Közhely, hogy pandémia miatt a két év lett az új évtized a digitalizációs haladás mérésénél. Szinte közmegegyezés volt arról, hogy 2020 elejétől 2022 elejéig annyit fejlődött a világ digitalizációs szintje, mint amennyit korábban tíz év alatt (sem). A valóságban azonban ez csak két dolgot jelentett biztosan: (1) ahol lehetett, bevezették a távmunkát-távoktatást, tehát valóban terjedt valamiféle digitalizáció; (2) az IT-cégek (gyártók, szolgáltatók) nagyot kaszáltak, mert magánszemélyek és vállalatok is előrehozták beruházásaikat. Ennek következtében 2021-ben például 9 százalékkal bővült a piac, de a Gartner még 2022-re is 5 százalék fölötti bővülést vár.

Mindezzel csak azt tudta kimutatni a Gartner, hogy a világ két marékkal önti a pénzt az IT-eszközökbe, de semmit sem mond a beruházások hasznosulásáról. Az Európai Unió 2021-ben elfogadott egy 2030-ig szóló digitalizációs programot, ami jól összefoglalja azokat a feltételeket, melyektől a beruházások valódi értéket teremtenek.

Azok a fránya skillek

A programban szerepelnek technológiai feltételek (felhő, mesterséges intelligencia, adatalapú megoldások, biztonságos és fenntartható infrastruktúra stb.), digitális közszolgáltatások, de első helyen a dokumentum is a skilleket említi. A cél, hogy 2030-ra az EU-ban a lakosság 80 százaléka rendelkezzen digitális alapkészségekkel, és 20 millió IKT-szakember dolgozzon az EU gazdaságának digitális megerősítésén. Márciusi kiemelt témánkban azt járjuk körül, hogy a digitális gazdaság két legfontosabb tényezője, a technológia és az azt alkalmazó polgárok digitális felkészültsége hogyan viszonyul egymáshoz.

Az EU évente kiadott DESI (Digital Economy and Society Index) jelentése jó kiindulópontot ad ehhez, még ha nagy késéssel is rögzíti a változásokat. A 2021-es jelentés például, amely tavaly novemberben jelent meg, 2020 első felének állapotait tükrözi, és csak korlátozottan mutatja a Covid19 hatását, de sok pozitív fejleményt feltár.

A legnagyobb pozitívum, hogy minden tagállam fejlődött, és csökkentek a különbségek a legfejlettebbek és a legfejletlenebbek között, habár a távolság közöttük továbbra is tetemes. Ez közvetve kirajzolja az EU jelenlegi versenyhátrányát a két legnagyobb versenytársával, az USA-val és Kínával szemben: annak ellenére, hogy az EU egységes piac, a szabályozási és nyelvi szegmentáció miatt költségesebbek pl. az infrastruktúra-fejlesztések.

Ha a fejlettség mérőszámait nézzük, általánosságban igaz, hogy a technológiához kapcsolódó feltételek (például az összekapcsoltság, benne a szélessávval, 5G-vel stb.; digitális technológiák integrációja a felhőszolgáltatásokkal, adatvezérelt megoldásokkal stb.) folyamatosan javulnak.

Kisebb mértékű előrelépés történt a digitális közszolgáltatások terén. Mivel azonban erre van 43 milliárd euró EU-s forrás, ezen a téren jelentős javulásra számít az Európai Bizottság.

Meg kell tanulni használni

Költhet azonban az EU bármennyit digitalizációra, ha a megfelelő digitális skillek hiánya miatt nem lesz általános az ilyen eszközök használata. Sőt, az üzemeltetés drágább lesz, hiszen továbbra is fenn kell tartani az analóg megoldásokat. A közszolgáltatásokban a papíralapú nyilvántartásokat, ügyintézési folyamatokat, a vállalatoknál a papíralapú számlázást, könyvelést, szerződéseket stb.

Jelenleg az EU lakosságának 56 százaléka rendelkezik legalább alapvető digitális készségekkel, és összesen mintegy 8,4 millió IKT-szakembert foglalkoztat a tagállamok ipara (2020-ban még csak 7,8 milliót). A bővülés legnagyobb akadálya, hogy továbbra is hiány van szakemberekből. A vállalkozások 55 százaléka állította, hogy voltak nehézségei, amikor IKT-szakembert keresett.

Bár a képzéssel önmagában nincs feltétlenül baj, az ismeretek eloszlása közel sem egyenletes. Ez például hazánkban különösen szembeötlő. Magyarországon rengeteg nemzetközi nagyvállalat fejlesztőközpontja, szolgáltatóközpontja stb. telepedett meg, melyek működésének alapja a folyamatok magas szintű digitalizációja, az ország mégis csak 26. a tagállamok rangsorában a digitális technológiák vállalati tevékenységekbe integrálása terén.

Csupán a vállalkozások 14 százaléka rendelkezik elektronikus információcserére alkalmas vállalatirányítási rendszerrel (az uniós átlag 36 százalék). Elektronikus számlát 13 százalékuk, közösségi oldalakat 12 százalékuk, felhőalapú szolgáltatásokat 17 százalékuk használ. Ehhez képest kifejezetten meglepő, hogy mesterséges intelligenciát szintén 17 százalék alkalmaz. Az eredményeket elsősorban a kkv szektor rontja le.

A tudás egyenlőtlen eloszlását mutatja, hogy a humán tőke digitális felkészültségét tekintve Magyarország kicsit jobban áll az uniós rangsorban: a 22. helyen. A lakosság 49 százaléka rendelkezik legalább alapszintű digitális készségekkel (uniós átlag: 56 százalék). Ezt meghaladó ismeretszintje a 16 és 74 év közötti népesség mindössze negyedének van (unió: 31 százalék). A foglalkoztatottak körében enyhén nőtt (3,8 százalék) az IKT-szakemberek aránya, de elmarad az uniós átlagtól (4,3 százalék).

Van tehát még mit csinosítani a digitalizáció szellemi hátországán. És nem csak Magyarországon.
 

Ez a cikk független szerkesztőségi tartalom, mely az Aruba Cloud támogatásával készült. Részletek »