Fordulatos hétvégéje volt a globális félvezetőipar szereplőinek. Donald Trump amerikai elnök a hétvégén a Kuala Lumpurban megrendezett ASEAN-csúcson Thaifölddel és Malajziával kölcsönös kereskedelmi megállapodásokat írt alá a kritikus nyersanyagok ellátási láncainak diverzifikálásáról. Washington ezzel próbálja ellensúlyozni azt, hogy Peking egyre szigorúbb exportkorlátozásokat vezet be a technológiai iparban nélkülözhetetlen nyersanyagokra.

Különösen a Malajziával kötött megállapodás fontos, mivel az ország jelentős ritkaföldfém-tartalékokkal rendelkezik. A malajziai kormány vállalta, hogy nem vezet be korlátozásokat az Egyesült Államokba irányuló kritikus nyersanyag- vagy ritkaföldfém-exportjára.

Az EU más utakat keres

Az Európai Tanács elnöke, Antonio Costa is ott volt Kuala Lumpurban, és próbált egyezkedni a kínai miniszterelnökkel, hogy Peking ne akadályozza a kritikus fontosságú nyersanyagok, valamint a kapcsolódó áruk és technológiák EU-ba irányuló exportját.

Eközben az Európai Bizottság bejelentett egy új tervet a kritikus nyersanyagokkal kapcsolatos kihívások kezelésére. A ReSourceEU célja, hogy hozzáférést biztosítson az európai ipar számára kritikus fontosságú nyersanyagok alternatív forrásaihoz rövid, közép és hosszú távon egyaránt, jelentette be Ursula von der Leyen.

A mesterterv, amely az energiaválság kezelésére 2022-ben kidolgozott REPowerEU mintájára született, két forrásból helyettesítené/egészítené ki a kínai importot. Egyrészt a körforgásos gazdaság növelése révén visszanyernék a(z elektronikus) hulladékban lévő nyersanyagokat, másrészt partneri megállapodásokat kötnének jelentős nyersanyagkészlettel rendelkező országokkal, pl. Ausztráliával, Chilével, Grönlanddal, Kanadával, Kazahsztánnal, Ukrajnával. Üzbegisztánnal már van is ilyen megállapodás. Emellett az EU támogatni kívánja azokat a beruházásokat, melyek a kritikus nyersanyagok előállítását, feldolgozását célozzák.

Szép terv, de...

Mindazonáltal a Kínáról való leválás nem lesz egyszerű. Azt ugyanis von der Leyen is elismerte, hogy az Európában felhasznált ritkaföldfémek 90 százaléka Kínából érkezik.

Az eseményeket erős kínai szemüvegen át néző Global Timesnak a Pekingi Külügyi Egyetem egy EU-szakértője azt fejtegette, hogy az EU nemcsak közvetlenül függ a kínai ritkaföldfém-készletektől, hanem közvetve, az amerikai vállalatokkal kialakított technológiai kapcsolatok miatt is. Ez arrafelé terelné az EU-t, hogy párbeszédet folytasson Kínával, és keresse a megállapodás lehetőségét. A másik oldalon azonban ott van együttműködése Washingtonnal, ami arra késztetheti, hogy inkább nyomásgyakorlással próbáljon eredményt elérni.

A EU tagállamai sincsenek egy hullámhosszon a kérdésben. Emmanuel Macron francia elnök a múlt héten állítólag felvetette, hogy az EU-nak alkalmaznia kellene Kínával szemben az ún. "anti-coercion instrument" (gazdasági kényszerítés elleni eszköz) jogszabályt. Ez a még soha nem alkalmazott direktíva, amely többek között vámok kivetését, szolgáltatások és befektetések korlátozását teszi lehetővé, olyan államokkal szemben vethető be, melyek gazdasági nyomást akarnak gyakorolni az EU-ra.

Ezzel szemben Németország puhább álláspontot képvisel. Johann Wadephul német külügyminiszter a Financial Times beszámolója szerint arról beszélt egy brüsszeli egyeztetésen, hogy a protekcionizmus veszélyezteti a globális szabadkereskedelmet, és így jólétünk alapjait is. Ezért a német és európai vállalatok számára kulcsfontosságú, hogy az Unió gyorsan találjon fenntartható megoldást a ritkaföldfémek és a félvezetők biztosítására.

A Global Timesnak nyilatkozó szakértők szerint amúgy megvan a közös (érdek)alap Kína és az EU megállapodásához: a multilateralizmus, a szabadkereskedelem iránti elkötelezettség, valamint az eddigi széles körű együttműködések.