A Harward Business School által közzétett tanulmány alapján könnyen megfogható oka lehet annak, ha valaki komoly szakmai tapasztalattal is jó ideig a munkaerőpiacon kívül reked: sok esetben azért nem jut el az interjúkig, mert azok a munkáltatók, amelyekhez beadja az önéletrajzát, automatizált rendszerek segítségével próbálják kiszűrni a nem megfelelő jelentkezőket a toborzási folyamataik során. A HBS szerint az ilyen programok nem megfelelő alkalmazásával, egész pontosan a követelmények átgondolatlan meghatározásával a cégek milliószám utasítják el már az elején az alkalmas pályázókat.

A HBS megállapítja, hogy az Egyesült Államokban már a munkaadók háromnegyede használ szoftvereket a rengeteg beérkező önéletrajz kezelésére, összességében pedig 90 százalékuk támaszkodik RMS rendszerekre a szükséges képességekkel rendelkező munkavállaók gyors azonosításához. Azokat a paramétereket azonban, amelyek alapján a programok pontozzák és továbbjuttatják a jelentkezőket, sokszor úgy adják meg, hogy nagy csomó alkalmas embert már az első körben kizárnak, és ezzel tulajdonképpen saját maguknak generálnak nagyon is valóságos szakemberhiányt.

A tanulmány szerint ebben látványosan megmutatkozik az automatizált toborzási rendszerek rugalmatlansága, és a megkérdezett szervezetek 88 százaléka számolt be róla, hogy magasan kvalifikált szakemberek hullanak ki a szoftveres értékelési folyamat során csak azért, mert nem 100 százalékosan felelnek meg az előre meghatározott követelményeknek. A felmérés egyébként 8 ezer álláskereső és 2250 céges vezető válaszait dolgozta fel az Egyesült Királyságban, Németországban és az USA-ban; utóbbi piacon önmagában is 27 milliósra becsülik a "rejtett munkaerő" létszámát, vagyis azt a tömeget, amely sem a formális munkaerőpiacon, sem az arra vonatkozó statisztikákban nem jelenik meg.

Vágjátok ki az erdő leghatalmasabb fáját ezzel a kis heringgel!

A HR-szoftverek és a gyors technológiai fejlődés együttesen azt eredményezi, hogy jó eséllyel csak azok az emberek fognak megfelelni az adott munkakörökben támasztott követelményeknek, akik éppen dolgoznak valahol, vagyis teljesen naprakésznek számítanak a legfrissebb dolgokban is. Ezek az emberek egyre nyilvánvalóbb előnyt élveznek az állástalan munkakeresőkkel szemben, és kedvükre váltogathatják a munkahelyüket, míg azok sikertelenül próbálnak bárhol is elhelyezkedni. A helyzetet pedig konzerválja a szóban forgó RMS/ATS szoftverek alkalmazása, amelyek az "előnyt jelent" képességek hiánya miatt is egyből kizárják a máskülönben tökéletesen alkalmas jelölteket.

A kutatás arra is felhavja a figyelmet, hogy a toborzásért felelős menedzserek gyakran használják fel újra és újra a már meglévő sablonokat a munkakörök leírására, amelyeket csak annyiban változtatnak meg, hogy időről időre hozzájuk csapnak valamilyen újabb elvárt képzettséget. Ez nyilván pont ellentétes az előzetes, szélesebb körű szűrés követelményeivel, már a legelején eltömítve ezt a csatornát. A dolog eredménye pedig a szoftverek működéséből következően az lesz, hogy minden új tétel hozzáadásával kizárnak egy marék tapasztalt, nagy gyakorlattal rendelkező szakembert a jelentkezők közül, aki éppen csak valamilyen friss, összességében lényegtelen vagy gyorsan elsajátítható képességgel nem rendelkezik.