A mobiloperátorokat kétféle törvény is kötelezi Magyarországon arra, hogy nyomozóhatósági megkeresésre az ügyfelekről adatokat szolgáltassanak ki a bűnügyek felderítésében. A Btk. és a hírközlési törvény a maga területén részletezi az ezzel kapcsolatos kötelezettségeket, amelyek kitérnek arra, hogy milyen adatokat és meddig kell tárolnia a szolgáltatóknak, de részletezik azt is, hogy ki és milyen feltételekkel férhet hozzá az ügyfelek hívásadataihoz.

Kit hívtál? Hol voltál?

A Telenor szakemberei időről időre a nyilvánossághoz fordulnak ezzel az érzékeny témával, aminek a mostani apropóját egyebek mellett az adta, hogy elkészült a társaság rendvédelmi stratégiája. Erdélyi Márk jogi igazgató ennek kapcsán a cég tájékoztatóján kiemelte, hogy az egyik legnagyobb kihívást a kényes egyensúly megteremtése jelenti a magánélethez való jog és a törvények tiszteletben tartása között.

Az igazgató szerint az átláthatóság növelése segíthet az ezzel kapcsolatos aggályok eloszlatásában. Megtudtuk tőle, hogy a Telenornál jelenleg egy külön nyolcfős osztály foglalkozik az ilyen jellegű adatszolgáltatással, a hivatalos megkeresések száma már jó ideje évi 40 ezer körül mozog. A nyomozóhatóságok legnagyobb arányban (44%) a SIM-kártya, vagy a bűnüggyel összefüggésbe hozható mobilkészülékek IMEI-száma iránt érdeklődnek. A gyanúsított híváslistáját az esetek 26 százalékában kell kiszolgáltatni az operátornak. A nyomozóhatóságok 21 százalékban kíváncsiak az előfizetők adataira és mindössze az esetek 5 százalékában kérnek cellainformációt.

Ingyen van, így nem fukarkodnak a megkeresésekkel

Az előfizetővel és hívásforgalmával kapcsolatos adatokat egy évig kell megőriznie a szolgáltatónak, kivéve a beszélgetések és az SMS-ek tényleges tartalmát, illetve az ügyfél által az interneten elért tartalmakat. Ez utóbbiak azonnal törlődnek a cég rendszeréből. Ez azonban nem zárja ki az aktív beszélgetések lehallgathatóságát, ezt azonban a titkosszolgálat "önerőből" végzi, ebbe egyáltalán nem vonja be a szolgáltatót, nem is köteles erről értesíteni – válaszolta a Bitport kérdésére a jogi igazgató.

Szó esett arról is, hogy más európai országokkal ellentétben, ahol megkeresésektől függően 16-55 eurós költséget számolhatnak fel az operátorok a hatóságoknak, itthon ingyenesen kell adatot szolgáltatniuk. Az ehhez kapcsolódó feladatok ugyanakkor évi százmillió forintos költséget jelentenek a Telenornak.

A szakember szerint nemcsak a többletkiadások miatt, de egyébként sem szerencsés az ingyenesség, mert több lehet a felesleges kérés. Az eddigi tapasztalatok alapján a hatósági megkeresések 10 százalékát utasítja el a szolgáltató, többnyire formai okokra hivatkozva. A hatóság ragaszkodhat ugyanakkor ahhoz, hogy a szolgáltató ne árulja el az ügyfélnek, hogy kikérték az adatait, ez az esetek 40 százalékára igaz.

A huszadik század nálunk nem ért véget

A rendőrségi adatkikérések többsége még ma is postai úton, vagy faxon érkezik a Telenorhoz, de már folynak az egyeztetések ezek zömében elektronikus útra tereléséről.

Érdekes a téma nemzetközi szabályozása is, a mobilszolgáltatók hatósági adatszolgáltatási kötelezettségét a 2004. március 11-i madridi robbantás nyomán vezették be az unióban. Az Európai Bíróság azután ez év tavaszán eltörölte ezeket a törvényi előírásokat, így tett ennek nyomán saját jogrendjében egy sor régi és új tagország is. Magyarország a kivételek közé tartozik, a szigorú adatszolgáltatási rend már az uniós szabályozás előtt is érvényben volt és azóta is így maradt. Jogvédő szervezetek a szabályozás enyhítése, illetve megszüntetése miatt az Alkotmánybírósághoz fordultak, amely még nem döntött a kérdésben.