Barabási Albert-László, aki 2002-ben angolul, majd egy évvel később magyarul is megjelent Behálózva című könyvével egyfajta forradalmat indított el a hálózatkutatásban, némi kitérő után ismét visszatért a hálózatokhoz. A bostoni Northeastern Egyetemen és a Harvard professzora legújabb kutatásainak eredményeit a Philosophical Transactions of Royal Society című szakfolyóirat hétfőn megjelent számában ismertette – adta hírül online portálok nyomán az MTI.



Kevin Bacon és a hálózatok ■ Barabási a kutatáshoz létrehozta a világháló szimulált modelljét, hogy jobban megértse az internetes hálózat szerkezetét. Abból indult ki, hogy a web jelenleg mintegy 14 milliárd oldalból áll, de az azokon megjelenített fájlokkal, fotókkal és videókkal együtt az internetes dokumentumok száma durván egybillióra tehető. Felfedezte azt is, hogy zömük meglehetősen lazán, esetlegesen kapcsolódik egymáshoz, talán csak néhány más oldalhoz vagy dokumentumhoz köthető. Csakhogy a világhálón szintén léteznek olyan szoros és kiterjedt kapcsolati rendszert teremtő csomópontok (keresőmotorok, aggregátorok, közösségi hálózatok, listák), amelyek – Barabási megfogalmazásában – "Kevin Baconként" szolgálnak a weben.

Felhasználásukkal bármely oldalról el lehet navigálni bármely másik oldalra, és ehhez legfeljebb tizenkilenc kattintás szükséges. Kevin Bacon ismert amerikai filmsztár. A róla elnevezett hálózati játék lényege, hogy bármely – élő vagy halott – hollywoodi színész legfeljebb hat lépésben összeköthető vele. Ez a Kevin Bacon-szám. A koncepciót kitágítva fejlesztették ki azt az elméletet, amelynek értelmében az ismeretségi körök révén kapcsolat teremthető bármely két ember között a Földön mindössze hat szint felhasználásával.

A magyar fizikus szerint a web nem találomra egymásba kapcsolódó háló, hanem különböző "szervezeti témák" – köztük országok, régiók, tárgykörök – láncszerűen egymáshoz kötődő hierarchiája. A webes "kis világot" az ember természetéből vezeti le: abból a tulajdonságából, hogy igyekszik csoportokba szerveződni, legyen szó valós vagy virtuális világról.

Barabási rájött arra is, hogy mindegy, mekkorává bővül a világháló, a kapcsolati rendszer érvényben fog maradni. Számításait is úgy végezte, hogy különböző szinteken vizsgálta az összefüggési viszonyokat: először csak a web parányi szeletét vette górcső alá, majd kiterjesztette a világháló teljes, egybillió dokumentumot felölelő egészére. Mindegy volt azonban a lépték, a 19 kattintásos távolság állandó maradt.




Ez a szerkezet azonban súlyos kiberbiztonsági kockázatokat is felvet. Ha ugyanis a viszonylag kis számú, az elszigetelt oldalakat összekötő alapvető csomópontok közül néhányat – például a Google-t vagy a Facebookot – hackerek kiiktatják vagy megbénítják, lehetetlenné válhat az oldalak közötti mozgás, nem lehet majd eljutni egyik internetes helyről a másikra, aminek eredményeként az egész rendszer összeomolhat. Ez még akkor is problémás – mondja Barabási – ha ezek a legvédettebb pontjai a világhálónak.