot használják geopolitikai fegyverként. A lapnak nyilatkozó másik politikai tanácsadó ennek ellenére úgy látja, hogy az EU Kínától való függősége ezen a téren folyamatosan nagyobb, mint amekkora "az Öböl-térségtől való olaj- és gázfüggősége valaha volt".

Bár mindezek alapján rengeteg időt elvesztegettek, Európa és az Egyesült Államok most megpróbál felzárkózni. A brüsszeli törvénytervezet a fentiek mellett hivatalos támogatást biztosít az erőforrásokban gazdag harmadik országokkal kialakított "stratégiai partnerségekhez", és létrehozna egy proaktív figyelmeztető rendszert is a nyersanyag-ellátási láncokat érintő hiányok kezelésére. Ez azért különösen érdekes, mert Európának is vannak ugyan tartalékai, de kritikus szükségleteinek még a 2030-ig szóló tervek szerint is csak 30 százalékát lenne képes a saját határain belül biztosítani. Mivel a bányászati ​​műveletek átfutási ideje 10-15 év, a nemzetközi partnerségek is felértékelődnek a Kínától való függetlenedésben. Az EU már tárgyal Washingtonnal egy "nyersanyagklub" megalakításáról, és rendszeresen egyeztet mások mellett Japánnal vagy Kanadával is – a brainstormingról szóló összefoglalónk itt olvasható.