Talán sokan ismerik Daniel H. Pink könyvét a motiválásról. A Drive: The Surprising Truth About What Motivates U (magyarul Motiváció 3.0 címen jelent meg a HVG gondozásában) paradigmaváltást hozott a korábbi vezetői gyakorlathoz képest. Bár a könyv több mint tíz éve jelent meg, a téma továbbra is időszerű, és a szakmánkra nézve kifejezetten kulcskérdés az aktuális munkaerőpiaci viszonyokat tapasztalva.

Miközben hatalmas informatikus-hiánnyal küzd az ország, egyre nagyobb ütemű fejlődéssel kell lépést tartani nap mint nap. Éppen ezért, vezetőként kiemelten fontos feladat csapatunk közös célért történő összehangolt munkája és hatékonyságának növelése. Mindezek eléréséhez számos technika van a kezünkben: például folyamatszervezés, monitoring, teljesítményértékelés, munkaerő-toborzás és -kiválasztás, képzés és még sorolhatnám az arzenált.

A listában kiemelt helyen kell szerepelnie a csoportos és az egyéni motiválásnak. A szervezet hatékonysága ugyanis nem növelhető vég nélkül azzal, hogy újabb és újabb embert veszek fel. Már csak azért sem, mert a szakképzett munkaerőből hiány van, és az ezzel párhuzamosan a fizetési igények is megugrottak. A meglévő munkatársakat sem zsigerelhetjük ki, mert vagy véges időn belül otthagyják a stresszes, konfliktusokkal terhelt kuplerájt, vagy rövid időn belül kapunk egy teljesen demotivált vagy rosszabb esetben kiégett kollégát, akit lehetetlen kreatív munkára bírni. Ebben a helyzetben vezetői feladat és felelősség a munkatársak érdeklődésének és tenni akarásának fenntartása, növelése.

Azt gondolhatnánk, ha követjük Daniel H. Pink ajánlásának pontjait, már meg is oldottuk a problémát. És részben így is van, de több mint 15 éves informatikai vezetői tapasztalatom alapján tovább árnyalnám ezt a kérdést.

Azt szoktam mondani, hogy mi, informatikusok egy külön "faj" vagyunk, és ebből fakadóan vannak jellegzetes tulajdonságaink. Ha ezeket a tulajdonságokat részletesebben megvizsgáljuk, szofisztikáltabb eszköztárat kaphatunk a kezünkbe.

Egy informatikus akkor motivált, ha...

Egy informatikust motivál, ha kifejezetten összetett, bonyolult kérdésben kell megtalálnia a megoldást, ahol megcsillogtathatja logikus gondolkodását és szakmai ismereteit. Amennyiben megerősítést kap abban, hogy ez egy kihívásokkal megtűzdelt feladat, és éppen ezért lett ő a felelőse, hegyeket tud megmozgatni a cél érdekében. A sikeres megoldást követően azonban az elismerés mellett meg kell adni számára "a gép forog az alkotó pihen" jóleső, teremtő érzését is.

Az informatikus ember kifejezetten büszke alkotására, ezért lehetőségét kell teremteni arra, hogy beszéljen munkájáról és eredményeiről. Nehéz elképzelni annál kiábrándítóbb és demotiválóbb szituációt, mint amikor egy műszaki csapat megfeszített munkájának eredményeiről, egy a témát csak határidőkben, kritikus utakban ismerő projektmenedzser tart előadást, mintha ő oldotta volna meg a feladatot. Ezért létre kell hozni egy olyan fórumot, ahol az informatikus maga mutathatja be eredményeit. Természetesen a marketinges, kommunikációs készségeket igénylő bemutatókat továbbra sem az informatikus kollégára kell testálni.

Ha hagyunk szabad mozgásteret a kollégák számára, akkor nagyon elmélyült ismeretekre tesznek szert, és kifejezetten lelkiismeretes munkát tudnak végezni. A szabályokat és a korlátokat meg kell határozni, de azon belül szabad döntési lehetőséget kell biztosítani számukra. Egyszerűen fogalmazva: kapjon mindenki saját "homokozót", ahol szabadon dönthet, amiről azt érezheti, hogy az az ő szakterülete, rendszere stb. A saját portáját mindenki lelkiismeretesebben tartja rendben.
 

Daniel H. Pink könyve, a Drive óta mást gondolunk a motivációról

Egy műszaki szakember – így az informatikus is – úgy nőtt fel és abban éli életét, hogy minden döntését és lépését logikus magyarázattal alátámasztja, és keresi a törvényszerűségeket. Az ilyen habitusú munkatársakat nem lehet úgy irányítani, hogy csak indoklás, magyarázat nélküli, érzéseken alapuló utasításokat kapnak, vagy adott esetben rezsimintézkedéseket kell kérdés nélkül, szolgaian végrehajtaniuk. Minden esetben kell időt és energiát arra hagyni, hogy megismerhessék a kiadott feladat okát, célját, prioritásait. Ezek ismeretében pontosabban végre tudja hajtani feladatát és úgy érzi, hogy jobban bevonták a feladat végrehajtásába és nagyobb bizalmat élvez.

Segít a játék, mert a felnőtt is játszik

Divatos buzzword manapság a gamification. Informatikusokra ráadásul kifejezetten igaz is a játékosságra való hajlam. Amikor egy kollégát meg kell tréfálni, ezért egy megbeszélés ideje alatt kitelepítik a folyosóra a komplett irodáját, vagy egy tréfás telefonhíváshoz kell hirtelen sztorit kreálni, az informatikusok jellemzően hatalmas energiákat mozgatnak meg, és addig nem tapasztalt ötlethalmazt hordanak össze.

Ez a munkában is kiaknázható. Ha a végrehajtott feladatba vagy a végrehajtás menetébe bele tudunk vinni egy kis játékosságot, például a felületen egy megadott pontra kattintva játékos figura ugrik elő, vagy egy hibaüzenetben kreatív, vicces szövegeket rejthetnek el, vagy az ezredik szoftverhibát megtaláló jutalomba részesül stb., azzal mindig  plusz energiákat szabadíthatunk fel és lazíthatjuk a napi hajtás hangulatát.

Menthetetlenül kütyümániások vagyunk. Az informatikusok akkor érzik jól magukat, ha mindenféle technikai csodák veszik körül őket, ezért egy előrelátó vállalatnak az átlaghoz képest jóval többet kell költenie munkahelyük technikai hátterének biztosítására. Egy kicsit többet tudó laptop, okostelefon, tablet a befektetéshez képest sokkal nagyobb motiváló erővel bír, és nem utolsósorban, a kollégák technikai készségeinek és gyakorlati ismereteinek javításában is kiemelt szerepe van.

Nekünk, informatikusoknak nagyon nagy igényünk van a kötetlen, laza munkakörnyezetre. Ez vonatkozik a munkaidő-beosztásra és magára a munkakörnyezetre is. Ha a munkahelyen kialakítható egy pihenő-, játékszoba, esetleg érdemes biztosítani helyet a kedvenc háziállatok elhelyezésére, és máris sokkal barátságosabb a munkahely. Sajnos ennek a kultúrája még a magyar nagyvállalati környezetben sem alakult ki. Ezen a téren még nagyon sokat lehetne fejlődnünk.

A vezető = motivátor

Utolsó témakörnek hagytam a vezető motiváló szerepét. Az informatikus sokak szemében az az ember, akinek csak be kell dobni a szobájába a pizzát és kólát, és békén kell hagyni rejtélyesen villogó monitorai társaságában. Más emocionális és szocializációs igénye nincs.

Südi Miklós

A szerző a Szerencsejáték Zrt. IT-igazgatóhelyettese

Hát ez egy jó nagy – és bátran állíthatom – téves sztereotípia!

Ez jól lemérhető például a vezetőkkel szemben támasztott igényeken. A vezető emberi jellemének, érzelmi kommunikációjának ugyanis kiemelt szerepe van a mindennapi munkában. Fontos, hogy a kollégáink érezzék: egy hajóban evezünk, és a főnök nem egy másik pályán játszik. Minden alkalmazottnak kell az a biztos tudat, hogy bízhat főnöke támogatásában és korrekt értékelésében. Ennek egyik nagyon hasznos eszköze – és az elismerés egyik formája is –, ha a vezető kikéri beosztottjai véleményét, és figyelembe is tudja venni. Ha a kollégák azt érzik, hogy fontosak, és saját maguk is alakíthatják a mindennapjaikat és munkájuk eredményét, sokkal több energiát tudnak mozgósítani. Véleményem szerint a hatékony munkavégzés elengedhetetlen feltétele egy kiegyensúlyozott, tényleges eredményeken, őszinte kommunikáción alapuló, családias munkahelyi hangulat megteremtése.

A fenti felsorolásban szándékosan nem érintettem a pénzjutalom, bónusz kérdéskörét, bár azt gondolom, az is elengedhetetlen eleme a motiválás eszköztárának. Napjainkban a szakmánk a társadalmi átlaghoz képest a jobban megfizetett kategóriába tartozik és a Maslow-piramis alsó felében elhelyezkedő szükségletek kielégítése kevésbé határozza meg mindennapjainkat. Éppen ezért, ma már a motiválásnak az anyagi juttatás csupán egy eszköze a sok közül.

A cikk a Vezető Informatikusok Szövetsége támogatásával készült.