Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon... Ha ennyire nem is gesamtkunstwerk és multikulti, azért sokaknak eszébe juthat a Siemens érdekes fejlesztéséről a "nulladik" szürrealista francia költő, Comte de Lautréamont, azaz Isidore Lucien Ducasse híres mondata. A német cég, amely 1999-től a Salzburgi Ünnepi Játékok egyik főtámogatója (az Audi, a BTW AG, a svájci Kühne-Stiftung és a Rolex mellett) ugyanis egy ízig-vérig ipari fejlesztést vitt be a koncertterekbe: a digital twint.
Művészetpártolásból ötös
A rendszert először a Salzburgi Ünnepi Játékok fő helyszínén, a Großes Festspielhausban próbálhatják ki élesben a művészek. Pontosabban még csak nem is kell odamenniük, hanem fel kell állítaniuk a próbatermükben a közel 2200 nézőt befogadó termet, amelynek színpada előtt akkora a zenekari árok, hogy abban egy 110 fős szimfonikus zenekar is kényelmesen elfér.
A szoftver ugyanis nem a termet, hanem csak az akusztikus teret szimulálja, hogy össze lehessen hangolni az előadói apparátust és a terem akusztikai tulajdonságait a tökéletes zenei élményhez. Azaz a művészek most már nemcsak a hangszereiket, hanem a termet is behangolhatják (lásd a keretes szövegrészt).
A Sound of Science nevű rendszer, amely bármely koncerttérben használható, az adott terem szerkezetét, valamint az egyes felületeknek, anyagoknak az akusztikus tulajdonságát képezi le egy háromdimenziós modellbe. Ebben virtuális térben lehet elhelyezni a fellépő művészek (hangszereinek) hangját, így valósághűen szimulálható, hogy az előadók helyzetének módosulása vagy az akusztikus panelek milyen hatással lesznek a hangképre. Pontosan megmérhető, hogy az egyes hanghullámok hogyan terjednek a teremben, honnan verődnek vissza, milyen módon befolyásolja az akusztikus élményt, ha tele van a terem, vagy ha foghíjas a nézőtér stb.
Ezáltal a fellépők minden szempontból felkészülten érkezhetnek a helyszínre, amivel a szervezők rengeteg erőforrást (személyzetet, pénzt, időt stb.) takaríthatnak meg.
Behangoljuk a teremet
Régebben a zenészek fül után dolgoztak. A legenda szerint a nagy Johann Sebastian Bach úgy határozta meg, hogy egy templomba hogyan és mekkora orgonát kell elhelyezni, hogy a botjával koppantott egy erőteljeset a főhajó padlóján, majd figyelte és fülével elemezte a falakról, oszlopokról visszaverődő hangokat. De még a 20. században épült koncerttermek többségénél is valójában a véletlenen múlott a jó akusztika. Ahhoz ugyanis, hogy egy terem szépen "muzsikáljon", ezernyi nagyobb és apróbb tényező harmonikus összhangjára van szükség. Számít a terem formája, a falak anyaga, tömörsége és borítása, a padló anyaga, miből vannak a székek, sőt még az is, hogy milyen ruhában vannak a hallgatók.
Ha azonban valaki ellátogat egy modern koncertterembe, mondjuk Budapesten a MÜPA-ban található Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe vagy a pécsi Kodály Központba, szerencsés esetben tanúja lehet, amint hangmérnökök hatalmas hangterelő elemek mozgatásával, zengőkamrák zárásával-nyitásával, függönyökkel "hangolják" a termet. Így érhető el, hogy még az utolsó sorban is jól lehessen hallani egy akusztikus gitár hangját, de egy hangos nagyzenekari tutti se szakítsa be az első sorban ülők dobhártyáját. Ezt a folyamatot egyszerűsíti és gyorsítja Sound of Science.
A Sound of Science méri, hogy az egyes hanghullámok hogyan terjednek a teremben, honnan verődnek vissza (Illusztráció: Siemens)
A Siemens egyelőre nem tervezi forgalmazni a rendszert. Ugyanakkor demonstrációs célból a kulturális világ több prominense számára is ingyen elérhetővé teszi. A kiválasztottak közül az első a salzburgi Großes Festspielhaus, de már tárgyalnak több németországi és angliai koncertteremmel is.
Az idei fesztivál megnyitóján a közönség még egy kis plusz szolgáltatást is kap: VR-szemüveggel meg is nézeti a koncerterem akusztikus terének működését.
15 éves technológia felfrissítve
A Sound of Science-t lényegében ugyanazokból a technológiai elmekből építették, amiket a Siemens mintegy másfél évtizede használ a Simcenter szimulációs megoldásaiban. Ezek kifejezetten ipari alkalmazások, melyekkel például a járművek belső tereinek akusztikai tulajdonságait lehet optimalizálni. A Sound of Science a sugárkövetés (ray tracing) és az impulzusválasz-alapú akusztikai mérések kombinációjával építi fel a rendezvénytér 3D-s modelljét. Ezekkel a módszerekkel ugyanis pontosan lehet mérni a visszhangot és a visszaverődést, és szimulálható a hang terjedése az adott térben.
Mozgó és hangos demóval Salzburgból a Soud of Science-ről nem szolgálhatunk, ezért kárpótlásul beágyaztuk a Sound of Science-t New Yorkból. Jó szórakozást!
(Címlapkép: a Großes Festspielhaus bejárata Salzburgban. Fotó: Wikipedia)
a melléklet támogatója a GLOBAL-UNION Kft., a Kyocera márka kizárólagos magyar disztribútora
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak