A 2002-ben bemutatott Különvélemény című filmben három, a jövő eseményeit megálmodó nő, a prekogok képességeire támaszkodva működik a bűnt már elkövetése előtt megakadályozó rendőrség. Az amerikai hadseregnek azonban nincs szüksége médiumokra a jövőbelátáshoz, elég a tengernyi mennyiségű, valós időben keletkező adattömeg, no meg egy kellően kifinomult analitikai megoldás ahhoz, hogy a világ legerősebb katonai hatalma egy, vagy akár több lépéssel is az ellenfelek előtt járjon.

Minderről egy nemrégiben tartott sajtókonferencián beszélt Glen VanHerck, az Egyesült Államok Légierejének tábornoka, aki egyben az Északi Parancsnokság (US Northern Command) vezetőjeként is szolgál. A parancsnok szerint folyamatosan fejlesztik a katonai célú adatfelhasználás hatékonyságát, hogy ezzel is segítsék a legfontosabb stratégiai döntések meghozatalát. Ebben komoly szerep jut a Global Information Dominance Experiment (GIDE) nevű kezdeményezésnek.

A GIDE célja, hogy olyan minőségű valós idejű információkhoz kapjanak hozzáférést a vezetők, amelynek birtokában nem reagálásra kényszerülnek a döntéshozók egy-egy konfliktushelyzet kirobbanásakor, hanem mindennek elébe menve képesekké válnak csírájában elfojtani az ellenséges akciókat.

A Pentagon által végzett legutóbbi kísérlet során 11 amerikai parancsnokság együttes közreműködésével szimuláltak egy fontos helyszín (példának okáért a Panama-csatorna) elfoglalását. A tábornok elmondása alapján a művelet során a világ minden tájáról gyűjtöttek adatokat különböző érzékelőkből, katonai és polgári forrásokból. Az információt ezután egy olyan mesterséges intelligencia fésülte át, amely képes észlelni az adattengerben keletkező mintázatokat, és ezek alapján automatikusan figyelmeztetést ad. Ilyen esemény lehet az, ha egy tengeralattjáró mozgása arra utal, hogy elhagyni készül a kikötőjét.

Az algoritmus műholdak felvételeitől kezdve, tengeri szenzorokon át titkosszolgálati és egyéb forrásokból származó információk tömkelegével kell, hogy folyamatosan megbirkózzon, és hogy azokból használható, fontos részleteket emeljen ki. Ahogy VanHerck megfogalmazta, ezek az információk eddig is a hadsereg rendelkezésére álltak, ám ahhoz, hogy az adattengerben megbújó kiritikus elemek kellően gyorsan kerüljenek a döntéshozók asztalára, szükség van egy GIDE-szintű megoldásra.

Az MI például könnyedén kiszúrja, hogy egy ellenséges létesítmény parkolójában a szokásosnál több vagy kevesebb jármű áll. Folyamatosan ellenőrzi a reptereken állomásozó gépek számát, de akár egy rakétaindítást előkészítő mozgássorozatot is képes időben jelezni. Mindez pedig összességében azt jelenti, hogy a vezetőség nem percekkel, vagy órákkal korábban, hanem akár napokkal előbb fel tud készülni, illetve a szükséges ellenlépéseket meghozni.

Mások sem alszanak

A fentiek már csak azért is kulcsfontosságúak az amerikai fél számára, mivel a világ más pontjain is igen aktívan dolgoznak a mesterséges intelligencia szó szerinti hadra fogásán. A fő riválissá avanzsáló Kína mellett mindenképpen meg kell említeni Oroszországot is, ahol százas nagyságrendben folynak különböző fejlesztési programok, amelyekkel az egykori szuperhatalom igyekszik vezető szerepet játszani a téma gyakorlati megvalósításában.

Ugyanakkor az algoritmusokba vetett túlságosan nagy bizalom vissza is üthet. Ahogy az ENSZ leszereléssel foglalkozó kutatóintézetének jelentéséből kiderül, az autonóm fegyverrendszerek bevetésével kapcsolatban még csak nem is az a legnagyobb probléma, hogy rossz döntéseket is hozhatnak, hanem az, hogy fogalmunk sincs, milyenek lesznek ezek a rossz döntések. Igaz, a Különvéleménynek sem lett volna túl hosszú sztorija, ha nem lett volna a rendszerbe kódolva a hiba.