Lassan magunk mögött hagyjuk az egyre gyorsuló innováció és diszrupció korszakát, ahogy egyre lassabban érkeznek a gondolkodásunkat megváltoztató felfedezések és fejlesztések – állítja a Carlson School of Management docense által vezetett friss kutatás. Az elmúlt évtizedekben megjelent 45 millió tudományos dolgozat és 3,9 millió szabadalom statisztikai elemzése alapján a tudósok arra jutottak, hogy ma már egyre kisebb esély van rá, hogy egy-egy ilyen újítás irányt szabjon az emberiség tudásanyagának fejlődésében.

A Nature oldalán közzétett tanulmányból az derül ki, hogy az 1945 és 2010 közötti tudományos közlések esetében a csökkenés 91,9 és 100 százalék között mozog, míg a szabadalmak területén már 1980 és 2010 között is 78,7-91,5 százalékos visszaesést tapasztaltak. A trend alól pedig a technológiai szegmens sem jelent kivételt, sőt kifejezetten az olyan csoportok közé tartozik, ahol a legmeredekebben jelentkezik az innováció visszaszorulása. Mindez nyilvánvalóan éles ellentétben áll a technológiai iparág saját állításaival.

A kutatást szemléző The Register ezzel kapcsolatban az olyan "divatdiktátorok" paneleit idézi, mint amilyen a KPMG vagy a McKinsey, ahol egyfolytában a diszruptív technológiák fősodorba kerüléséről, a vállalkozások digitális transzformációjának szükségszerűségéről vagy a felforgató erők folyamatos hatásairól beszélnek. A kutatók szerint azonban az adatok nem pontosan ezt mutatják, amennyiben a publikációk és a szabadalmak egyre kevésbé "szakítanak a múlttal", hogy új utakra tereljék a tudományt és a technológiát.

Lassítással lehetne felgyorsulni

Az elemzés ugyanis arra mutat, hogy a fenti minta nem csak általánosan érvényes a különböző területeken, hanem kifejezetten látványos is a különböző idézet- és szövegalapú mérőszámok esetében. Ezt azonban nem a közzétételek minőségének romlásával, a hivatkozási gyakorlatok változásával vagy különböző szakterület-specifikus tényezőkel magyarázzák, hanem azzal, hogy az általuk azonosított lassulás minden bizonnyal a tudomány és a technológia természetében bekövetkezett eltolódást tükrözi.

Mindennek értelmében arra szólítják fel a döntéshozókat, hogy távolodjanak el a "publikálj vagy pusztulj" jelszóval működő kutatási kultúrától, amelyben a siker legnagyobb részben a dolgozatok vagy bejegyzett szabadalmak számán múlik. Ezzel összefüggésben fontosnak tartanák a szervezési stratégiák és a finanszírozási rendszerek átalakítását is, támogatva a tudósok hosszú távú karrierjét. Sok innováció ugyanis abból fakad, ha új ötleteket próbálnak ki, aztán megnézik, hogy mi lesz a dologból; ezzel szemben ha mindenki csak amiatt aggódik, hogy a lehető leggyorsabban tegye közzé a következő publikációját, az nyilván nem segíti a jelentős áttöréseket.