Érdekes kettősség jellemzi a félvezetőpiacra ható körülményeket. A Kínában tavasszal hozott (és azóta lassan feloldott) szigorú járványügyi intézkedések, a világszinten tapasztalható inflációs félelmek, illetve a háború miatt bezuhanó orosz és ukrán piacok mérsékelték az elmúlt évekre globálisan jellemző túlkeresletet.

Ugyanakkor pont az Ukrajnában zajló háború egyben markáns visszahúzó erőként is hat a félvezetőgyártás felfuttatásában érdekelt szereplőkre. Ezzel kapcsolatban Amerikában már a fegyveres konfliktus előtt megkongatták a vészharangokat. Nem véletlenül, hiszen az USA a félvezetőgyártásban is kulcsfontosságú neongáz-készleteit több mint 90 százalékban Ukrajnából szerezte be, míg a palládium 35 százaléka Oroszországból jött békeidőben.

Egy nemrégiben, Dél-Kelet Ázsiában tartott szakmai konferencián az elektronikai tervezéssel és gyártással foglalkozó szereplőket tömörítő érdekvédelmi szervezet, a SEMI vezetője is a háborús térségben található és a csipgyártásban elengedhetetlen alapanyagokhoz való nehezebb hozzáférést jelölte meg az egyik legkomolyabb, kilábalást nehezítő tényezőként. A Nikkei által idézett Ajit Manocha szerint az ellátási anomáliák, elégtelen készletek problémája valószínűleg a következő két év során is velünk marad. A félvezetőgyártóknak ugyanis nehézséget okoz az Ukrajnából vásárolt nyersanyagok - elsősorban a nagy tisztaságú ritka gázok, például a neon, a hélium és a kripton - pótlása.

A SEMI elnök-vezérigazgatója pozitívumként említette, hogy az elkövetkező években összesen 92 új gyáregység épül a világban, ám ezek teljes fokú beüzemeléséig még sokat kell aludni. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy a berendezésgyártók átlagos átfutási ideje három-négy hónapról 10-12 hónapra nőtt, mivel a csipek előállításához szükséges gépekbe sem tudnak időre elegendő csipet gyártani és leszállítani. Manocha éppen ezért arra szólította fel az iparági szereplőket, hogy biztosítsanak prioritást az ilyen alkatrészek előállításának.

Helyi érdekű termelés

A félvezetőpiaci problémák kiéleződése rámutatott a szektor "fejnehézségének" problémájára is, ugyanis Tajvan ebből a szempontból kimagasló szereplője a szegmensnek. (Amiből a különleges státuszú sziget kormányzata gazdasági és politikai okokból láthatóan nem is szeretne engedni.)

A kitettség csökkentése és az ellátási láncok rövidítése ezért mindehol előtérbe került. Például Indiában egy 30 milliárd dolláros állami fejlesztési tervvel igyekeznek a helyi kapacitást bővíteni. Hasonló akcióba kezdett a Biden-adminisztráció is az USA-ban, ahol 52 milliárd dollárért tülekednek a félvezetőpiaci vállalatok. A csipgyártásban (is) szuperhatalmi álmokat szövögető Kínában 100 milliárd dollárnyi forrás látszik megmozdulni, miközben az EU is próbál gyártókapacitásokat vonzani magához, illetve egy USA-val kötött megállapodással igyekeznek a kritikus fontosságú termékek fejlesztését és ellátási biztonságát garantálni.