Bár Kína földrajzilag és kulturálisan távolabb van Európától (és Amerikától), mint Oroszország, gazdaságilag azonban a távolság lényegesen kisebb. Minden konfliktus ellenére a kapcsolat stabil, mert az kölcsönös és egyelőre win-win szituációként megélt függésen alapul. Az amerikai cégek épp olyan mélyen integrálódtak a kínai gazdaságba (általában a távol-keleti országokéba), ahogy az ottani cégek a nyugati gazdaságok ellátási láncaiba.

Emiatt a technológiai vállalatok kivonulása Oroszországból nem is kavart komolyabb viharokat. Egy-egy cégnek persze fájdalmas volt, hogy le kellett mondania a jelentős potenciállal bíró piacról (legutóbb a Cisco kivonulása kapcsán írtunk a problémáról), de nem omlott össze a vállalatok termelése, nem veszítették el kiemelten fontos piacaikat.

Tajvan nem Ukrajna!

Kína egészen más helyzetben van. Elég egy váratlan lezárás, és máris feje tetejére áll a fél nyugati világ. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – Kínában sokan azt kezdték latolgatni, hogy megtörténhet-e velük is, ami az oroszokkal: tudniillik hogy a nyugati vállalatok teljesen kivonulnak az országból.

A kínai végfelhasználókat persze elsősorban az Apple sorsa aggasztja. A vállalat meglepően gyorsan reagált a háborúra: a február 24-i orosz támadás után fokozatosan lezárta a teljes orosz operációját. Első körben az értékesítést állította le, korlátozta az Apple Pay elérhetőségét, majd a tartalmaiból is kizárta az oroszországi információkat (RT News, Sputnik News).

Az orosz támadás elindulása óta sokan láttak kézenfekvő párhuzamot az orosz-ukrán és a Peking-Tajvan viszony között. Nem csak a nemzetközi elemzőket és közvéleményt, hanem a kínai végfelhasználókat is élénken foglalkoztatja, hogy vajon lép-e Peking Tajvannal kapcsolatban, amelyet a kínai polgárháború végétől, 1949-től, a Kínai Népköztársaság megalakulásától saját területének tekinti. Maga Hszi Csin-ping elnök is többször kifejtette, hogy Kína újraegyesítése Tajvannal elkerülhetetlen, és ennek érdekében esetleg erőt is lehetne alkalmazni.

Kínai kormányzati tisztviselők mereven visszautasítanak minden párhuzamot Tajvan és Ukrajna között: Ukrajna a szigettel ellentétben független ország. De mint a CNBC írja, vannak hívei az elméletnek. Kínában a közösségi médiában a nacionalista és oroszbarát vélemények dominálnak, így nem meglepő, hogy sokan elítélték az Apple kivonulását Oroszországból. Ugyanígy masszívan tartja magát az a vélemény is, hogy Kínának is fel kellene készülnie egy hasonló forgatókönyvre. Ezek a felhasználói vélemények egyben azt is mutatják, milyen helyet foglal el a technológia sok ember életében a technológia. "Ha egy nap Kína végül úgy dönt, hogy felszabadítja Tajvant, ki garantálja, hogy a saját iPhone-jainkat nem fogják deaktiválni?" – teszi fel a kérdést az egyik felhasználó egy közösségi platformon, mintha ez lenne a legnagyobb probléma egy ilyen katonai konfliktus esetén.

Elképzelhetetlen – ha a logika érvényesül...

Szakértők szerint egy ilyen forgatókönyv racionálisan kizárható. Az Apple ugyanis nehezen tudna elszakadni Kínától, még ha erőteljesen dolgozik is termelése diverzifikálásán. Ráadásul nem csak a kínai gyártási kapacitásai kritikus fontosságúak, hanem maga a végfelhasználói piac is. Az Egyesült Államok és Európa után a harmadik legnagyobb bevétele Kínából származik.

A Trivium China thinktank technológiai kutatásainak vezetője, Kendra Schaefer azt mondta a CNBC-nek, hogy egy ilyen kivonulással az Apple-nek és bármely más vállalatnak is szinte mindent fel kellene adnia: termelési hátteret, ügyfeleket, az ügyfelekre vonatkozó adatokat (mivel azokat szigorúan kínai szervereken kell tárolniuk)... Ezt pedig valószínűleg kevesen vállalnák be. Ráadásul itt (egyelőre) valóban kölcsönös függőségek vannak, amit szépen mutat az előző amerikai elnök, Donald Trump meghirdette kereskedelmi háború. A nagy adok-kapokban ugyanis végül mindkét fél csak sebeket szerzett, de győzni nem tudott.

De ahogy a kedvezőtlen gazdasági folyamatoknál a sok egyéni negatív jóslat (és cselekedet) végül egy önbeteljesítő, leállíthatatlan folyamattá terebélyesedik, ilyen nagy horderejű kérdésekben sem biztos, hogy csak a ráció dönt.