Prekoncepcióink önbeteljesítő jóslatként viselkedhetnek, különösen akkor, ha nem egyedül, hanem egy adott társadalmi csoport jelentős részével együtt gondolkodunk hasonlóan. Vagyis az elvárásaink óhatatlanul is abba az irányba befolyásolják a világot, amit arról magunkban kialakítottunk – még ha az nem is feltétlenül fedi, fedné le a valóságot.

Számos példa létezik erre a helyzetre, egy új kutatás pedig tovább gyarapította ezek sorát. Mint kiderült, a nők valamivel jobb digitális készségekkel bírnak a férfiakhoz képest. Még ha nem is óriási a különbség, a Metropolitan Policy Program jelentése arról számolt be, hogy az elképzelésekkel szemben ezen a téren (is) jobban teljesítenek az IT-s szakmákat uralmuk alatt tartó férfiakkal összevetve.

Régi szokások nehezen halnak

A Brookings Institution Digitalization and the American Workforce című felmérése a magas szintű IT-s pozíciók betöltéséhez szükséges tudást, képességeket, eszközöket és technológiát vizsgálta, az oktatást és a képzést, a munkahelyi környezetet és a munkajellegű tevékenységeket vette figyelembe. Miután nemek szerinti bontásban megvizsgálták az eredményeket, kiderült, hogy míg a férfiak átlagosan 45 pontra teljesítettek, addig a nők ugyanezen skálán valamivel feljebb végeztek, átlagosan 48 pontos eredményt elérve.

Társadalmi vitára érett témakört boncolgat a jelentés, hiszen annak ellenére, hogy a nők némileg jobban teljesítettek, nagyon alulképviseltek az olyan magas szintű feladatok elvégzésében, amik a számítástechnikát, a mérnöki munkákat és a vezetési tevékenységeket illetik.

Még az ezen a téren régiónknál sokkal előrébb járó észak-amerikai piacon sem ideális a helyzet: az informatikai jellegű pozíciókban képviselt arányuk 30 százalék alatti, egészen pontosan az ilyen jellegű állásoknak mindössze 25,5 százalékát töltik be. Sajnálatos módon, ha a mérnöki pozíciókat általánosságban vizsgáljuk, még elkeserítőbb aránnyal találjuk magunkat szembe: ezeknek a munkahelyeknek alig 14,2 százalékán dolgoznak nők.

Ugyan a digitalizáció jelentős előnyöket kínál a kevésbé képzett vagy hagyományosan háttérbe szorított munkavállalóknak, munkavállalói csoportoknak a munkahelyi ranglétrán, valójában ez a jelenség csak ritkán érvényesül – olvasható a tanulmányban. Az okok között ott van a berögződött társadalmi szerepvállalás – gyereknevelés, háztartási tevékenységek ellátása – hangsúlyossága és a motiváció hiánya, de a nemek között általánosságban fennálló fizetési szakadék sem segíti a helyzet javulását.

Stagnáló vagy egyenesen romló trendek

Ahhoz, hogy több legyen a női alkalmazott az infokommunikációs szektorban, és főleg e cégek vezetésében, a Cisco műszaki igazgatói posztját közel egy évtizedig betöltő Padmasree Warrior szerint már az elemi oktatástól kezdve sok mindenen kellene változtatni. Fontos lenne például már az általános iskolában megszerettetni a lányokkal a természettudományos tárgyakat, főleg a matematikát. A gyerekekben születésüktől fogva megvan a kíváncsiság a számok világa iránt. Az érdeklődésüket akkor vesztik el, amikor az ezzel kapcsolatos ismeretek túl absztrakt formában, nem a mindennapi élethez kapcsolódóan jutnak el hozzájuk.

A pályaválasztásnál nagy önbizalomra van szükség, hogy kitartsanak a férfias világban, és bebizonyítsák, mit érnek. Padmasree Warrior úgy vélte, hogy a nőknek nem kellene hátrányból indulniuk amiatt, hogy inkább érzelmi, mint racionális alapon döntenek, sőt ezt még akár az előnyükre is lehet írni. A nő ugyanakkor maradjon meg nőnek, ne akarja átvenni a férfimentalitást. Ha nem így tesz, magának is árt vele, hiszen a megjátszott viselkedés több energiát von el tőle.
 

A helyzeten sajnos még az olyan nagy nemzetközi kampányok és helyi kezdeményezések sem segítettek, mint a Girls in ICT és a Skool. Világméretű a probléma. Pedig az IT-ben a nemek közti egyenlőtlenség társadalmi és gazdasági kérdéseket is felvet, ráadásul költsége dollármilliárdokban mérhető. Ezt figyelembe véve hosszabb távon ésszerű célkitűzésnek látszik, hogy az infokommunikációs állások felét nők töltsék be – állapította meg a Deloitte 2016-os Women in IT jobs című tanulmánya.

Minden eddigi, ezirányú erőfeszítés ellenére a szakma még elég messze van az elnőiesedéstől. Sőt úgy tűnik, a trend jó esetben stagnáló, de az utóbbi egy-két évben inkább a romlás jeleit mutatja. Az Európai Unió statisztikai hivatala szerint az összesített (2015-ös) adatok alapján nem éri el a másfél milliót azoknak a száma, akik valamilyen, az infokommunikációhoz köthető tanulmányokat folytatnak az EU-ban. Ezen belül a nők aránya mindössze 17 százalék.

Az egyes tagországokat tekintve nagy a szóródás, a legkevesebben Hollandiában (6 százalék), Luxembourgban (8 százalék) és a szomszédos Szlovéniában (10 százalék) tanulnak közülük infokommunikációs ismereteket. A sor másik végén viszont már 30 százalék feletti az arány, a leginkább bezzeg ország ezen a téren Bulgária (34 százalék), de a jól teljesítők közé sorolható Belgium (33 százalék) és Görögország (31 százalék) is. (Bulgária esetében valószínűleg mély nyomot hagyott a múlt: a KGST-korszakban a dél-európai ország adta a legtöbb szoftverest, köztük nagy számban nőket is a szocialista közösségnek.)

A műszaki felsőoktatásban tanuló magyar lányok aránya (16,5 százalék) alig marad el a 17,2 százalékos uniós átlagtól, ami azt jelzi, hogy a képzés tekintetében még nem is olyan katasztrofális a helyzet Magyarországon.  Nem így az aktív munkavállalók körében, ahol a sereghajtó trióban vagyunk Csehországgal és Szlovákiával együtt. Közben az európai munkaerőpiac az uniós szinten milliókban, itthon több tízezer munkahelyben mérhető hiányt szívesen pótolná bármelyik nem képviselőivel.

Az EU-ban jelenleg nagyjából 8 millióan dolgoznak infokom területen. Ebből viszont uniós átlagban csupán 16 százalék a nők aránya. Érdekes, hogy a sor másik végén itt is a kelet-európai országok teljesítenek jóval átlagon felül. Bulgáriában, Romániában és Lettországban minden negyedik infokomos állást nőkkel töltenek be.