Az internet-felhasználók száma már tavaly ősszel is megközelytette a 4,7 milliárd főt világszerte, a világjárvány pedig az elmúlt évben még tovább hajtotta az erőltetett ütemű digitalizációt. Az emberek nagyobbik része valamilyen formában már találkozott a weboldalakhoz és alkalmazásokhoz kapcsolódó szolgáltatási vagy felhasználási feltételek (terms of service, terms of use) listájával is, amelyek elfogadásával tulajdonképpen egy szerződés jön létre a felhasználók és az oldalak üzemeltetői között.

Az ilyen, ToS vagy ToU rövidítéssel is hivatkozott szerződések elsődleges célja nyilván az, hogy a szolgáltatók megvédjék saját magukat, azonban ma már közhelynek számít, hogy az esetek túlnyomó részében mindenki olvasatlanul görgeti végig és fogadja el azokat. Ez különsen érdekes abból a szempontból, hogy a felhasználási feltételek gyakran egyik pillanatról a másikra, figyelmeztetés nélkül változnak meg, így a netezőktől annál nagyobb figyelmet igényelne, hogy minden részletében kövessék azokat.

A gyakran terjedelmes szolgáltatási feltételekkel kapcsolatban gyakran emlegetett probléma, hogy azokat a napi rutinban nem életszerű dolog érdemben végigolvasni. A brit Reboot Online marketingügynökség februárban közzétett felmérése azokat a pontos arányokat próbálta bemutatni, amelyek ténylegesen jellemzik a weboldalak ToS és ToU szerződéseit, figyelembe véve az iparági sajátosságokat és a felhasználók úgynevezett átlagos olvasási életkorát (average reading age) is, ami adott mennyiségű tanulást követően után az olvasási képesség szintjét jellemzi.

Nem csak az a baj, ha hosszú a szöveg

Az iparágak szerinti lebotásban messze a társkereső (dating) oldalak vezetnek, ahol átlagban több mint 7.500 szóból álló tájékoztatók végén kell az elfogadásra kattintani. Ezt elolvasni és értelmezni a felmérés alapjául szolgáló minta szerint majdnem egy teljes órába, 58 percbe kerül. A szélsőségesebb esetekben azonban a szöveg terjedelme ennek a kétszerese is lehet, amit elvileg minden egyes bejelentkezéskor végig kellene futni a már említett, minden előzmány nélküli változtatások miatt.

Utóbbira példa a Grindr randialkalmazás, ahol – feltételezve, hogy valaki naponta bejelentkezik rajta – évente több mint 28 napot kellene eltölten csak a szolgáltatási feltételek tanulmányozásával. Ezen a területen egyébként az olvasási életkort legfeljebb 18-20 évre lőtték be, vagyis a csatlakozáskor elvárt minimális életkorban elvileg már nem okozhat problémát a szövegek összetettsége. Ugyanez mondható el a Reboot Online által vizsgált többi területről is, ahol azonban valamivel sekélyebb szövegtengeren kell átgázolnunk.

A társkeresőket jelentős lemaradással követik a divatoldalak, a közösségi média és az állásportálok, ahol 4.500-5.000 szóból állnak a használati feltételeket tartalmazó dokumentumok. Ezeket így is nagyjából 35-40 percbe kerül végigrágni, érdemes azonban megemlékezni az olyan kivételekről, mint az előző év legtöbbször letöltött alkalmazásai között lévő TikTok, ahol a szolgáltatási feltételek 7.600 szóból állnak. Ennél sokkal barátságosabb a Pinterest, ahol kevesebb mint 3.000 szóval is megúszhatják a felhasználók.

Az összeállításban szerepelnek mág a gyerekeknek szóló edukációs oldalak, ahol ugyan már csak 2.500 szavas átlagokról beszélhetünk, az olvasás idejét azonban nehezebb megállapítani, mivel a megállapított olvasási életkor itt nyilvánvalóan meghaladja a közönség feltételezett életkorát. A bankok még ennél is lényegretörőbben fogalmaznak, a leginkább szűkszavúnak pedig az otthoni vagy autós biztosításokat nyújtó oldalak bizonyultak, ahol átlagban kevesebb mint 1.700 szót kell feldolgozni – ez mindössze 13 percbe kerül, és az sem fenyeget, hogy valaki rendszeresen, az év minden napján be akarna lépni ezekbe az alkalmazásokba.

A szövegek hossza és az ebből származtatott olvasási idő természetesen csak tájékoztató jellegű adat, figyelembe véve, hogy a szerződések megfogalmazása esetenként komolyabb kérdéseket is felvet a szövegek értelmezésénél. Az extra hosszú szerződései miatt fentebb is idézett TikTok ellen éppen tegnap nyújtottak be panaszt különböző fogyasztóvédelmi szervezetek az Európai Unió több tagállami hatóságnál, idehaza pedig a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) már tavaly októberben vizsgálatot indított a videomegosztó közösségi oldal üzemeltetőjével szemben a felhasználók hiányos és megkésett tájékoztatása miatt.