Így működik a jövő farmja. A termőterület talajában bizonyos sűrűséggel szenzorokat helyeznek, melyek mérik a talaj nedvességtartalmát, tápanyag-ellátottságát, hőmérsékletét stb. A növekedésnek induló kultúrnövényeket, többek között a levélzet nitrogénellátottságát is szenzorok figyelik. A speciális érzékelők a mért adatokat automatikusan továbbítják egy felhős rendszerbe, ahol megtörténik az elemzésük. A termelő lehívhatja az eredményt a telefonjára, számítógépére vagy közvetlenül a munkagépek fedélzeti egységére, amely az elemzés ajánlása alapján automatikusan adagolja a vetőmagot, a műtrágyát vagy a növényvédő szert.

Ez bizonyos helyeken már nem a jövő, hanem a jelen. Miközben ugyanis a világ leginkább az ipar digitalizációjáról, ipar 4.0-ról beszél, a mezőgazdaság a surranópályán öles léptekkel előz. Az agráriumban is zajlik ugyanis egy digitális forradalom, amely megoldás ígér arra a már érzékelhető problémára, hogy miközben nő a Föld népessége, csökken a termelésbe bevonható terület, és az ökológiai kihívások (globális felmelegedés) egyre kiszámíthatatlanabbá teszik az élelmiszertermelést. Úgy kell tehát növelni a mezőgazdaság termelékenységet, hogy közben csökkenjen a környezetszennyezés és a termeléssel járó szén-dioxid-kibocsátás.

Azt, hogy a digitalizáció milyen tempóban foglalja el a mezőgazdaságot, jól mutatja a Research and Market egy tavalyi kutatása. 2018-ban a mezőgazdasági robotok globális piaca 4,1 milliárd dollár volt, ami 2024-re meghaladhatja a 10 milliárd dollárt. És ez a digitális vagy precíziós mezőgazdaság csak egy, bár nagyon fontos szegmense.

A fenntartható mezőgazdaságot egyre inkább digitális ökoszisztémaként lehet elképzelni, amelyben autonóm drónok és munkagépek, szenzorok és felhős rendszerek folyamatos kapcsolatán alapul a termelés a vetéstől a betakarításig. Az állattenyésztésben az állatok élettani adatait figyelő szenzoroktól a robot fejőgépekig szintén technológiák sora segíti, hogy javuljon a gazdálkodás hatékonysága, ugyanakkor csökkenjen a környezeti terhelés.

Egyelőre a fejlett gazdaságok kiváltsága

A mezőgazdaságban a hatékonyság látványosan összefügg a fenntarthatósággal: ha adatgyűjtéssel pontosan meg lehet határozni például a növények állapotát, pontosabban lehet adagolni a műtrágyát, a növényvédő szereket, öntözésnél a szükséges vízmennyiséget. Ezzel egyszerre lehet csökkenteni a környezeti terhelést és a gazdálkodás költségeit.

Ehhez azonban pénz kell. Pontosabban: nagyon sok pénz kell, ami még a fejlett országokban is probléma. (Afrikában, ami néhány évtizeden belül a Föld legnépesebb kontinense lehet, már az is nagy előrelépés, ha például egy Uberhez hasonló rendszerben a termelők a hatékonyságot növelő gépekhez jutnak.)

Egy német digitalizációs szervezet, a BitKom április végén publikált egy kutatási anyagot a német mezőgazdaság digitalizációs szintjéről. A felmérés szerint a német gazdálkodók négyötöde használ valamilyen digitalizációs technológiát, főleg GPS-vezérlésű autonóm munkagépeket. A továbblépést azonban akadályozza a megfelelő szakemberek hiánya, erre a gazdálkodók közel fele panaszkodott (ez más országokban is probléma, amit például Kanadában úgy próbálnak orvosolni, hogy egy mezőgazdasági főiskola célzott "techgronómus" képzést indított). A német gazdák ötöde szerint az ilyen digitalizációs beruházásoknak egyébként túl nagy a kockázata: drága, és egyelőre alacsony a (rövid távú) megtérülés valószínűsége.

Itt sem a vas, hanem az adat lesz a kulcs

Az akadályozó tényezők ellenére a kézi munkafolyamatokat kiváltó robotok egyre jobban terjednek. A továbblépéshez azonban valami más is kell: az adat. A mezőgazdaságnak azonban van egy speciális tulajdonsága az iparhoz képest. Az igazi értéket ugyanis a különböző, sokszor egymással konkuráló gazdaságokból származó adatok összessége jelenti. Ehhez egységesen kell kezelni más-más tulajdonos birtokában lévő területeket, ami csak nagyobb területi kooperáció lévén valósulhat meg. Ezt a mezőgazdasági vállalkozók is egyre inkább bellátják. A több adat több tudást jelent, ami minden együttműködőnek gyümölcsözőbb, mintha csak saját adataira támaszkodna.

Az ehhez szükséges infrastruktúrát – mind az adatgyűjtés, mind a -feldolgozás oldalán – regionális kooperációban kellene megvalósítani. Ezért a mezőgazdaságban is kulcsszó lesz a konnektivitás, amikor konkurens gazdasági egységek és fizikailag egymástól távoli eszközök (szenzorok, felhős rendszerek, munkagépek) kapcsolódnak egymáshoz. Az együttműködés fontosságát egyébként a fentebb említett BitKon-kutatás is kimutatta: a válaszadók elsöprő többsége hajlandó lenne részt venni egy olyan adatszolgáltatási rendszerben, amelynek végső eredménye a hatékonyságnövelés.

Egyre komolyabb ágazat lesz az agtech

A digitalizációs törekvések létrehozták a mezőgazdaság fintechjeit, csak ezeket a startupokat agtecheknek (agriculture technology) hívják. Tanulságos képet ad az agtech világáról, illetve a fejlődési irányokról a StartupCity egy összeállítása a legígéretesebb agtech cégekről.

Ha leszámítjuk azokat az indulókat, melyek az Amerikában felfutó legális marihuánatermesztéssel és -értékesítéssel kapcsolatban álltak elő valami világmegváltóval, a tizenötös listán jó néhány olyan cég van, amely adatgyűjtéssel és -elemzéssel foglalkozik, például deep learning vagy mesterséges intelligencia segítségével.

A mezőgazdaságban az adatok fentebb már említett speciális helyzetét jól mutatja a listán szereplő Farmobile cég megoldása. A 2013-ban alapított startup abból indult ki, hogy a gazdálkodók egymással megosztott adatai és az azokból kinyerhető információk jelentik az igazi értéket. Ehhez standardizált adatformátumra van szükség, és épp ezt biztosítja a startup szolgáltatása, igaz, egyelőre csak a munkagép-flotta üzemeltetéséhez. Az egységes formátumra hozott adatok elemzése segít az erőforrások optimalizálásában, az alapvető költségtényezők tervezésében, összességében a pontosabb tervezésben és a kockázatok felmérésében és kezelésében.
 

A drónok alkalmazásának egy módja egy agtech cég reklámfilmjében

Az adat az alapja az ún. precíziós gazdálkodásnak, azaz a termőföld "helyspecifikus" kezelésének is. Ezzel lehet egészen kis léptékben, például 10×10 méteres egységenként hozzáigazítani a talajművelést – a szántástól a trágyázáson át az öntözésig – a termőföld jellemzőihez, amivel drasztikusan csökkenthető a kijuttatott kemikáliák mennyisége.

A robotika is egyre fontosabb szerepet kap a kézimunka-igényes termelésben. Vannak kísérletek például arra, hogy a legtöbb emberi munkát igénylő zöldségtermesztést automatizálják a vetőmagok kijuttatásától a gyomtalanításon át a betakarításig. A fejlett képfelismerő technológiák révén akár az is megoldható, hogy a robotok felismerjék a gyümölcsök, zöldségek érettségét, és csak az érett terményt takarítsák be.

Bár mindezek ígéretes technológiák, egyelőre csak a legtőkeerősebb mezőgazdasági vállalkozások kockáztatják meg a bevezetésüket. Ezek a technológiák ugyanis egyelőre jóval nagyobb befektetést kívánnak, mint a hagyományosak, miközben a BitKon kutatása szerint a gazdálkodók az IT-biztonsági kockázatoktól is tartanak.