A Fortune 500-as cégek vezérigazgatói alsó hangon is több százszorosát viszik haza a legtöbb alkalmazottjuk fizetésének, miközben nem ritka jelenség, hogy érdemi következmények nélkül menedzselik félre a világ legnagyobb vállalatait. Miután ugyanezek a csúcsvezetők már javában vizsgálják, hogy miként válthatnák ki alkalmazottaik munkáját robotokkal és autonóm rendszerekkel, adja magát a kérdés, hogy mi a helyzet az ő feladataikkal. A The Hustle egyik cikke már másfél évvel ezelőtt is megpróbált választ találni erre, abból a feltevésből kiindulva, hogy a vezérigazgatók elsődleges feladatai az üzleti növekedés ellenőrzésével kapcsolatosak, és tennivalóik többsége ennek alapján kiszervezhetőnek tűnik.

Akkor némi malíciával arra jutottak, hogy az egyetlen dolog, amiben a mesterséges intelligencia egyértelműen ügyetlenebb lenne, az a részvényesek meggyőzése a saját nélkülözhetetlenségéről. A Cambridge-i Egyetem egyik kísérlete most részben igazolta is ezt a felvetést: az ennek során végzett üzleti szimulációban az MI a legtöbb helyzetben felülmúlta az emberi cégvezetőket, kivéve az úgynevezett fekete hattyú (black swan) eseményeket. A kifejezés a váratlan, hagyományos várakozásokon kívül eső történéseket takarja, a mesterséges intelligencia pedig gyengén teljesített az ilyen hirtelen bekövetkező, új gondolkodásmódot igénylő változások kezelésében – így nem is lenne túl sikeres a C-szintű túlélésben.

Ami működik, az ettől még működik

A kísérletet irányító egyik kutató a Business Insider kérdésére elmondta, hogy az MI a jövedelmezőség, a terméktervezés, a készletezés vagy az árak optimalizálásának területén is hasított, mégis előbb kellett távoznia a virtuális igazgatóságból, mint a váratlan helyzetekben jobban eligazodó humán versenytársainak. A februártól júliusig zajló programban egyébkénttöbb száz ember vett részt, egyetemistáktól egészen dél-ázsiai banki felső vezetőkig. Az elképzelt autógyártó cég vezérigazgatói döntéseit szimuláló játékban az OpenAI GPT-4o nagy nyelvi modellje (LLM) is szerepelt, a játék célja pedig a túlélés volt, vagyis a vállalat piaci kapitalizációjának növelése és a vezérigazgatói szék megtartása minél hosszabb ideig.

A BI beszámolójából kiderül, hogy az LLM-ek nagyszerűen elemezték az adatokat és a mintákat, amelyekből helyes következtetéseket vontak le: az általuk összeállított autók például lényegesen jobbak voltak, mint azok, amelyeket az emberek találtak ki. Ennek okát részben az emberi elfogultságra és személyes ízlésre vezették vissza, hiszen az MI-nek nincs véleménye az autókról. Amikor azonban jelentős változás következett be a piaci feltételekben (mondjuk beütött egy világjárvány), a modellek összeomlottak, mert nem volt elegendő információjuk a helyzet kezeléséhez.

A kutatók szerint a tanulság annyi, hogy az MI képességeit nem lehet figyelmen kívül hagyni a vállalati stratégiákban, sőt valós idejű adatokkal az egyes vállalatokra hangolva még ennél is jobban teljesítenének. Ezzel együtt a legjobb felhasználási mód valamilyen "üzleti háborús játék" lenne, amelyben LLM-eket használnának a versenytársak, törvényhozók vagy aktivisták képviseletére is. Ezzel nem a vezérigazgatók, hanem az olyan tanácsadók szerepébe kerülnének, akik a megfelelő helyzetekre vonatkozó ajánlásokat fogalmaznak meg saját elemzéseik alapján.