A jövő munkavállalóiról beszélgettek csütörtökön este a Telekom MOST Fórumának résztvevői, akik tényként kezelték azt az előrejelzést, hogy 2030-ig nagyjából egymillió ma létező munkahely fog eltűnni Magyarországon. Azt a kérdést persze a beszélgetést vezető Szily Nóra már nem tette fel – így válaszkísérletek sem születtek rá –, hogy ha ilyen mennyiségben szűnnek meg a munkahelyek, ki fogja megvásárolni a robotok által előállított termékeket. Ahogy arról is csak általánosságokat – "nagy kihívás, foglalkozni kell vele" – mondtak a beszélgetőknek, hogy mi lesz a változásra bármilyen okból nem képes embertömegekkel.

Felvezetőként Szily Nóra a McKinsey Global Institute egy a magyar munkaerőpiac sajátosságaihoz igazított lokális elemzéséből idézett adatokat. A McKinsey számításai szerint a robotok ledogozhatnák a Magyarországon ledogozott munkaórák közel felét, azaz ennyi munkaórában végeznek a magyar munkavállalók automatizálható feladatokat. Ez nagyjából 2,2 millió aktív dolgozót jelent.

Globálisan a digitalizáció hatására belátható időn belül 75-375 millió embernek kell pályát módosítania. Az automatizáció már 2030-ig átveszi a feladatkörök negyedét és az összes önműködővé tehető tevékenység felét – ez Magyarországon mintegy egymillió munkahelyet jelent.

Bár ez a felvezetés valamiféle komplexebb megközelítést ígért, végül mind a munkaadói oldalt képviselő Friedl Zsuzsanna (HR-igazgató, Magyar Telekom), mind a munkaközvetítői piacot képviselő cégek vezetői – Megyeri Mirtill, a Zyntern társalapítója, Szekeres Péter, a Neticle ügyvezetője és Tüzes Imre, Profession.hu üzletfejlesztési vezetője – legtöbb esetben csak a közhelyek szintjén lépett túl azon, hogy saját cégük szempontjából hogyan lehet a legjobban kiaknázni ezt a helyzetet.

Ez persze érthető is. A pódiumon ülőket pozíciójukból adódóan a munkaerőpiac azon ritka állapotára koncentrálnak, amikor a HR-esek – Tüzes Imre érzékletes megfogalmazása szerint – kapuőr üzemmódról lepkefogó üzemmódra kényszerültek átállni.

Együttműködés, felkészülés – a jelenben

A beszélgetés alaphangját Megyeri Mirtill adta meg. Mint mondta, hosszú távon biztosan veszítünk a robotokkal szemben, tehát nem érdemes versengenünk velük. Együttműködnünk viszont annál inkább. Fel kell készülnünk szervezetként és egyénként is arra, ami történni fog. Szekeres Péter az automatizációt kifejezetten pozitívumként értékelte, mert mint mondta, nem szeret repetitív feladatokat végezni, és azok jellemzően rá is lehet bízni robotokra.

Tüzes Imre arról beszélt, hogy nincs is itt semmi látnivaló, hiszen ugyanaz történik, mint a korábbi ipari forradalmaknál, ahogy azok technológiai innovációi, most a robotizáció alakítja át alapjaiban a munkaerőpiacot.

A beszélgetésben végig érezhető volt az az ellenmondás, hogy miközben a részvevők a jövőt igyekeztek megfejteni – különösen a két startup, a szövegelemzési módszereket többek között employer brandingre alkalmazó Neticle és a gépi tanulásra alapozó HR-portált fejlesztő Zyntel esetében –, ajánlataik és megállapításaik lényegében a jelen helyzetre reagáltak.
 

A MOST Fórum résztvevői (balról jobbra): Friedl Zsuzsanna, Szekeres Péter, Tüzes Imre, Megyeri Mirtill, valamint a kérdező: Szily Nóra

És van mit kiaknázni, mint az Tüzes Imre frappáns összefoglalásából kiderült. Miközben a munkaerőpiacon aktív munkavállalók száma nem változik lényegesen, az elmúlt négy évben megduplázódott a nyitott pozíciók száma. Ez a "jelöltvezérelt" piac a vállalatokat új módszerek alkalmazására kényszeríti. Például ennek köszönhető, hogy a kiskereskedelemben megjelent a bértranszparencia, felértékelődött az employer branding vagy a jelöltélmény (candidate experience). A másik fontos változás az általános digitalizáció, például hogy mindenkinél ott van az okostelefon, amin keresztül az emberek életük egyre több vetületét viszik át az online térbe. Tüzes szerint emiatt a munkaerőpiaci kereslet és kínálat találkozását segítő innovatív megoldások végső soron nem sokban különböznek a webshopok működésétől, például ugyanúgy alkalmazzák a predikciós modelleket, hogy releváns ajánlatokat juttassanak el potenciális jelölteknek.

Ami a jövőt illeti...

Persze arról is mindenkinek volt határozott elképzelése, hogy milyen képességek válnak fontossá a közeljövőben. Ami egyértelműen kiderült: a tapasztalat leértékelődik, a gyors változásra való képesség pedig felértékelődik.

Szekeres Péter saját cégével példálózott: ha valakiben megvannak a legfontosabb soft-skillek – kreativitás, kritikus gondolkodás, képesség a változásra, nyitottság az új technológiákra stb. –, az egyes munkakörökben szerinte mindegy az életkor. Ezt hangsúlyozta Megyeri Mirtill is, aki szerint az egyes generációk nem jobban vagy rosszabbul, csak másként dolgoznak – miközben persze arról is beszélt, hogy már ő is le van maradva technológiai eszközhasználat terén a nála hat-nyolc évvel fiatalabbakhoz képest, és sokszor hátrányban is érzi magát.

Ezzel kapcsolatban szóba került, hogy egyes előrejelzések szerint a robotizáció másfélszer-kétszer több új munkahelyet fog teremteni, mint amennyit felszámol. Szekeres szerint a változás természetes, ugyanakkor annak sebessége, ahogy elavulnak és megjelennek új szakmák, új elem, amihez a cégek mellett az állami szektornak is kell alkalmazkodnia, például az alapoktatásban. Tanulni és a változáshoz alkalmazkodni kell megtanítani a fiatalokat. Például ha valóban keletkezik annyi új munkahely, amennyit a kutatók előrejeleznek, azokhoz szinte biztosan komoly technológiai készségekre és kompetenciákra lesz szükség – tette hozzá Megyeri Mirtill.