Bármennyire is intelligens fajnak gondoljuk magunkat, vannak olyan egyszerű feladatok, amelyeket képtelenek vagyunk megfelelő módon végrehajtani. Ilyen terület a teljesen véletlenen alapuló választás. Sok pszichológiai kísérlet bizonyította már, hogy az emberek hiába értik, mit kérnek tőlük, a válaszaik egyáltalán nem tekinthetők véletlennek. Az egyik ilyen a kék-hetes jelenség, amikor a résztvevőknek egy hasraütésre választott színt, illetve egy 1 és 10 között lévő számot kell mondania. A névből már kitalálható, hogy az emberek nagyon nagy része erre a kéket és a 7-est mondja be.

Ha csak a számokra koncentrálunk, ott is érdekes mintázatok rajzolódnak ki. Amennyiben 1-től 100-ig bezárólag kell választani véletlenszerűen egy számot, akkor szinte senki nem választja a szélső értékeket, általában kerülik az egyjegyű számokat, az ugyanazokat a számjegyeket tartalmazó számokat, valamint a kerek vagy 5-tel osztható megoldásokat. Ezzel szemben a 7-est és a 3-ast valamiért sokkal véletlenszerűbbnek gondoljuk, ezért gyakrabban is esik a választásunk ilyen számjegyeket tartalmazó számokra. A 37-et pedig kifejezetten kedveljük.

Nem véletlen, hogy nem véletlen

A fenti alapozóra azért volt szükség, hogy megfelelő kontextusba helyezzük, mert az adatelemzéssel foglalkozó Gramener munkatársai egy tudományos értelemben nem perdöntő, ám annál érdekesebb kísérletet végeztek el. Fogtak egy sor ma elérhető nagy nyelvi modellre (LLM) támaszkodó chatbotot, és megkérték őket a fenti egyszerű feladatra. A generatív algoritmusok által adott válaszok összesítéséből pedig kiderült, hogy a gépek ugyanolyan tökéletlenek, mint az emberek.

A chatbotok válaszai gyakoriság szerint (forrás: Gramener)

A legdeterminisztikusabb üzemmódban minden modell ragaszkodott a "kedvenc" számához, de ha kicsit lazították a beállításokat, az sem vezetett valódi véletlenszerű eredménysorra, ellenben a mintázatok nagy hasonlóságot mutattak az emberi kísérletek eredményeivel.

Alig választottak alacsony és magas értékeket, a 77-es kivételével egyik chatbot sem "mert" 11-et vagy többszörösét mondani, a nullára végződő számokat pedig egyetlen egy esetben tudtak feljegyezni a kutatást végző szakemberek. Külön említést érdemel viszont a 42, ami kimagaslóan sokszor került elő. (Ennek pedig valószínűleg köze van a Galaxis útikalauz stopposoknak c. regényhez, ahol "az emberiség, a világmindenség meg minden" témakörében a 42 jelentette a végső választ.)

Mindez azonban egyáltalán nem tekinthető váratlan eredménynek, mivel akármennyire is lenyűgözőnek tűnnek az algoritmusok, azok nem csinálnak mást, mint átnézik és a feladatnak megfelelően újraszerkesztik azt az adatkészletet, ami a tudásuk alapját adja. Nem gondolkoznak, nem tudnak értelmezni kérdéseket, ezért arra sem képesek, hogy egy ilyen egyszerű kérés esetében előhívjanak egy véletlenszám-generátort az internetről. Helyette marad az, amit az emberek válaszoltak ilyen esetben, és minél többször találkozik ugyanazokkal az értékekkel az algoritmus a tanítására szánt információcsomagban, annyival nagyobb eséllyel lesz az a szám az ő választása is.