A spanyolországi Jun önkormányzata évek óta a Twitteren intézi oda-vissza a hivatalos kommunikációt: a pár ezer fős kisvárosban 2011 szeptembere óta a közösségi hálózaton keresztül tájékoztatják a lakosságot a fejlesztésekről, álláslehetőségekről vagy akár az iskolai menza menüjéről, az emberek pedig ugyanitt jelentkezhetnek be az orvoshoz, itt tehetnek bejelentéseket, és általában itt kapcsolódhatnak be a közösségi életbe. A kísérletet – ami ebben a műfajban egyelőre unikumnak számít – már a Massachusetts Institute of Technology (MIT) közösségi megoldásokkal foglalkozó kutatóintézete is tanulmányozza, ahol a hasonló megoldások nagyobb léptékű alkalmazásának lehetőségeit vizsgálják.

Motiváció a polgármesternek és az utcaseprőnek

A városka közszolgálati intézményei külön-külön rendelkeznek saját Twitter-fiókkal, beleértve például az egy fős rendőrséget – ez utóbbiét a rendőrautó oldalára is felfestették, de az Independent beszámolója szerint a kék madaras logó számtalan más helyen is felbukkan. A lap tudósításából kiderül, hogy a rendszer egyelőre kiválóan működik, amit a polgármester szerint a közbizalom növekedése és általában a felmerülő ügyek sokkal gyorsabb megoldása is jelez. Ez a nagyobb horderejű elintéznivalók mellett naponta jelentkezik az olyan apróságokban, mint egy törött utcai lámpa cseréje, ami a twitteres bejelentésekkel napok helyett percek alatt megoldható.

A városkában éppen ezért dolgozik csak egyetlen rendőr, szemben a korábbi néggyel, mert a twitteres üzenetek nyomán állítólag mindenre időben tud reagálni. A közigazgatás hatékonyságának szempontjából fontos a közalkalmazottak növekvő ismertsége és önbecsülése is, amit folyamatosan erősítenek a közvetlen visszajelzések. Ez ma már átszövi a város működésének minden szintjét: az utcaseprő például előtte/utána típusú képeket oszt meg az elvégzett munkájáról, hogy aztán elégedetten besöpörje az elismeréseket.

Úgy belejöttek, hogy az néha túlzás

Bár elsőre mindenkiben felmerülhet, hogy az új felhasználási mód nem működik az idősek vagy általában a digitális analfabéták között, a polgármester szerint ez nem okozott komoly problémákat. Jun önkormányzata továbbra is fenntart néhány telefonos elérhetőséget, de a kezdetekkor megszervezett gyorstalpalók után szinte mindenki megtanulta használni a közösségi csatornát. Ezzel magyarázható, hogy az önkormányzatnál szinte sohasem kell sorban állnia annak, akinek személyes elintéznivalója van, és a korábbiakhoz képest minden tekintetben csökkentek a bürokratikus terhek.

Jun mindehhez ingyenes wifi-hozzáférést biztosít a város belterületén, a "képzési központban" (kb. teleház) pedig bárki használhatja a vezetékes szélessávú internetet is. Ez a bevezetés óta eltelt három és fél évben komoly változásokat hozott a helyiek életében. Egy írástudatlan asszony például a Twitter-felhasználói oktatás és kisiskolás unokája segítségével nem csak írni-olvasni, de twitterezni is megtanult, egy nyolcvan éves néni pedig már egyenesen azzal szórakozik, hogy huszonéves lánynak adja ki magát, és pilótákkal flörtöl a Twitteren – derül ki a Guardian riportjából.

Meglepő, de a közintézmények is beszélgethetnek

Az önkormányzat egyébként minden tekintetben elkötelezte magát az ingyenes erőforrások kiaknázása mellett. Így választották a Twittert is a legfőbb csatornájuknak, amely a polgármester megfogalmazásában kölcsönös (át)láthatóságot tesz lehetővé a polgárok és a hatóságok között. A MIT professzora, Deb Roy ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a Twittert sokan tartják könnyű súlyú szórakoztatásnak, ami valóban jellemző a közösségi hálózatra, és ezt Jun városkában a hivatalos párbeszédeben is kihasználják. A kísérlet azonban azt bizonyítja, hogy a világhálóra épülő közösségi média eddig ismeretlen szintekre fejleszti a kommunikációt, mivel annak legtermészetesebb formájára, a beszélgetésre épül.

Azt Roy is elismeri, hogy a hasonló megoldásokat egy az egyben nem lehet sokkal nagyobb közösségekre átültetni. Már csak azért sem, mert mindazok "láthatatlanná válnának", akik nem tudják vagy nem akarják használni az ilyen kommunikációs csatornákat, ráadásul a megfelelő infrastrukturális feltételeket jelenleg a gyors fejlődés ellenére is drága lenne megteremteni – nem beszélve arról, hogy a Földön ma is több mint egymilliárd ember tekinthető funkcionális analfabétának.

Jun ebből a szempontból tehát inkább tekinthető kivételnek, mint szabálynak. Ugyanakkor a MIT szakembere szerint ez a holisztikus megközelítés azt is feltételezi, hogy az emberiség viselkedését folyamatosan átalakító új technológiáknak ezen a területen is van jövőjük, így MIT célja is az, hogy fenntartsa és egyre bővítse a technológiai szolgáltatók egymással és a kormányzati szereplőkkel folytatott párbeszédét.

_{fotó: Digital Trends}