Legtöbbre a németek tartják a közösségi oldalakon megosztott adataikat. Az amerikai Techonolgy Policy Institute februárban publikált kutatása a világ hat országában (USA, Argentína, Brazília, Kolumbia, Mexikó és Németország) vizsgálta, hogy a Facebook-felhasználók mennyiért lennének hajlandók átadni bizonyos adatokat a Facebooknak ahhoz, hogy a közösségi oldal azokat eladja másoknak.

A banki adatokat becsülik legtöbbre

A felmérés csak annyiban meglepetés, hogy a válaszadók hajlandók lennének jó pénzért értékesíteni adataikat. Abban már kevésbé, hogy mely adataikat tartják a legértékesebbnek. A teljes minta alapján a bankszámla-egyenleg a legértékesebb, ezt átlagosan havi 8,5 dollárért osztanák meg a Facebookkal. A biometrikus azonosításra alkalmas ujjlenyomat információk megosztásáért havi 7,6 dollárt, a személyes szövegekért 6,1 kérnének. A készpénzfelvételi infókat 5,8 dollárért, míg a helyadatokat már havi 1,8 dollárért is átadnák.

Ezek az adatok a hat vizsgált ország átlagát mutatják. Az egyes országok között viszont jelentős különbségek vannak. A legszembetűnőbb  a pénzügyekre vonatkozó információk értéke közötti különbség az USA és a kutatásban szereplő egyetlen európai ország, Németország között. Ezen a téren a két állam polgárai képviselik a két végletet. Míg egy német a bankszámlaegyenlegére és a készpénzfelvételre vonatkozó infókat havi 15,4, illetve  13,4 dollárra taksálja, az amerikaiak szerint érnek ezek az információk a legkevesebbet: 5, illetve 3 dollárt. Ezt az adatot egyébként minden országban magasabbra értékelték, mint az USA-ban.

Az még érdekesebb, hogy az amerikaiak számára a kontaktinfók jelentik az egyik legnagyobb értéket (5,1 dollár), amit körükben csak az ujjlenyomat előzött meg (6,1 dollár). Ezzel szemben a németeknél a kontaktinfó csak a harmadik (8 dollár), ráadásul alig több kint felét éri a bankszámlaegyenlegnek.

Az amerikai felhasználók egyébként az összes adat értékének átlagát tekintve sem járnak az élen: a 4 dolláros átlaggal a brazilokkal és az argentinokkal állnak egy szinten. Ezzel szemben a mexikóiaknál 5,1, a kolumbiai válaszadóknál 5,4, míg a németeknél 7,2 dolláros átlag jön ki.

Mi állítjuk elő, fizessen érte, aki használja

A technológiai cégek, illetve a fejlett technológákat alkalmazó szolgáltatói szektor ma már semmire sem menne a felhasználókról különböző forrásokból gyűjtött adatok nélkül. Ezeknek egy része (pl. pénzügyi adatok) saját forrásból, a szolgáltatás használata során is előállítható, de sok cég vásárol is adatokat – például a Facebooktól.

Ezt a kulcsfontosságú erőforrást a felhasználók jelenleg önként biztosítják ingyenes szolgáltatásokért cserébe. Mint egy az Economist oldalán pár éve megjelent cikk összefoglalta: mindenkinek több állása van, akár tudomást vesz erről, akár nem. Amikor reggel felvesszük a mobilunkat, elkezdjük az adatoknak – korunk legfontosabb erőforrásának – a termelését. Ráadásul sok esetben annyi a választási lehetőség, hogy vagy használja valaki az adott szolgáltatást – és akkor gyűjtik róla az adatokat –, vagy sem. Ezért egyre többen pedzegetik, hogy ezt az egyre aszimmetrikusabb viszont – hiszen a felhasználó egyre kiszolgáltatottabb –, új alapra kellene helyezni. Például a Facebooknak és társainak fizetniük kellene ezekért az adatokért.

Most az amerikai kutatás alapján már arról is lehet képünk, hogy maguk az adattermelők mekkora fizetséget tartanának reálisnak.

A mintegy 70 oldalas tanulmányt innen lehet letölteni.