Megkértük a hazai piac néhány meghatározó személyiségét, foglalja össze röviden, milyennek látja az elmúlt egy évet, és mit vár 2019-től. A sort Szentiványi Gábor, az ULX Kft. ügyvezető igazgatója, folytatja. (A korábban megjelent évértékelő írásokból itt szemezgethet.)

A technológia a társadalomra is hat

Végre egy év, amikor történt is valami, és nem csak a közel ötven éve kitalált relációs adatbázis modellt megvalósító terméket csiszoltuk tovább egy századik verzióban. Többféleképpen áttekinthetjük, hogy mi történt az elmúlt évben az információ-techológia területén. Egyrészt hogy mik azok az áttörések, amik hosszútávon valószínűleg előreviszik a világot, és remélhetőleg mi is profitálunk majd belőle. Úgy tűnik, hogy az egyik legfontosabb a blokklánc-technológia fejlődése, ami talán több, évtizedes problémát is képes megoldani: a bizalom nélküli sikeres együttműködést és auditálhatóságot, valamint a tökéletes online privacy kérdését is.

Ebben az évben került igazán az általános érdeklődés homlokterébe a gépi tanulás, ami rengeteg, jelenleg emberi beavatkozással járó feladatot tud majd kiváltani, és sokkal pontosabban, biztonságosabban, reprodukálhatóbban, gyorsabban elvégezni. Az egyértelmű gazdasági és életminőségi előnyök mellett sok százmillió munkahely kerül veszélybe elég rapid módon, ami nagy dilemmát fog okozni a választóik szavazatára számító politikusoknak, akiknek a szótárában a versenyképességnél csak a munkahelyteremtés hangzik el gyakrabban.

A kényelmes automatizált fogyasztói lét számos további illúziót generál majd, és nem csak az egyszerűbbeket, hogy például minek is tanuljunk nyelveket, ha a Google már mindent szinte valós időben lefordít, hanem hogy a minket körülvevő rendszerek komplexitása már úgy is felfoghatatlan, ezért minek is próbáljuk meg bárminek is a hátterét is megismerni. Valljuk be, ez végtelenül sebezhetővé teszi a társadalmat.

A felhasználók mikrokozmosza…

Egy másikféle áttekintés alapján, amikor a saját felhasználói mikrokozmoszunkba pillantunk bele, ott is kicsit zavaros a kép. A viszonylag olcsón létrehozható, jól és biztonságosan működő okosotthon egyelőre még mindig fikció, és jó ideig az is marad (https://bitport.hu/az-ertelmes-iot-egyelore-csak-vagyalom.html), nagyrészt azért, mert itt az algoritmusok nem standardizálhatók (nem egy önvezető autóról van szó), a társadalmat pedig már régen elijesztettük az algoritmusok írásától: matematikából rossznak lenni még mindig sokszor társadalmi státusz.

És ha már otthon. TV-ből már van 8k-s összehajtható változat, de senki nem tudja megmondani, hogy minek. Ami viszont kellene, az egy jó felhasználói felület hozzá, de amíg egy low-end 4k-s TV vagy projektor és egy külső Android TV eszköz (pl. Nvidia Shield) együtt fényévekkel jobb élményt biztosít, mint egy ötször annyiba kerülő TV-s csúcsmodell, addig nincs igazán miért felkapjuk a fejünket.

Ha a mobilfizetés irányába nézünk, ott sem jobb a helyzet: a mobilokon már nyaldossuk az 50 megapixeles felbontású kamerát (hova tesszük a sok adatot?), de amíg az iPhone nem nyitja meg az NFC interfészét, addig marad az, hogy a “gagyi” Androidosok már évek óta tudnak mobiltelefon-érintéssel fizetni, a státusszimbólumot hordozó Apple felhasználók csak lesnek nagyokat, várják az Apple Payt, és keresgélik a plasztikot a tárcájukban. Az autók területén is hoppon maradunk: Android Auto-t magyar store-ból telepíteni sem tudunk, az Apple CarPlay ugyan működik, de használhatósága szinte értékelhetetlen.

Sokkhatások az IKT szakmában

Ha most a felhasználók után az IT szakma szemüvegén át nézzük a dolgot, akkor 2018-ban több "sokkhatás" is bekövetkezett. Egyrészt az Oracle a MySQL után a Java területén is húz egyet a nadrágszíjon. A nyílt adatbázis-szervereknek különben igen jót tett a “húzás”: a PgSQL és a MariaDB igen közkedvelt és elterjedt megoldások lettek egy-két éven belül, ez a trend azóta sem szakadt meg. A Javával is minden valószínűség szerint ugyanez fog történni, az OpenJDK-val már több gyártó is standardizálta a platformot az Oracle segítsége nélkül (pl. Red Hat, Azul).

Dr. Szentiványi Gábor

A szerző a Red Hat és más vállalati nyílt forráskódú megoldások magyarországi disztribúcióját ellátó ULX ügyvezetője.

De ha már Red Hat: a 32 milliárd dolláros felvásárlás is elég hangos lett, már csak az összeg miatt is. Mivel a Red Hatnek és az IBM-nek nagyon eltérő a kultúrája és a piaci megközelítése, a nyerő stratégia az elkövetkező évekre minden bizonnyal a különálló működés lesz. Hosszú távon azonban a hibrid felhők területén óriásit lehetne alkotni: ez a piac a nagy szolgáltatók által még nincs kiaknázva.

Mit adtak nekünk tehát a rómaiak? Rengeteg mindent, persze ezt sok mindennel megfizetjük. Régen a gyártói zsákutcával fizettünk, ma már emellett az adatainkkal és a lustaságunkkal is fizetünk. És a fentiek alapján egyre inkább fogunk is, hiszen az üzleti modellek egyre kifinomultabbak. 2019-re a stratégia mi is lehetne: tudás alapon hozzuk meg döntéseinket, ne félelemből, és ne az utolsó pillanatban. Ne az évet próbáljuk túlélni, hanem messzebbre lássunk és kalkuláljunk: a legdrágább megoldás elvetésekor ne a legolcsóbb legyen az egyetlen alternatíva, keressük az egyensúlyt az innováció, az ár és a biztonság között.