Az adattárolás területén különösen igaz a fenti megállapítás: a folyamatosan növekvő adatmennyiség, a heterogén infrastruktúrák és a magas rendelkezésre állási elvárások miatt a hagyományos menedzsment-módszerek egyre kevésbé hatékonyak. A klasszikus adattárolási környezetekben ugyanis a felügyelet jellemzően manuális beavatkozásokon alapul. Egy-egy új igény – például kapacitásbővítés vagy teljesítmény-optimalizálás – gyakran emberi döntést és konfigurációt igényel. Ez időigényes, drága, és nagy teret enged a hibáknak.

Ráadásul a legtöbb nagyvállalatnál mára vegyes infrastruktúra alakult ki: különböző gyártók eltérő technológiái futnak párhuzamosan, ami csökkenti az átláthatóságot. A monitoring eszközök sokszor önmagukban is komplexek, és nem kínálnak egységes képet. A napi rutinfeladatok – teljesítménymérés, kapacitáskezelés, incidensek kezelése – így jelentős emberi erőforrást kötnek le, miközben az IT-vezetőknek stratégiai feladatokra kellene koncentrálniuk.

Előző cikkünkben az adattárolók cseréjének kérdéskörét vizsgáltuk, ezúttal a storage-automatizáció témáját járjuk körbe.

Automatizáció és intelligens felügyelet

A modern storage-rendszerek egyik legfontosabb újítása a beépített automatizációs képességek megjelenése. Lényegében a rutinszerű üzemeltetési feladatok önálló elvégzéséről van szó, illetve az emberi szerep szabályok és elvárások meghatározására korlátozódásáról. Ezen képességek közül kiemelkedik a prediktív karbantartás és anomáliafelismerés, amivel jelentősen mérsékelhető a váratlan leállások kockázata. Mesterséges intelligencia és gépi tanulás segítségével a rendszer előre jelzi a teljesítményromlást vagy a közelgő hardverhibákat.

Szintén az emberi erőforrás iránti igényt csökkenti az automatikus kapacitáskezelés. Ennek keretében a tárolók önállóan, az igényektől függően optimalizálják a kihasználtságot, bővítik a kapacitást, vagy áthelyezik az adatokat a terhelés kiegyensúlyozására. A policy-alapú irányítás ugyancsak jellemző ebben a környezetben. Az üzemeltetők szabályokat állítanak fel (például mely alkalmazások élveznek prioritást), és a rendszer ezeknek megfelelően osztja el az erőforrásokat.

A hibrid és multi-cloud környezetek egységes felügyelete ma már alapkövetelmény. Az új storage-platformok képesek egyetlen kezelőfelületről átlátni a lokális és a felhőalapú erőforrásokat is.

Üzleti előnyök és buktatók

Az egyszerűsített menedzsment nem pusztán kényelmi szempont. Közvetlen üzleti hasznot is hoz az időmegtakarítás, a megbízhatóság, a költségcsökkentés és az agilitás kvartettjében. Az automatizáció azonban nem csodaszer, ha rosszul vezetik be, új kockázatokat teremthet. Lássunk néhány példát arra, milyen helyzeteket érdemes elkerülni!

A helytelenül definiált szabályok hibás működéshez vezethetnek. Ennek következtében például hibás erőforrás-allokációk mehetnek végbe, ami vagy alul vagy túlméretezi a szükséges storage erőforrást. Az is előfordulhat, hogy üzletileg kritikus alkalmazások szorulhatnak háttérbe, mert a nem megfelelően létrehozott policy-k kevésbé fontos szolgáltatásokat részesítenek előnyben.

Az automatizált rendszerek gyakran adathordozók közötti migrációt, redundancia- vagy backup-kezelést végeznek. Amennyiben a megfelelőségi előírásokat nem építik be a szabályokba, könnyen sérülhetnek a GDPR vagy iparági normák (pl. pénzügyi vagy egészségügyi adatok kezelése). Ez nemcsak pénzbírságot, hanem reputációs veszteséget is okozhat.

Noha a tapasztalatok azt mutatják, hogy az automatizáció bevezetése nem csökkenti az IT-csapat jelentőségét (inkább stagnáló béreket hoz magával), hanem átalakítja a szerepkörét, nem akaródzik csökkenni a munkavállalók bizalmatlansága. Miközben a rendszergazdák feladatai inkább a szabályok megalkotására és az automatizmusok felügyeletére tolódnak, ha a szervezet nem biztosít megfelelő képzést a csapat bizonytalanná válhat az új rendszer használatában. Még rosszabb eset, ha bizalom hiányában manuális kerülőutakat alkalmaz. Ezzel ugyanis semlegesítheti az automatizáció előnyeinek egy jó részét.

Mik a jó gyakorlatok?

A siker kulcsa a fokozatosság és a tudatos tervezés. Érdemes pilot projektekkel kezdeni, vagyis olyan kis léptékű bevezetéssel, amely során az üzemeltetők megismerhetik az új rendszer működését. Nem elhanyagolható szempont az üzemeltetői képzés, hiszen az emberek szerepe átalakul: repetitív feladatok elvégzése helyett döntéshozókká válnak.

Fontos a monitoring és automatizáció kombinációja, az új rendszerek ugyanis nem váltják ki teljesen a felügyeletet, hanem támogatják azt. Emellett érdemes a natív felhő szemlélettel tekinteni a projekt(ek)re, mert így már a bevezetéskor fel lehet készülni a hibrid környezetek kezelésére.

A megfelelő stratégiával végrehajtott tárolókezelés-automatizációval az adattárolás új korszaka az egyszerűsített menedzsmentről és az automatizációról szólhat. Ez egyáltalán nem jövőkép, hanem napjaink realitása: a vezető gyártók megoldásai már mind ilyen funkciókkal érkeznek. Aki kimarad, lemarad – nem csupán technológiai, hanem üzleti értelemben is.

Az IT-vezetők számára a tét nagy. Vagy manuális eszközökkel próbálják kezelni a gyorsan növekvő adatmennyiséget, vagy stratégiai szintre emelik a storage menedzsmentet. Természetesen az utóbbi a hosszabb távon járható, üzleti előnyöket biztosító út. Az automatizációval nemcsak a rendszer működése válik megbízhatóbbá, hanem az IT-csapat is nagyobb értéket adhat a vállalat egészének.

Ez a cikk független szerkesztőségi tartalom, mely az EURO ONE Számítástechnikai Zrt. támogatásával készült. Részletek »