A padémiás helyzet árnyékában belassultak az Európai Unióban az 5G-fejlesztések. Az uniós tagállamokban működő operátorok lobbiszervezete, az ETNO (European Telecommunications Network Operators' Association) megbízásából a BCG (Boston Consulting Group tanácsadócéggel mérette fel a gyorsítás lehetőségeit. Az egyelőre nyilvánosan nem elérhető tanulmányból a Reuters szemlézett.

300 milliárd az iparágnak

A tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy az Uniónak forrásokkal és a szabályozással is erősen támogatnia kellene az 5G-fejlesztéseket. A BCG számításai szerint 2025-ig mintegy 300 milliárd eurót lenne indokolt befektetni a távközlési infrastruktúrájába, ha a 27 tagállam gyorsan szeretné kiaknázni a szupergyors 5G előnyeit. A tanulmány szerint ennek a gazdasági növekedésre és a technológia iparra is pozitív hatása lenne. A pénz fele az 5G tlejes kiépítéséhez szükséges, de az önmagában nem elég, további 150 milliárdot kellene fordítani a vezetékes infrastruktúra gigabitesre történő gyorsítására is.

Mint a Reuters írja, a tanulmány kiadását az ETNO pont arra az időszakra időzítette, amikor az Unió vezetésében is felmerült: az 5G segíthet kilábalni a COVID-19 okozta recesszióból. Csakhogy az 5G fejlesztése drága, és a korábbi technológiákkal ellentétben egyelőre nincsenek meg hozzá azok az alkalmazási területek, üzleti modellek, melyekből látszana, hogy a beruházások belátható időn belül megtérülnek. Pedig a BCG szerint nem kérdés az 5G gazdaságélénkítő hatása.

Egy januárban publikált tanulmányukban, amelyben az 5G hatását elemezték az amerikai gazdaságra, azt jósolták, hogy a következő egy évtizedben nagyjából 1400-1700 milliárd dollárral növelheti a technológia az USA GDP-jét, és 3,8-4,6 millió új munkahelyet teremtene. Ez szerintük az 5G-hálózatok innovatív újdonságaiból (nagy sávszélesség, megnövekedett eszközsűrűség, ultralacsony késleltetés) vezethető le. Ez ugyanis átalakítja a teljes gazdaságot, és olyan iparági vertikumokat hoz létre, amelyeket ma még el sem tudunk képzelni. Emellett földrajzilag teríti a technológia hatását, amely így a technológiai központoktól (pl. Szilícium-völgy) távol eső helyeken képes pozitívan hatni a gazdaság egészére.

Az európai helyzetet is hasonlóan látja a BCG, ám itt sok olyan akadályt kell leküzdeni, ami az USA-ban nem jelentkezik. Ilyen például, hogy az Unió távközlési piaca sokkal szegmentáltabb. A fúziókkal történő optimalizálásnak pedig erős gátat szabnak az EU monopóliumellenes szabályai. Magukat a fejlesztéseket az is visszavetette, hogy a pandémia miatt az frekvenciaaukciók jóval lassabb ütemben haladnak, mint amire az iparág számított.

Sok múlik a szabályzáson

A tanulmány szerint a szabályzóknak újra kellene gondolniuk a távközlési szektor szabályozását. Segíteni kellene például az önkéntes infrastruktúra-megosztást, ami nagymértékben gyorsíthatná a hálózatépítést. Ez az építések általános környezeti terhelését is csökkentené, valamint intenzívebb tudástranszfert eredményezne az iparági szereplők között. A BCG szerint érdemes lenne olyan módon is lazítani a szabályozást, ami együttműködésre, akár közös befektetésekre serkenti a szolgáltatókat, akiket egyébként arrafelé kellene terelni, hogy szervezetileg/üzletileg is válasszák szét az infrastruktúra építését és üzemeltetését a távközlési szolgáltatás nyújtásától (ahogy például a Vodafone vagy a Telenort tulajdonló cseh PPF tette).

A BCG tanulmány szerint az operátoroknak nagyobb mozgásteret kell biztosítani ahhoz, hogy a hálózataik adatforgalmának hasznából nagyobb arányban részesüljenek.

Ami a magyar helyzetet illeti, a szolgáltatók jól állnak: nem állt le a frekvenciaértékesítés, és mindhárom mérvadó távközlési szolgáltató elkezdte a kereskedelmi 5G-s szolgáltatását. Ugyanakkor a hazai helyzet is azt mutatja, hogy egyelőre főleg elméletben, jobb esetben a kutatólaborokban (Ipar 4.0, önvezetés stb.) vannak azok az alkalmazási esetek, melyek visszatermelik az 5G-s beruházások árát.