Szimbolikus, hogy a francia és a német gazdasági miniszter, Bruno Le Maire és Robert Habeck (előbbi felel az iparfejlesztésért, a pénzügyekért és a digitális szuverenitásért, utóbbi pedig a zöld ügyekért is) együtt utaztak Washingtonba, hogy megolajozzák az USA és az Európai Unió gazdasági kapcsolatait. A Janet Yellen amerikai pénzügyminiszterrel és Gina Raimondo kereskedelmi miniszterrel folytatott tárgyalásoknak volt egy egészen konkrét célja: enyhíteni Joe Biden elnök tavaly augusztusban elfogadott inflációcsökkentési törvényének negatív hatásait az európai vállalatok versenyképességére.

A Biden-törvény szerint az infláció ellen hatékony fegyver lehet az amerikai ipar felpörgetése a tiszta energiába való befektetések támogatásán keresztül. Az EU-nak azonban az a félelme, írja a Reuters, hogy ez hátrányos helyzetbe hozza a zöld technológiákat fejlesztő európai vállalatokat. A törvény ugyanis előírja, hogy az elektromos járművekhez szükséges alkatrészek és a kritikus ásványi anyagok egy részét az USA-ból vagy olyan országból kell beszerezni, amellyel az USA-nak van szabadkereskedelmi megállapodása. Az EU-val azonban nincs, tehát az itteni cégek lényegében kiszorulnának például az amerikai elektromosautó- és akkumulátorpiacról. Amióta elfogadták a törvényt, az uniós csúcsszerveknél megy az ötletelés, hogy miként lehetne ellensúlyozni a törvény hatásait.

A két európai vezető szimbolikus látogatása kevés kézzelfogható eredményt hozott. A felek egyetértek például abban, hogy az állami támogatásoknak átláthatónak kell lenniük, és ennek ellenőrzésére létrehoznak egy közös technikai csoportot. Az Egyesült Államok és az EU Kereskedelmi és Technológiai Tanácsa pedig közös szabványokat dolgoz ki a zöld árukra vonatkozóan.

Kritikus ásványi anyagok klubja

Habeck felvetette egy közös "kritikus ásványi anyagok klubja" létrehozását. A klubnak az lenne a feladata, hogy kitalálja, hogy az USA és az EU hogyan tudná diverzifikálni a kritikus ásványi anyagok beszerzését, valamint hogyan tudná a függőségét csökkenteni Kínától, amely a csúcstechnológiai ipar egyes fontos ásványi anyaginak (lítium, kobalt, nikkel, grafit stb.) kulcsfontosságú beszállítója.

A lítium és a ritkaföldfémek hamarosan fontosabbak lesznek, mint az olaj és a gáz, mondta ezzel kapcsolatban Le Maire, utalva Ursula von der Leyen EB-elnök tavaly szeptemberben az Európai Parlamentben tartott beszédére. Von der Leyen szerint 2030-ra mintegy ötszörösére fog nőni az EU ritkaföldfém-igénye, és el kell kerülni, hogy ugyanolyan függőségbe kerüljünk, mint az olaj és a gáz esetében. A kínai forrásoktól való függőség csökkentésében pedig fel kell zárkózni az USA-hoz, Japánhoz és Dél-Koreához: 2030-ra az EU-nak belső forrásból kellene biztostani a finomított lítium iránti igényei legalább 30 százalékát.

Ennek szellemében körvonalazódik az EU kritikus nyersanyagokról szóló törvénye (alapelveiről Thierry Breton belső piacokért felelős biztos írt közvetlenül a von der Leyen-beszéd után), amely európai nyersanyagügynökségi hálózat felállításával segítené, hogy az igények minél nagyobb részét lehessen helyi forrásokból fedezni.

Közben persze a kritikus nyersanyagoknban gazdag országok is optimalizálnak, hívja fel a figyelmet a The Register: Indonézia például, amely a világ első számú nikkelszállítója, egy OPEC-szerű szövetséget akar összehozni, ami a kulcsfontosságú nyersanyagban gazdag országokat tömörítené, hogy közösen szabályozhassák a világpiaci árakat.