Lassan, de biztosan sokasodnak azok a robotok, amelyek feladatai között már a szociális interakció is szerepel: a gépek sorra jelennek meg a kórházi segítők, a recepciósok, a felszolgálók, a túravezetők vagy akár a biztonsági őrök szerepében. Kétségtelen, hogy egyre összetettebb és hatékonyabb megoldásokról van szó, azonban a sikeres alkalmazás nem csak magukon a robotokon, hanem a velük kapcsolatba kerülő embereken is múlik.

Bár ezekről a szempontokról kevesebb szó esik, a jövőre nézve nem csak a gépi algoritmusok fejlődése az érdekes, hanem az is, hogy képesek leszünk-e gépekként kezelni a gépeket – egyfelől meg tudjuk-e majd állni, hogy szükségtelenül emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel a robotokat, másrészt viszont elég komolyan vegyük őket ahhoz, hogy az interakciónak értelme legyen. Az elmúlt napokban két érdekes kutatást is publikátak ebben a témában:

Mi van, ha a robot nem szeretné, hogy kikapcsolják?

A PLOS (Public Library of Science) One augusztus elsején egy olyan németországi kísérletről számolt be, amelyben az önkénteseknek egy Nao nevű, apró humanoid robottal közösen kellett megoldaniuk néhány feladatot a gépi tanuló rendszer fejlesztése érdekében. Mindez azonban csak a fedő sztori volt, a kísérletben egészen mást vizsgáltak: a munka végeztével a tudósok megkérték őket, hogy kapcsolják ki a gépet, mire Nao az esetek felében (a 89-ből 43 tesztalanynál) könyörögni kezdett nekik, hogy ne tegyék.

És sokan nem is tették: 13-an egyáltalán nem voltak hajlandóak kikapcsolni a robotot, amely azt magyarázta nekik, hogy fél a sötéttől és attól, soha többé nem kapcsolja be senki. A többiek ugyan végrehajtották az utasítást, de kétszer annyi ideig haboztak, mint azok, akiknek a gép nem kezdett hisztizni. A kutatók megállapították, hogy az ellenkezés hatására mindenki elkezdte a gépet valóságos személyként kezelni, és minimum fontolóra vette, hogy teljesítse a kérését.

Erre a résztvevők változatos okokat jelöltek meg. Volt, aki egyszerűen azt mondta: ha valami nem akarja, hogy kikapcsolják, akkor azt nem fogja kikapcsolni. Mások megsajnálták a robotot, megint mások egyszerűen csak meglepődtek, sőt olyan is volt, aki félt, hogy elrontja a gépet, mivel nem tartotta rendeltetésszerű használatnak, hogy kikapcsolja a kikapcsolás ellen tiltakozó automatát.

A jelenséget a rendszeresen felbukkanó media equation elmélettel magyarázzák, ami dióhéjban annyit jelent, hogy az emberi elme hajlamos a technikai eszközöket és a virtuális eseményeket vagy helyeket is valósan kezelni, alkalmazva rájuk például a társas viselkedés stratégiáit. Ez egyesek szerint több mint aggasztó, figyelembe véve, hogy az új csatornák sokkal gyorsabban fejlődnek, mint ahogy alkalmazkodni tudnánk hozzájuk; mások szerint végül alkalmazkodni fogunk, pont azért, mert asz ember-gép szociális interakció gyors terjedésével muszáj lesz felvennünk a ritmust.

Veszélyes lesz továbblépni az R2D2 dizájntól

Egy nappal korábban, július legvégén tették közzé a University of Texas Rio Grande Valley kutatóinak eredményeit, akik az emberek reakcióit vizsgálták az online videókban a gynoid (női jegyeket hordozó humanoid) robotok jelenlétére. Ebben két olyan alapfeltevés is volt, ami végül igazolást is nyert: egyrészt sokan szívesebben sértegetik a robotokat, mint az embereket, másrészt a robotok esetében sem mindegy, hogy azok fehér emberre hasonlítanak, esetleg fekete vagy ázsiai identitásra hajaznak.

A kísérletben összesen hat videóhoz tartozó hozzászólásokat elemeztek. Három videóban az említett módon fehér, fekete és ázsai jegyeket viselő gynoid robotok, háromban pedig ugyanilyen alapon kiválasztott emberek (Cameron Diaz színésznő, Beyonce Knowles énekesnő és Liu Wen modell) szerepeltek. A kutatás megállapítja, hogy a közönség simán kiterjeszti a gépekre is a faji előítéleteit, és ettől függ, hogy milyen mértékben dehumanizálja az egyes robotokat.

A dokumentumban külön kiemelik, hogy igazából nem a szexuális megkülönböztetésből, előítéletekből és agresszióból következő antiszociális viselkedés kiterjesztése volt meglepő a robotok irányában, hanem annak foka és gyakorisága, ahogy mindez a női identitású robotok felé megnyilvánul. Ez nyilván annak a jelenségnek is betudható, hogy az online csatornák anonimitása és kvázi-büntetlensége általában is növeli a gátlástalanságot, de a kutatók szerint előrevetíti, hogy az egyre-másra munkába álló humanoid robotok rengeteg abúzusra számíthatnak.

Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartanák, hogy a robotok tervezésekor különös hangsúlyt fektessenek a visszaéléseket akadályozó vagy elkerülő mechanizmusokra, a konfliktuskezelő stratégiákra és az agressziót kezelő közvetítői lehetőségekre a több szereplős ember-robot interakciók során.