Az Európai Bizottság korábbi és leendő versenyjogi biztosa, a digitális ügyekért is felelős Margrethe Vestager szerint ideje, hogy taktikát változtassunk a Szilícium-völgy globális technológiai szolgáltatóival szemben. A lisszaboni Web Summit rendezvényen a következő uniós ciklusban az EB alelnöki tisztét is betöltő politikus arról beszélt, hogy ha az utóbbi időben tapasztalt valamilyen változást a Big Tech vállalatok viselkedésében, akkor az csak a cégek ambícióinak további növekedése volt: a Google folyamatosan szórja ki az újabbnál újabb funkciókat és alkalmazásokat, a Facebook a Libra nevű digitális fizetőeszköz bevezetésén dolgozik, az Apple pedig ráfekszik a streaming televíziós szolgáltatásokra.

A Libra-projekt ebben a tekintetben állatorvosi lónak tekinthető, mivel a Facebook közösségi hálózata és a fizetési rendszer összekapcsolása versenyjogi aggályokat vet fel, de az ötlet az uniós biztos szerint problémásnak tűnik a pénzmosástól és a terrorizmus finanszírozásátó kezdve a pénzügyi rendszerek stabilitásának gyengítéséig.

Vestager, aki ezen a területen már megalapozta ismertségét az amerikai technológiai multikra kiszabott rekord büntetésekkel, most világossá tette, hogy a szabályozók rendelkezésére álló eszközök – vagyis a vizsgálatok és a pénzbírságok – nem képesek teljes mértékben megoldani a problémákat. Ezzel szemben nem támogatja azokat a tengerentúlon felkapott elképzeléseket sem, amelyek a Big Tech cégek feldarabolásával igyekeznének megoldani a kvázi-monopolhelyzetben lévő vállalatok piaci versenyt korlátozó gyakorlatait. Mindebből már a 2020-as amerikai elnökválasztási kampányban is kiemelt téma lett, nem utolsósorban a nagy internetes platformok választásokra gyakorolt befolyása miatt.

Másfajta beavatkozásra is szükség lenne

A túlsó parton a viták elsősorban arról szólnak, hogy a platformsemlegesség kikényszerítése ma már sokak szerint az egészséges piac, közvetve pedig a demokratikus társadalom működésének is a feltétele lenne. Ez alatt olyasmit kell érteni, hogy a szolgáltatók ne lehessenek jelen üzemeltetőként és eladóként is a saját piacterükön, és ne legyen lehetőségük a felhasználói adatok harmadik féllel való megosztására sem.

Ugyanígy felülvizsgálnák a gyilkos akvizíciónak nevezett cégfelvásárlásokat, amikor a piacvezető egyszerűen felszippantja, aki potenciális veszélyt jelenthet az üzletére – az ilyesmi különösen nehezen megfogható dolog, ha a célpont nem számít közvetlen konkurenciának, tevékenysége mégis kapcsolatban van a felvásárló tevékenységével.

A radikális álláspont szerint mindebből a technológiai óriáscégek kikényszerített feldarabolása is következhetne, mások azonban éppen hogy az amerikai versenyképességet féltik a túlszabályozástól. Ők a körülményes európai rendszerrel példálóznak, és nem is alaptalanul, mivel arra már az európai döntéshozók is kezdenek ráébredni, hogy a jelenlegi feltételek mellett a feltörekvő uniós vállalatok nem igazán emelkedhetnek a globális adatgazdaságot meghatározó cégek közé. A cégek feldarabolására azonban nem valószínű, hogy valaha is összejön a megfelelő politikai akarat: a szakértők is inkább az adatokhoz való hozzáférést, az adatok interoperábilitásának biztosítását tekintenék célravezetőnek.

Közös fellépés a közérdek meghatározására

Margrethe Vestager most ugyanezt erősítette meg, amikor arról beszélt, hogy a nagy szolgáltatók külön vállalatokra bontása csak abban az esetben jöhet szóba, ha azok olyan illegális vagy annyira káros tevékenységet végeznek, hogy más megoldás nem áll rendelkezésre – ilyesmiről pedig egyelőre nincs szó, legalábbis versenyjogi megközelítésben. Ugyanakkor a Big Tech cégeket hidrához hasonlította, ami több új fejet is növeszt a levágott fejek helyére, vagyis szerinte a társaságok feldarabolása jó eséllyel csak azt eredményezné, hogy a megoldatlan probléma helyett még több megoldatlan problémával kellene majd szembenézni. A büntetések viszont sokszor elkésett intézkedésnek tekinthetők, amikor egy-egy társaság már meghatározó mértékben eltorzította valamelyik piaci területet.

Ehelyett az EU-biztos speciális szabályok kidolgozását javasolja a bizonyos méretet elérő és szerteágazó befolyásra szert tevő vállalatokra, amelyek már reflektálnak a saját szegmensüket domináló szervezetek különleges felelősségére is. A Big Tech cégek "ragadozó viselkedése" ennek alapján csak a felhasználók tömegének nyomására lenne kordában tartható, vagyis meg kell határozni a demokrácia keretrendszerét a digitális korszakban, annak alapján pedig világossá kell tenni, hogyan szolgálhatják a technológiai óriások a közérdeket.

Vestager reményét fejezte ki, hogy ebben a törekvésben az Európai Unióhoz az Egyesült Államok is csatlakozik, ahol szintén mutatkoznak pozitív jelek a Big Tech vállalatok korábbinál szigorúbb ellenőrzésére – az uniós biztos szerint az USA-nak fontos szerepe lenne az ilyen irányú szabályozásban, így az amerikai szerepvállalást kifejezetten üdvözlendő dolognak tartaná.