Hogyan hidalnák át a vezérigazgatók világszerte a munkavállalóik szakképzettségi hiányosságait? Miként segítheti a technológia a munkahelyi produktivitást? Ki a felelős az automatizálás miatt elbocsátott munkavállalókért? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ a PwC, amikor világszerte 3200 cégvezért interjúztatott meg a témában.

A tudás hatalom

A Talent Trends 2019: Upskilling for a Digital World elnevezésű tanulmányból kiderül, hogy bár korábban sem volt elhanyagolható azok aránya, akik a munkavállalóik alapvető készségeinek hiánya miatt aggódtak, ám az utóbbi időben így is látványos a problémában érintett szervezetek bővülése. A 2014-ben készített hasonló felmérésben ugyanis "csak" 63 százalék jelölte meg a témát a jövőbeni növekedés gátjaként, idén viszont már 79 százalék volt ugyanez a tábor. A PwC szakértői ezt annak tudják be, hogy a hiányosságok az új technológiák megjelenésével összhangban kerülnek felszínre.

Érdekes azonban kicsit jobban beletúrni az adatokba, hiszen ebben a kérdéskörben viszonylag nagy eltérések mutatkoznak a különböző földrajzi régiókban. Japánban például, ahol évek óta súlyos teher a munkaerőhiány, természetesen majdnem mindenhol (95%) akkut problémaként jelentkezik a készségek nem megfelelő szintje, de a közép- és kelet-európai térség sem áll sokkal jobban (89%). Utóbbin sincs sok csodálkoznivaló, ismerve a hazai állapotokat. Ugyanakkor az előbb említett térségekhez képest lényegesen kisebb félelemfaktort generál a téma Olaszországban (55%) és Törökországban (45%). 

A probléma felnagyobbodásával párhuzamosan változott a lehetséges megoldási lehetőségek népszerűsége is. A szakképzettségi hiányosságok áthidalására az idei válaszadók közel fele tartja a lehető legjobb megoldásnak a jelentős mértékű át-, illetve továbbképzést, miközben alig 18 százalék gondolja azt, hogy az iparágukon kívülről vennének fel munkaerőt. Egy idén év elején készült hazai megkérdezésnél a magyarországi vállalatvezetők válaszaiból is ugyanez a rangsor jött ki, ám a két megoldás között lényegesen kisebb a különbség. A magyar cégvezérek 23 százaléka választaná az át- vagy továbbképzést, illetve 16 százalék toborozna más iparágból.

Ez ellentétben áll a korábbi években végzett felmérésekkel, amelyek szerint a vezérigazgatók nagyobb számban vizsgálták  meg annak lehetőségét, hogy más – különösen az innovációban már előrébb járó – ágazatokból vegyenek fel akár alkalmi munkaerőt.

Fontos a "jó munka"

A továbbképzésre történő hangsúlyáthelyezés hátterében a tanulmány írói szerint az automatizálás és a mesterséges intelligencia (MI) növekvő alkalmazása áll. Noha ezek a technológiák elkerülhetetlenül kiszorítanak egyes munkavállalókat, a vezérigazgatók eltérő véleményen vannak a változás mértékéről és sebességéről.

Egyértelmű, hogy a digitális felkészítésbe történő beruházás csak egy része annak, ami a jövő munkaerejének megteremtéséhez szükséges, mivel a munkavállalók új készségek elsajátítására való ösztönzése erős tanulási kultúrát feltételez, amely elválaszthatatlan része egy minőségi munkahelynek. A PwC szerint a munkáltatóknak meg kell felelniük az úgynevezett "jó munka" iránti egyre növekvő igénynek, ami az eredményes és megelégedettséget okozó munkaélményt jelenti, amely megfelel bizonyos minőségi elvárásoknak. A "jó munka" megteremtéséhez a vállalatoknak jó minőségű munkaerő-adatokra lesz szükségük – és míg a vezérigazgatók 86 százaléka szerint a megfelelő állományi adatok létfontosságúak, mindössze 29 százalékuk tartja megfelelőek a saját adatait.

A vezérigazgatók az automatizálás és a mesterséges intelligencia (MI) következtében elbocsátott munkavállalók kérdésében leginkább másra tolják a felelősséget. Kétharmaduk szerint a kormányoknak ösztönzőket kellene biztosítania az MI fejlesztésére és használatára, míg 56 százalék véli úgy, hogy az államnak védőhálót kellene biztosítania az elbocsátott munkavállalók számára.