Ahogy háborút nem lehet megnyerni pusztán légifölény kialakításával, úgy bolygót sem lehet felfedezni kizárólag orbitális pályán keringő szatellitekkel. A műholdas megfigyelés nagyon fontos, de csupán előkészítő feladat a felszín bejárásához.
Csípni nem tudnak a marsméhek
Nincsen ez másként naprendszerünk szomszédos bolygójával kapcsolatban sem. A Mars jó ideje vágyott úti cél már az emberiség számára, több, részben autonóm és távolról irányított szerkezet teljesít(ett) már szolgálatot a talajon gurulva. Ám a vörös bolygó sivatagos felszíne közel sem csupán homokos, azon kisebb-nagyobb sziklák nehezítik meg a haladást.
Éppen ezért jó ideje dolgozik már alternatív, a kerekeket háttérbe szorító talajkutató megoldáson a NASA. Az egyik legérdekesebb irányt az apró, repülő robotokból álló raj bevetése jelenti. A marsméhek (Marsbees) névre keresztelt fejlesztés tulajdonképpen a rajintelligencia erejét és a talajmenti akadályok figyelmen kívül hagyását használná ki.
Minden egyes marsméh nagyjából egy földi dongó méretével vetekedne, azzal a különbséggel, hogy a fekete-sárga rovarnál nagyobb, körülbelül kabócaméretű szárnyakkal rendelkezne. Természetesen működésükhöz szükség van egy bázisra; a kommunikációs központként és energiaújratöltő állomásként üzemelő helyszín mintegy kaptárként szolgálna a felderítő robotok számára.
Chang-kwon Kang, az Alabamai Egyetem egyik repülőgépmérnöke szerint az első numerikus adatok azt sejtetik, hogy tervezett méretű szerkezet elegendő felhajtóerőt tud létrehozni a marsi atmoszférában ahhoz, hogy a repülő robot teljesíthesse a rá bízott feladatokat. Kang kutatócsapata egy japán csoporttal működik együtt, amely már rendelkezik egy "kolibri légi mikrojármű" nevű eszközzel. Utóbbi földi viszonyok között jól megállja a helyét. Az így szerzett ismereteket felhasználva tervezik a robotkolibri vákumkamrában történő tesztjét, amivel szimulálhatják a Mars atmoszféráját. Ha pedig lezajlottak a mesterséges légköri tesztek, az eredmények ismeretében tovább fejleszthető a repülő szerkentyű.
Egy nagyobb cél felé menetelve
Múlt hét pénteken jelentette be az amerikai űrkutatási hivatal legújabb, a NASA Innovative Advanced Concepts programjában részt vevő, korai fázisban levő technológiai projektjeit. A mintegy 25 kezdeményezés egyike a fent ismertetett marsméh-elképzelés. Emellett még olyan lehetőségeket vizsgálnak a NASA-nál, mint például egy ballonokra alapuló eszköz vagy egy önmagát összeszerelni képes űrtávcső-raj létrehozása.
Az amerikai hivatal azokat a technológiákat akarja támogatni, melyek magukban hordozzák az emberi és robotikus űrkutatási küldetések átalakítását. Az első fázisba bekerült 25 projekt 125 ezer dolláros támogatást nyert el a NASA-tól, illetve kilenc hónapot kaptak a résztvevők, hogy elképzelésüket részletekbe menően kidolgozzák és megvalósíthatóságukat alaposan körbejárják.
Mivel az emberi alapú marsfelfedezés még messzi vágy – bár Elon Musk gőzerővel dolgozik azon, hogy ez megváltozzon -, ezért jelenleg és a közeljövőben kénytelenek vagyunk pusztán robotikus módon jelen lenni a vörös bolygón. A NASA rengeteg információt köszönhet már a szomszédunkat járó rovereknek, különösen a Curiosity és az Opportunity hozott nagyon sok értékes adatot a Mars múltjáról.
Sajnos azonban meglehetősen korlátozott hatótávolságú eszközökről van szó. Nem csak meghajtásuk, hanem a nappaneleiket folyamatosan belepő marsi por is csökkenti az általuk bejárható területek mennyiségét. Ezért kaphatnak az olyan, repülő robotokra alapuló kutatások zöld utat, mint a most bemutatott marsméh-projekt.
Nem ez az egyetlen olyan zuga egyébként naprendszerünknek, ahol a repülő autonóm eszközök alkalmazása beválhat. A NASA már fontolgatja drónszerű eszközök bevetését a Szaturnusz igen ígéretes kutatási eredményekkel kecsegtető Titán holdján is.
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak