Az év végén jelent meg Magyarország Digitális Startup Stratégiája, melyet a Digitális Jólét Program részeként dolgoztak ki. A stratégia elkészítésének célja, hogy azonosítsa azokat az eszközöket és lehetőségeket, melyek révén létre lehet hozni egy virulens és innovatív startup ökoszisztémát.
Érdemes azonban felidézni, hogyan is jött létre a Digitális Jólét Program, és azon belül a Digitális Startup Stratégia.
Internetadótól InternetKon-ig
Szavak szintjén több éve vágya a kormánynak, hogy Magyarországot startupparadicsommá tegye. 2013–14 folyamán egyre-másra jöttek azok a kormányzati akciók, melyek a digitális gazdaság és az infokommunikációs szektor fejlesztésével összhangban a startup ökoszisztéma kiépítését lettek volna hivatottak támogatni. Az ez irányú kormányzati beavatkozást az IKT ipar szakmai szervezete, az IVSZ is szorgalmazta. A szövetség több javaslatot is megfogalmazott azzal összefüggésben, hogy maga a szektor mintegy 600 milliárd forint EU-s forráshoz jut a 2020-ig tartó uniós fejlesztési ciklusban. A javaslatok az oktatástól a vállalkozásfejlesztésen át az szoftverexport támogatásáig nagyon széles spektrumot öleltek fel.
Bár tervek voltak, túl sok startuptámogató lépést végül nem tett a kormány. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) független szakemberek bevonásával 2013-ban létrehozta BudapestHUB munkacsoportot, amely azt az célt tűzte ki, hogy Budapest legyen Kelet-Közép-Európa startup fővárosa 2020-ra. A munkacsoport egy dokumentumot is kiadott Runway Budapest 2.0.2.0. A Startup Credo címmel (a tanulmány teljes szövege itt érhető el pdf-ben), amely az első átfogó stratégiai elképzelés volt a magyar startup ökoszisztéma megteremtésére. A dokumentum az állam szerepét – a Digitális Startup Stratégiával ellentétben – csak közvetett szereplőként, katalizátorként képzelte el a folyamatban.
Bár az NGM konkrét lépéseket ígért, a Startup Credo által megfogalmazott célkitűzések jobbára papíron maradtak. Pedig a minisztérium akkori parlamenti és gazdaságstratégiáért felelős államtitkára, Cséfalvay Zoltán még a startupokat segítő speciális adókedvezmények bevezetését is többször belengette a 2014-es választások előtt.
Ehhez képest 2014 őszén a következő évi adótörvénybe nem hogy célzott adókedvezmény nem került, hanem egy olyan módosító javaslat fogalmazódott meg, amely megadóztatta volna az internethasználatot, azaz a digitális gazdaság legfontosabb infrastrukturális eleméhez való hozzéférést drágította volna. A társadalmi ellenállást látva – több tízezren tüntettek az adó ellen – a kormány visszakozott, bár sokáig bizonytalan volt, hogy valóban visszavonják-e a javaslatot. Végül győzött a józan ész, a módosítót elvetették, kormány pedig elindított egy újabb nemzeti konzultációt: ez az a bizonyos InternetKon, melynek eredményeként a Digitális Jólét Program és a Digitális Startup Stratégia (DSS) is született. A DSS közvetlenül a startup ökoszisztéma felvirágoztatásának lehetőség fogalmazza meg, de ha megvalósul, közvetve az egész gazdaság digitalizációjára hatással lehet.
A meghatározás nehézsége
A szöveg közel tizede foglalkozik a startup fogalmának meghatározásával. Az egyik legproblémásabb pont a digitális kitétel. Érdekes, hogy bár a szöveg tobzódik a "digitális" jelző használatában (digitális jólét, digitális oktatási stratégia, digitális exportfejlesztési stratégia), a stratégia szerzői is elismerik, hogy épp a "digitális startup" kifejezés meglehetőse problémás. Akár el is lehetne hagyni a digitális jelzőt, írják, "hiszen ma már a legtöbb startup tevékenysége szorosan kötődik a digitalizációhoz." Ráadásul sok startup nem közvetlenül a digitális térben tevékenykedik (pl. kreatíviparhoz, képző- és iparművészet, design).
A szerzők ebből vezetik le azt is, hogy nem érdemes szektorok alapján korlátozni a startup fogalmát – és ez a nemzetközi gyakorlat is –, mert minden ágazatban lehetnek olyan vállalkozások, melyek megváltoztatják az adott szektor üzleti modelljét, munkaszervezését, értékesítési technikáit stb.
A startup fogalmának meghatározásakor a stratégia készítőinek figyelembe kellett venniük az EU-s klasszifikációt. Ugyanis az EU-s források nagyban befolyásolják a startupok támogatásának lehetőségeit, például a JEREMIE II program felhasználását.
Az EU egy 2014-es rendelete szerint kockázatfinanszírozási támogatást az a tőzsdén nem szereplő kkv kaphat, amely még semmilyen piacon nem működött; vagy az első kereskedelmi értékesítéstől számítva kevesebb mint 7 éve működik; vagy új termék- vagy földrajzi piacra való belépéshez akkora kockázatfinanszírozási célú befektetést igényel – természetesen üzleti tervvel alátámasztva –, amely meghaladja az előző 5 évben elért átlagos éves árbevételének 50 százalékát.
Ugyanez a rendelet szabályozza az induló vállalkozásoknak nyújtható támogatást is. Ezek a legfeljebb öt éve bejegyzett, tőzsdén nem jegyzett kisvállalkozások, melyek még nem osztottak nyereséget és nem összefonódás útján jöttek létre.
A DSS szerzői azonban szűkebben, a korai fázisú cégekre korlátozná a fogalmat. Hat kritériumot határoznának meg. Azt tekintenék támogatandó startupnak, amely (1) nem más vállalkozás többségi vagy kizárólagos tulajdonában van; (2) legfeljebb 3 éve alapították; (3) éves nettó árbevétele nem haladja meg a 100 millió forintot; (4) legfeljebb 20 teljes munkaidős alkalmazottja van; (5) a cégbe korábban nem fektetett be kockázati tőkealap; és (6) a cég nem rendelkezik részesedéssel (üzletrésszel) más gazdasági társaságban.
A Stratégia ki is mondja: célszerűbb lenne a "korai fázisú vállalkozások" elnevezést használni.
Budapest vagy Magyarország?
A szöveg hangsúlyozza: "A dokumentum Magyarország, és semmiképpen sem kizárólag Budapest Digitális Startup Stratégiája." Ugyanakkor azt is elismeri, hogy a jelentős startup ökoszisztémák nagyvárosokban alakulnak ki, mert ott koncentrálódik az ökoszisztémához szükséges tőke, tudás és munkaerő. Bár a szöveg szerint a vidéki – elsősorban egyetemek köré szerveződő – tudásbázisok is fontos szerepet kaphatnak, nehéz nem észrevenni az elképzelések Budapest-központúságát.
A SWOT elemzés "erősségek" rovatában például ilyenek szerepelnek: "dinamikus kulturális élet, Budapest vonzó a fiatal vállalkozók számára" vagy "dinamikusan fejlődő budapesti meetup kultúra". De néhány egyéb erősség (pl. nemzetközi színvonalú rendezvények, kedvező geopolitikai elhelyezkedés) esetében is nehéz elvonatkoztatni a fővárostól. Ugyanez mondható el a "lehetőségek" egy jelentős részéről is.
A Budapest-központúság azonban megjelenik a gyengeségek és a veszélyek között is. Például kevés a diverzifikált, különböző szolgáltatásokat nyújtó coworking iroda Budapesten kívül, a köznevelésen kívüli képzési formák túlságosan Budapest-centrikusak. Az a gyengeség persze ismét csak a fővároscentrikus szemléletet tükrözi, hogy Budapest nem eléggé vonzó a külföldi startupok számára,
A helyzet kritikus elemzése
A stratégia öt alappillérre épül: a vállalkozó szellem, a vállalkozói kompetenciák, az együttműködés kultúrája, a támogató üzleti környezet és a finanszírozási források. A szöveg legnagyobb erénye, hogy erős kritikával szemléli a hazai környezetet mind az öt esetben. A SWOT analízisben és a részletes elemzésben egyaránt nagy hangsúlyt kapnak azok a tényezők, melyek akadályozzák a startup ökoszisztéma kibontakozását.
A vállalakozói hajlandóság Magyarországon világviszonylatban is alacsony, az Európai Unióban pedig nálunk a legkevésbé elfogadott a vállalkozói életforma. De nem a tehetség vagy a szaktudás, hanem azok a képességek hiányoznak, melyek egy sikeres innovatív vállalkozás felépítéséhez szükségesek.
A vállalkozói kompetenciák oktatása terén is gyengén áll az ország. Bár vannak előremutató jelek, például a köznevelés része a vállalkozói ismeretek oktatása, illetve egy Nemzeti Alaptantervről szóló kormányrendelet a kulcskompetenciák közés sorolja a vállalkozói kompetenciát, nemzetközi összevetésben a magyar diákok gyengén szerepelnek minden olyan felmérésben, amely ezeket a képességeket méri.
A Digitális Startup Stratégia öt pillére
(Kattintson a képre a nagyításhoz)
Az OECD felmérése és az European Digital City Index szerint a pénzügyi kultúránk kifejezetten alacsony színvonalú, a nyelvi kompetenciákban Európa legrosszabbjai között vagyunk, a digitális kompetenciákban ugyan elérjük az EU átlagát, de az idősek és az alacsony képzettségűek felzárkóztatása elmaradt. A rövid távú kilátások sem jók, mert kevés a vállalkozási ismeretek szakszerű és élményszerű oktatásához megfelelő tudással bíró szaktanár. A köznevelésen kívüli oktatási lehetőségek pedig Budapestre koncentrálódnak, ráadásul drágák.
Az együttműködés kultúrája nem csak Magyarországon probléma. Miközben az EU bőkezűen finanszírozza az innovációt, sokkal kisebb ezeknek a támogatásoknak a hozadéka, mint például az USA-ban. Konkrétabban: ugyanannyi befektetésből kevesebb nemzetközi nagyvállalat nő ki Európában, mint az USA-ban. Magyarországon ehhez jön még az, hogy a startupok jelenléte egyelőre viszonylag alacsony, B2B értékláncaik gyakorlatilag nem léteznek. Gyengék az egyetemi együttműködések, nem eléggé sokszínűek az egyetemi fejlesztéseket megalapozó kutatások. További probléma, hogy minimális a kapcsolat a magyar startupok és nagyvállalatok között, és javítani kell a közadatokhoz való hozzáférésen is.
A hazai gazdaságot jelenleg a nemzetközi gyártócégek (elsősorban az autóipar) határozzák meg, ami kockázatos. Nemcsak amiatt, mert így az ország gazdasága ki van szolgáltatva az adott ágazat konjunkturális hatásaitnak, hanem azért is, mert konzerválja a globális értékláncokban kialakult, túlnyomóan az alacsonyabb hozzáadott értékű folyamatokban való részvételünket – áll a dokumentumban.
Világos szabályozás, kevés adminisztráció
Az üzleti környezet kapcsán is sok negatívumot sorol fel a DSS. Olyan problémákat gyűjt össze, melyek miatt nemzetközi összehasonlításban nem igazán vállalkozóbarát az ország. A Small Business Act rangsora szerint az adminisztratív háttér, a szabályozási környezetet szempontjából nem érjük el az uniós átlagot. A World Economic Forum versenyképességi ragsorában az EU-tagállamok sereghajtói között vagyunk, és főleg a szabályozás, valamint a kkv-kat sújtó adminisztratív terhek miatt. Magasak az adminisztrációs terhek, az adórendszer nem ösztönöz befektetésre, bár léteznek startupoknak kisebb adókedvezmények, azok nem adnak komoly könnyebbséget az induló vállalkozásoknak, és a forráshoz jutást sem segítik.
Végül az ötödik elem a finanszírozás. Magyarországon a JEREMIE program biztosította az összes kihelyezett tőke 70 százalékát. A stratégia írói nem is tagadják: enélkül még régiós összevetésben is nagyon lemaradtunk volna ezen a téren. Mint írják, a program megítélése ugyanakkor szakmai körökben visszás, mivel kevés exitet eredményezett, és az ökoszisztéma kiépüléséhez sem járult hozzá kellő mértékben.
Mivel a JEREMIE-alapok elsősorban a közepes (700 ezer – 1 millió euró) méretű befektetéseket preferálták, nehéz volt forrásokhoz jutni a seed és a növekedési szakaszban.
A megoldás itt is a központosítás?
A Digitális Startup Stratégia végül arra a következtetésre jut, hogy a siker eléréséhez két elem kell. Egyrészt ki kell dolgozni a Digitális Startup Stratégia Intézkedési Tervet, amely részletezi a célok eléréséhez szükséges feladatokat. Másrészt létre kell hozni a Startup Hungary módszertani és koordinációs központot, melynek feladata a végrehajtás koordinálása, az eszközrendszer összehangolt, integrált megvalósítása.
A Stratégia által javasolt eszközrendszer meglehetősen szerteágazó: az oktatás-képzés fejlesztésétől a női vállalkozók támogatásán át a különböző támogató adókedvezményekig rengeteg lehetőséget számba vesz.
A DSS által hozott pozitív nemzetközi példák többségében az állam szintén nagy szerepet vállal a startup ökoszisztémák fejlesztésében, de elsősorban közvetett eszközökkel. Észtországban például az oktatás célzott fejlesztésével és a bürokrácia csökkentésével, míg Izraelben befektetési alapok beindításának támogatásával segítették a folyamatot. Az állam szerepe azonban mindkét esetben korlátozott maradt, a folyamatot a piaci szereplők vitték végig. Jól mutatja ezt az izraeli út: a kormány 100 millió dollárt költött arra, hogy külföldi befektetőkkel közösen hozzon létre tőkealapokat. Az állam azonban csak a beindításban (a külföldi befektetők megnyerésében) vállalat szerepet, ezért az alapok állami részére a piaci szereplők vételi opciót is kaptak.
Ez a hozzáállás az, amit három éve a BudapestHUB is megfogalmazott: "A startup világ fejlődésében az állam elsősorban katalizátor szerepet játszhat. Mint katalizátor elősegítheti a startup ökoszisztéma kialakulását és növekedését, de – ugyancsak, mint a katalizátor – nem vesz részt közvetlenül ezekben a folyamatokban. A legtöbbet azzal teheti, ha gazdaságpolitikai jelzései a teljesítményt és a produktív vállalkozásokat ösztönzik." A DSS azonban egy ennél jóval aktívabb állammal számol.
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak