Bár a fogalom régebbi, tavaly ősszel a Hannover Messe ipari kiállítás kapcsán többek között a dán Universal Robot dobta be a köztudatba, hogy talán már nem is Ipar 4.0-ról, hanem 5.0-ról kellene beszélni. Nem túl korai ez? Hiszen még az Ipar 4.0 is épp csak elkezdődött, és még a tartalma körül is elég sok a bizonytalanság.

A múlt forradalmai

Az ipari termelés múltban lezajlott forradalmi változásai ma már egyértelműek. A folyamat – ahogy az szinte mindenki ismer középiskolai tanulmányaiból – azzal kezdődött, hogy James Watt 1769-ben megalkotta az első modern gőzgépet (fontos kitétel a „modern”, hiszen gőzzel hajtott kezdetleges szerkezeteket már az ókorban is készítettek). A második ipari forradalom közel másfél évszázad múlva következett be, a sorozatgyártás megjelenésével. Ennek elméleti alapjai már a 19 században megvoltak, de végső formája a 20. század elején alakult ki (szabványosított alkatrészek, szerszámgépek, elektromos hajtás a gyártósorokon). A módszer gyakorlatba való átültetésében nagy szerepe volt Henry Fordnak, az elterjedésében pedig az I. világháborúnak.

A harmadik ipari forradalommal – amire már csak néhány évtizedet kellett várni – azonban valami új kezdődött. Ez ugyanis már nem teljesen független a számítógépek megjelenéstől, ugyanis igazából azok tették lehetővé az automatizált gépek megjelenését. A negyedik ipari forradalom középpontjában az intelligens gépek kapcsolata áll (nem véletlen, hogy az Ipar 4.0 kapcsán rendszeresen előjön az IoT, azaz a tárgyak internete is.)

De mit hoz az újabb forradalom?

Az Ipar 4.0 ipari forradalom változásai annyiban szorosan kötődik a második és harmadik forradalomhoz, hogy elsősorban a termelés hatékonyságáról szól: a „gyorsabban, többet, pontosabban, olcsóbban” követelményt akarja még jobban megvalósítani. Ennek egyik eleme, hogy megpróbálja kiiktatni a gyártási folyamatból azokat az elemeket, melyek potenciális hibaforrások, ezért jelennek meg például a gyártósor mellett robotok, melyek képesek a szenzorokból érkező és feldolgozott adatok alapján egyre pontosabban – és az embernél rugalmasabban – dolgozni.

Az Ipar 5.0 először nem is mint egy újabb hatékonyságnövelési lehetőség jelent meg, hanem az egyre nagyobb hangsúlyt kapó fenntarthatóság, környezettudatos termelés és az Ipar 4.0 társadalmi hatásainak kezelése felől közelített az ipari termelés problémaköréhez.

A kollaboráció új szintje

Az Ipar 5.0 abban lép előre az Ipar 4.0-hoz képest, hogy az ember és a gép együttműködésére koncentrál, míg az Ipar 4.0 a gyártás digitalizálását csakis technológiai kérdésnek tekintette. Az együttműködés ráadásul nagyon széles körben értelmezendő: ökonómiai, ökológiai és társadalmi vetülete is van.

Úgy tűnik, egyelőre azokra a félelmekre, hogy a robotok kiszorítják az embereket a gyártóüzemekből – és nem csak onnan –, egyelőre csak az emberrel együttműködő robotok (cobot – collaborative robot) tudtak némileg megnyugtató alternatívát mutatni. Ráadásul úgy, hogy az együttműködés további hatékonyságnövelést is eredményez.

Azt ugyanis a robotikában érdekelt cégek sem tagadják, hogy a pár mozdulat mechanikus ismétlését igénylő munkafázisoknál az embereket nagyon rövid időn belül leváltják a robotok, mert gyorsabban, pontosabban – és főleg olcsóbban dolgoznak.

Ember és robot párban fényesíti a Paradigm Electronics csilliárdos hangfalait

Ott azonban, ahol a gyártási folyamat összetettebb, az ember és a gép együttműködése jelentheti a további hatékonyságnövelést. A Universal Robots, amely a cobotokra építi a fejlesztési stratégiáját, előszeretettel hozza fel példának a kanadai Paradigm Electronics céget, amely high-end hangfalakat gyárt audifil zenehallgatóknak irdatlan pénzért. A kanadai cég a hangfalak dobozának speciális polírozásához a Universal Robots robotkarját használja. Azzal, hogy mellé rendeltek egy embert, aki a robottal együtt dolgozik, sikerült felével növelni a robotkar termelékenységét (azt persze a robotgyártó beszámolói jótékonyan elhallgatják, hogy pontosan mi is az ember-gép együttműködés lényege).

Az emberi érintés...

A magasan képzett szakemberek és a gép együttműködés eredménye lehet az egyedi termékeket, szolgáltatásokat és élményeket létrehozása. Azaz párosítani lehetne a sorozatgyártás nyújtotta előnyöket az egyedi termékek nyújtotta élménnyel. Leegyszerűsítve egyébként ez azt jelenti, hogy az ember kognitív képessége párosul a mechanikus feladatokban tévedhetetlen robot fáradhatatlanságával.

Így olyan termékhez juthat a vásárló, amin – a robotgyártó kifejezésével élve – érezhető az "emberi érintés". (A szolgáltatásokban már egy ideje fontos irány, hogy a digitális transzformációt olyan irányba vigyék, hogy lehetővé váljon egyedi, testre szabott ajánlatokat adni az ügyfeleknek – még az egyébként sok szempontból sztenderdizált banki szolgáltatásokban is.) Persze mint azt az autóvásárlásnál is tapasztalhatjuk, ennek is vannak korlátai. Lehet egyedi autót összerakni, de csakis sztenderd alkotóelemekből. A szabadság foka abban nyilvánul meg, hogy mely elemeket kérjük, és mely elemeket nem. Ezen a korláton valószínűleg az Ipar 5.0 is nehezen lép túl.

Az ember-robot együttműködés elterjedését jósolja egyébként az Accenture is egy tavalyi kutatása [PDF] is. A felmérés szerint a világszerte több mint 500 megkérdezett gyártóvállalatot 85 százaléka tervez 2020-ig olyan fejlesztéseket, melyek a robot-ember együttműködést valósítják meg. A változát tehát gyors lesz, nem véletlen, hogy kezd kialakulni egy olyan vezető szerepkör, amely stratégiai szinten is átlátja a robotok integrációját a teljes gyártási folyamatba. Ők lesznek az CRO-k, azaz a Chief Robotics Officerek, akik a robotika informatikai hátterétől (szenzorok, IoT, big data stb.) maguknak a robotoknak az installálásáig a teljes folyamatot felügyelik és tökéletesítik.