Már közel sem az Apple az egyetlen vállalat, amely Kínán kívül épít jelentős gyártókapacitásokat. A tajvani cégek első számú célpontja szintén valamelyik délkelet-ázsiai ország. A legnépszerűbb Vietnám, mert ott már most is van képzett munkaerő és stabil infrastruktúra például a félvezetőipari gyártáshoz, de Kambodzsától Mianmarig bármelyik ország szóba kerülhet a térségben, ha megvannak a minimális feltételek, derül ki a Nikkei cikkéből.

Ugyanakkor a hazai munkaerő folyamatos drágulása miatt már a kínai vállalatok is elindultak a térségbe.

Politika és gazdaságpolitika

A tajvani cégek délkelet-ázsiai térfoglalása mögött tudatos politikai döntés is áll: Caj Jing-ven tajvani elnök 2016-ban hirdette meg a New Southbound Policy programot. A cél az, hogy Tajvan intenzívebb kapcsolatokat építsen déli szomszédai felé, és gazdasági téren diverzifikálja kínai kitettségét. (A délkelet-ázsiai országokban történő befektetések persze politikai befolyást is hoznak Tajvannak.)

A program sikerei Tajvan szerint látványosak. Az elnök múlt héten egy rendezvényen arról beszélt, hogy idén az első félévben a New Southbound Policy 18 célországában csapódott le az összes külföldi tajvani befektetés 44 százaléka (kb. 2,2 milliárd dollár).

A New Southbound Policy eredményeit az amerikai Center for Strategic and International Studies (CSIS) think tank egy múlt héten közzétett tanulmánya is megerősíti. Az 500 tajvani vállalatvezető megkérdezésével készített felmérés szerint a cégvezetők 76 százaléka látja úgy, hogy Tajvannak csökkentenie kell Kínától való gazdasági függőségét. A Kínában üzleti tevékenységet folytató vállalatok több mint negyede (26 százalék) ennek szellemében már át is helyezte termelésének vagy beszerzésének egy részét Kínából, és további egyharmaduk tervez ilyen lépést.

Az első számú célpont egyértelműen Délkelet-Ázsia, a válaszadók 63 százaléka ott fektetett vagy fektetne be. A hazaköltözést szintén sok vállalat vette fontolóra: több mint felük üzleti tevékenysége legalább egy részét hazavinné.

De nem csak Kínából nagy az elvágyódás. Bár kevesebben, de Tajvanról szintén költöznek el vállalatok: a megkérdezettek 13 százaléka mondta, hogy már áthelyezte néhány üzleti tevékenységét a különleges státuszú szigetről, és további 22 százalékuk tervezi ugyanezt. 68 százalékuk gondolkodik délkelet-ázsiai célpontban.

Kína bizonytalan partnerré vált

A felmérés, amely közvetlenül az amerikai képviselőház demokrata párti elnöke, Nancy Pelosi tajvani látogatása előtt készült, egyértelműen mutatja, hogy a tajvani cégek vezetői egyre kockázatosabbnak tartják, ha erős a kínai kitettségük: egyrészt nőnek a költségek, másért megbízhatósági problémáik is vannak, legtöbbjük egy esetleges katonai konfliktust tartott a legnagyobb kockázatnak.

Bár a Délkelet-Ázsiába költözés üteme gyorsul, a Nikkeinek név nélkül nyilatkozó vállalatvezetők szerint egy esetleges háború Kína és Tajvan között továbbra is nehéz helyzetbe hozná a tajvani vállalatokat, mert a kutatás-fejlesztés és a vállalatirányítás a többségüknél maradt a szigeten.

Ráadásul a délkelet-ázsiai irány sem problémamentes. A térség országiban visszaszorulóban van a demokrácia, a tekintélyelvű rendszerek pedig igyekeznek szorosabbra fűzni kapcsolataikat Pekinggel. (A vietnami helyzetről egy kattintásnyira írtunk bővebben.)  Mint egy tajvani szakértő mondta a Nikkeinek, ezekben az országokban a tajvani cégek barátságtalanabb befektetési környezettel szembesülhetnek. Nem védi semmi a befektetéseiket, nincs garancia arra, hogy egy esetleges bíróságig elvitt üzleti vitában tisztességes eljárásra számíthatnak stb. De mivel Tajvannak korlátozott a nemzetközi mozgástere, így ezek az aggodalmak egyelőre nem fogják lassítani az ottani vállalatok Délkelet-Ázsia felé irányuló expanzióját.

A helyzet Kínának sem előnyös. A tajvani technológiai ipar, élén a világ legnagyobb félvezetőgyártójával a TSMC-vel, a gazdasága modernizálásán dolgozó Peking számára egyelőre megkerülhetetlen.