Az augmented reality nem a jövő, hanem a jelen technológiája, csak még nem volt idő összeállnia egy nagy egésszé. Egy tehetséges designer, filmkészítő azonban kigondolta és egy kisfilmben be is mutatja, szerinte milyen lesz az, ha szinten minden valós dologra digitális cimke kerül.

Kockázatok és mellékhatások

Keiichi Matsuda a Kickstarteren kalapozott össze közel 30 ezer fontot a Hyper-Reality elnevezésű projektre. A hatperces videóban egy átlagos negyvenes hölgy mindennapjába nyerünk betekintést, akit folyamatosan bombáznak a való világra rávetített digitális ajánlatok, üzenetek, riasztások.

Az augmented reality mellett bőséges teret kap a gamification is. Játékos elemekkel igyekszik fenntartani az érdeklődést és az aktivitást a munkaközvetítőtől kezdve a busztársaságon át a szupermarketig minden gazdasági szereplő. Közben reklámok, figyelmeztető, tájékoztató üzenetek, grafikák öntenek le mindent olyan szinten, hogy a valóság elemeit már alig látja az ember.  

A kisfilm egy összeomlással egybekötött csattanóval zárul, a történet szereplője pedig tiszta lappal vághat neki új digitális életének, immár első szintű katolikusként.

Elképzelhetetlen?

Az erős kritikai éllel megrendezett videó talán itt-ott túlzásnak tűnhet, ám ha valami, a technológia fejlődése biztosan nem lesz gátja egy ilyen irányú fejlődésnek. A legnagyobb vállalatok egymás vállán taposva igyekeznek jó pozíciót fogni a szép profittal kecsegtető, most éledező szegmensben. Gyakorlati megvalósításban már több ötletes példát láttunk arra, miként lehet a közterületi reklámokat feldobni, vagy említhető a Microsoft egyelőre csak koncepció szintjén létező ötlete a sportközvetítések felturbózására. 

Ezek tükrében annyira nem is tűnik földtől elrugaszkodottnak a Hyper-Reality túlinformált, digitálisan fojtogató világa. Elvégre azt is kevesen gondolták egy évtizeddel ezelőtt, hogy manapaság egy seregnyi ember tölt órákat naponta azzal, hogy sosem látott egykori osztálytársak, köszönésre sem méltatott szomszédok bejegyzéseit böngésszék.