A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) adatai szerint tavaly már Kínából származott a legtöbb nemzetközi szabadalmi bejelentés, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok négy évtized után a lista második helyére szorult ezen a területen, tulajdonképpen legelső ízben az intézmény mai formájában való működése óta. Mindez azt jelenti, hogy 2019-ben összesen 58.990 darab, nemzetközi védjegy iránti kérelem érkezett Kínából az ENSZ genfi székhelyű szakosított szervezetéhez, miközben az USA-ból 57.840 bejelentést továbbítottak.

Bár ezt döntetlen körüli eredménynek is értékelhetnénk, a kínaiak nem csak számszerűen dolgoztak ki több szabadalmat, hanem az elmúlt húsz évben nagyjából kétszázszorosára növelték ezek számát, vagyis a trendeket tekintve igencsak lendületben vannak. Maga a Szabadalmi Együttműködési Szerződés egyébként 1978-ban lépett életbe; Magyarország 1980-ban csatlakozott hozzá, és világszerte már 153 állam írta alá olyan figyelemre méltó kivételekkel, mint amilyenTajvan vagy Argentína.

A változásokat jól érzékelteti, hogy az ezredfordulón még Japán, az Egyesült Államok és a nyugat-európai gazdaságok adták az összes nemzetközi szabadalom 90 százalékát, a tudományos publikációs aktivitáshoz pedig 70 százalékban járultak hozzá. Ezek az arányok már a 2015-2017-es időszakban 70, illetve 50 százalékra csökkentek, köszönhetően Kínának és az indiai, izraeli, szingapúri vagy dél-koreai hozzájárulás látványos erősödésének, a trendek pedig azóta is ugyanabba az irányba mutatnak. Nemrég éppen a következő generációs 5G-s hálózatokkal kapcsolatos fejlesztésekről közöltünk összeállítást, amiből kiderül, hogy a kínai vagy dél-koreai gyártók mennyivel aktívabbak ezen a területen.

A kínai és az amerikai modell is sikeres lehet

A fordulatnak természetesen nem csak a szóban forgó gazdaságok erősödése az oka, mivel a nagy multicégek K+F tevékenysége egyre nagyobb mértékben zajlik a közepes jövedelmű országokban. Az amerikai nagyvállalatok nemzetközi szabadalmainak például már 2010-ben is a negyede kínai vagy indiai származású feltalálókhoz volt köthető, miközben a szóban forgó országok is egyre inkább bekapcsolódnak az innovációs hálózatok csomópontjainak működésébe. A WIPO a folyamat kisebb nyertesei között említi a kelet-európai térséget is.

Az összes szabadalmi bejelentést tekintve is már Ázsia adja a teljes lista abszolút többségét, 52,4 százalékát, miután Kína után Japán a harmadik, Dél-Korea pedig az ötödik legnagyobb kibocsátó. A Európát a közvetlen élmezőnyben a negyedik helyen álló Németország képviseli. Bár a fentiek értelmében a szabadalmak közvetlen származási helye nem feltétlenül tükrözi pontosan a nemzetközi vállalati és szervezeti hálózatok működését, a WIPO szerint mindenképpen jól mutatja az egyes országok gazdasági erejét és ipari know how-ját.

A Szellemi Tulajdon Világszervezetének elnöke, Francis Gurry úgy látja, hogy a szabadalmak számának gyors növekedése annak az általános stratégiának a része, amely Kínát meghatározó állami gyámkodással alakítaná tartósan magasabb hozzáadott értékű gazdasággá. Hogy a stratégia működik, annak egyik hasznos indikátora az új szabadalmak száma; a világ vezető telekommunikációs eszközgyártója, a Huawei például már harmadik éve vezeti ebben a tekintetben az egyes vállalatok rangsorát. Gurry szerint nemsokára világossá válik, hogy az amerikai vagy a kínai modell a sikeresebb, de az is könnyen kiderülhet, hogy mindkét modell egyformán jól működik.