A BBC nemrég kiemelt helyen foglalkozott a Kiotói Egyetem és a Sumitomo Forestry nevű japán vállalat közös projektjével, melyben a faanyagok űrbeli felhasználásának lehetőségeit vizsgálják, ennek ereményeként pedig már 2023-ban felbocsátanák az első olyan műholdakat, amelyeket fából készített szerkezettel építenek. Az együttműködés hosszabb távú célja, hogy feltárják a különböző fafajták extrém körülmények között való földi alkalmazásait is, tekintettel például a szélsőséges hőmérsékletvltozásokra vagy a sugárzással szembeni ellenállásra.

A riport Doi Takao egyetemi professzort idézi, aki korábban maga is részt vett két űrrepülésben, és ő az első japán űrhajós, aki egyrészt szolgálatot teljesített a Nemzetközi Űrállomáson, másrészt űrsétát is végzett. Bár a most felhasznált anyagokról ő sem beszélt, mivel azokat egyelőre bizalmas k+f információként kezelik, a soron következő lépésnek már a műholdak műszaki modelljének elkészítését, illetve a szerkezetek legyártását jelölte meg.

Doi a fából épített műholdak kapcsán az űrszemét és a légkörben elégő alkatrészek problémáját emelte ki: egyre több mesterséges égitest kerül Föld körüli pályára, az atmoszférába visszatérő műholdak pedig elégnek ugyan, de gázokat és rengeteg apró fémrészecskét hagynak a felső légkörben, amelyek hosszú ideig ott is maradnak, és egy bizonyos mennyiség fölött már a földi környezetre is hatással lehetnek. A fa elemek megsemmisülése ezzel szemben nem jár káros anyagok kibocsátásával.

Nagyon jó lehet, csak nem erre

Ezzel kapcsolatban más beszámolók arról szólnak, hogy a fából készített borítások pont az űrszemét problémájára nem lesznek különösebb hatással. Ennek egy jelentős részét eleve a rakétaalkatrészek és hasonló hardverek adják, másrészt amíg Föld körüli pályán vannak, addig a fából gyártott eszközök is pont ugyanolyan veszélyesek, mint a többi, akár óránként 35 ezer kilométeres sebességgel száguldozó törmelék. A műholdaknak ezen felül csak a borítása lenne fából, ami nem jelent választ a többi alkartész és az űrbe juttatásukhoz használt rakétakomponensek problémáira.

Mindez azt jelenti, hogy a fa felhasználása a belátható jövőben nem érhet el akkora arányt az űrszemetet képző eszközök között, hogy az érdemi változásokat hozzon. A Világgazdasági Fórum adatai alapján nagyából 6 ezer műhold kering jelenleg is a Föld körül, és ezek 60 százaléka nem is működik, vagyis űrszemétnek minősül. Az Euroconsult becslése szerint ebben az évtizedben évente átlagosan 990 újabb műholdat állítanak majd pályára, vagyis a számuk már 2028-ra elérheti a 15 ezret.

Azt azonban a kritikusok sem vitatják, hogy a fának ebben az összefüggésben való felhasználása hasznos lehet egy sor másik alkalmazásban. A szerkezetében megtalálható két szerves polimer, a cellulóz és a lignin miatt a fa erős és strapabíró anyag lehet, különösen fizikai és kémiai tulajdonságainak további módosítsát követően. Ez adott esetben az alumíniumhoz hasonló tulajdonságokat jelent, más érdekes jellemzők mellett. A Nikkei Asia vonatkozó cikke például kiemeli, hogy a fa borítás transzparensnek tekinthető a műholdas kommunikációban használt széles hullámtartományban; bár ez a kérdés más anyagok esetében egy külső antennával simán megoldható, a fa váz kiküszöbölheti a műholdak hardveres meghibásodásának egyik faktorát, amikor is az antenna csak a pályára állítást követően nyílik (vagy rossz esetben nem nyílik) ki.