Annak idején mi is beszámoltunk a Kiotói Egyetem és a Sumitomo Forestry nevű japán vállalat közös projektjéről, melynek során a faanyagok űrbeli felhasználásának lehetőségeit vizsgálták. Ahogy akkor írtuk, ez hosszabb távon a különböző fafajták földi alkalmazásait is előrevetítette olyan extrém körülmények között, mint amilyen a szélsőséges hőmérsékletvltozás vagy a sugárzás. A 2020-ban bejelentett programban azt tűzték ki célul, hogy már 2023-ban felbocsátják az első, faszerkezettel épített műholdakat, amelyek az űrszemét csökkentsében ugyan nem feltétlenül válnak meghatározó tényezővé, de hasznosnak bizonyulhatnak egy sor másik alkalmazásban.

Tavaly márciusban az is kiderült, hogy a japán űrügynökséggel (JAXA) együttműködve háromféle faanyagot küldenek a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), tesztelve az egyes típusok ottani ellenálló képességét. A kutatás vezetője akkor megdöbbentőnek nevezte, hogy a fa mennyire jól bírja az alacsony föld körüli pálya (LEO) szimulált körülményeit, aztán a minták ténylegesen eljutottak a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) is, ahol nagyjából tíz hónapot töltöttek a JAXA Kibo moduljában. Az eredményeket nemrég tetté közzé, és a tudósok a sikeres kísérletek nyomán azt tervezik, hogy ha nem is az idén, de jövőre pályára állíthatják első teljes értékű fa műholdjukat.

A fa az alumínium helyére pályázik

A legígéretesebb fafajta jelen állás szerint a magnólia, ami a fenti körülmények között a leginkább rugalmasnak bizonyult, és a tudósok nem tapasztaltak vele kapcsolatban bomlást vagy repedést, vetemedést és egyéb deformációt. A Futurism beszámolója szerint szinte semmilyen változást nem tapasztaltak a visszaküldött minta tömegében sem, amit figyelemre méltó dolognak tartanak az űrbéli hőmérsékletre és magas sugárzási szintre való tekintettel. Ez azért is jó hír, mert ahogy egyre nagyobb mértékben támaszkodunk a műholdakra a katonai alkalmazásoktól a nagy sebességű internetig, a mesterséges égitestek egyre több problémát is okoznak.

A lap emlékeztet rá, hogy a műholdak szaporodása aggasztó folyamatokat indított el a Föld belső és külső környezetében egyaránt, ezek ugyanis – a rakétakomponensekhez hasonlóan – gyakran válnak nagyon drága űrszemétté az élettartamuk lejártával. A Föld légkörébe visszazuhanó műholdak ezzel szemben elégnek, és az ennek során keletkező apró alumínium részecskék évekig lebegnek a légkör felső rétegében, károsítva az ózonréteget. A fa viszont úgy tűnik, hogy fizikai és kémiai tulajdonságainak további módosítsával kiválthatja az alumíniumot, ráadásul a műholdas kommunikációban használt széles hullámtartományban is transzparensnek tekinthető anyag lenne.