Egy nemzetközi tudóscsoport szerint sürgős megoldásra van szükség arra a problémára, hogy az éghajlatváltozás és az élőhelyek elvesztésének hatásai miatt már képtelenek vagyunk megvédeni a veszélyeztetett fajokat természetes élőhelyükön. Ehhez egy olyan létesítmény telepítését javasolják a Holdra, ami eltárolná a kiválasztott élőlények mintáit, hogy a bennük őrzött DNS felhasználható maradjon a kis létszámú populációk genetikai diverzitásának fokozására, vagy legrosszabb esetben új egyedek létrehozására is – olvasható a Guardian múlt heti beszámolójában.

A cikkben a Smithsonian Intézet munkatársát és a javaslat vezető szerzőjét, Dr. Mary Hagedornt is idézik, aki szerint a Spitzbergákon található magtároló bunker esete megmutatta, hogy a Földön már nem lehetséges létrehozni egy igazán biztonságos, passzív biolerakatot. A sarkkörön túli szigeten a norvég kormány azzal a céllal hozta létre a magbankot, hogy egy globális katasztrófa esetén is megőrizze az ismert élelmiszernövényeket, a felmelegedés azonban már veszélybe sodorta a biológiai tárolót. A tudós szerint hasonló kockázatot jelentenek a háborúk is, amire a legfrissebb példa az ukrán magbank 2022-es megsemmisülése.

Elméletileg semmi akadálya

A Holdon ehhez képest ideális a természetes hideg környezet, amire a földi éghajlatváltozás sincs hatással, és (egyelőre) a geopolitikai események sem érintik. A sarki régiókban található, mély kráterek folyamatosan képesek biztosítani a minták megőrzéséhez szükséges -196 fokos hőmérsékletet, a klónozás lehetőségéhez ugyanis élő sejtekre van szükség. A Holdra tervezett biotároló létrehozása persze számos kihívással járna, de a jó hír, hogy ezek nem elsősorban biológiai jellegűek, mert az összes élettani aktivitást leállító, mélyhűtéses sejttárolást már a Földön is sikerrel alkalmazták.

A javaslat szerint a kihalástól közvetlenül fenyegetett fajok mellett azokat a fajokat is "archiválni" kellene, amelyek valamilyen nélkülözhetetlen funkciót töltenek be környezetükben és a táplálékhálózatokban, és a távoli jövőben akár egy másik bolygó terraformálására is felhasználhatók lennének. Bár a kritikusok szerint a forrásokat inkább a fajok földi megőrzésére kellene koncentrálni, mielőtt végleg kihalnának, de Hagedorn a lineárisan gondolkodást kockázatosnak tartja a párhuzamos megközelítéssel szemben – más szóval, mindig szükség van egy B tervre.

A Holdon elképzelt biotárolóról szóló tanulmány ezen a hivatkozáson érhető el.