Aki a napi teendőit számítógéppel végzi, annak rémálomba illő forgatókönyv az, ha munkaeszközét szervizbe kell vinnie. Velem is ez történt, ami kizárólag azért érdekes, mert a javítás alatt szerencsére éppen befutott egy tesztkészülék a HP jóvoltából. Ez az úgynevezett „kényszerített teszt” nem feltétlenül a legjobb módja annak, hogy megismerjünk egy gépet, így a konzekvenciák levonásakor igyekszem is szem előtt tartani, hogy ez a gép nem arra való, amire én használni szerettem volna.

Szép felületek, igényes anyagok

A HP Pavilion Touchsmart 11 szigorúan egymenetes felhasználási célokra ajánlott, úgynevezett netezős gép, aki ennél többet vár el tőle, vagy szeretne kicsikarni belőle, az keservesen csalódni fog.  Már a méretei sem alkalmasak arra, hogy hosszú szövegeket gyártsunk vele, viszont ez feltétlenül praktikus akkor, ha sokat szeretnénk magunkkal cipelni. A kis dimenziókhoz képest kellemetlen azonban, hogy a gép 1,5 kilót nyom, amely súlyhatárt már egy 14 colos kijelzővel szerelt gép sem nagyon halad meg mostanában.

Nem mondható vékonydongájúnak sem: 29 x 21,6 x 3,58 cm

A formavilág, a felhasznált anyagok tekintetében azonban nincs fanyalogni való, a HP megtanulta és jól fel is mondja a leckét: a fedlap és a billentyűzet körüli fémes betét igényes hatást kelt, azt azonban nehéz eldönteni, hogy a szálcsiszolt felület pontosan milyen anyagok ötvözetéből készült. Összecsukott állapotban a pár évvel ezelőtt dúló kagylóhéj dizájnra emlékezhetünk vissza, kinyitva azonban úgy néz ki ez a kis gép, mintha valamelyik Ultrabook kistestvére lenne.

Csatlakozók terén mindent megkapunk, amire szükségünk lehet. Baloldalt a szellőzőrács által közrefogva található egy USB, illetve VGA port, valamint a memóriakártyák fogadására szolgáló nyílás. Jobbra került minden más, vagyis két további USB csatlakozó (a háromból kettő már 3.0-s), egy Ethernet port, egy HDMI, a töltőcsatlakozó, végül egy jack a fejhallgató, vagy egyéb audioeszközök számára. A webkamera sem maradhatott ki a buliból, ami beépített mikrofonnal kiegészülve segíti a Skype-ozást, vagy bármilyen hasonló aktivitást.

Sallangmentes chiclet billentyűzet

A bevezetőben említett felvetés a billentyűzettel igazolódott be leginkább, ami azért a helyszűke ellenére tisztességesen szolgálja ki a felhasználóját. A szigetes elrendezésben megtalálható lapos gombok a hosszabb szövegek megírását nem igazán támogatják, az enter rendkívül vékony, és a Home/End/Page Up/Page Down négyes csak az fn+nyílgombok kombinációjával érhetők el. A felső sorban sorakozó F gombok a szokásos módon vezérlik a gép fontosabb funkcióit, a Wi-Fi aktiválására szolgáló billentyű pedig még egy fehér LED-et is kapott. A touchpad széleit simogatva a Windows 8 funkciói egy mozdulattal elérhetők, a csempés nézetben pedig három ujjal a képernyő scrollozása is lehetséges.

Lassított felvétel

Ezt persze közvetlenül a kijelzőn is megtehetjük, hiszen a Touchsmart 11 egy 10 pontos multitouch érintőképernyőt kapott, ami az 1366 × 768 képpontos felbontásával, tükröződésmentes bevonatával egyértelműen a készülék legjobban sikerült eleme. Ha a panel kapott volna valamiféle kosztaszító bevonatot, akkor még könnyebb szívvel nyúlkálna hozzá az ember, hiszen így rövid időn belül takarítani kell az ujjlenyomatoktól tarkálló kijelzőt.

Amikor elsőként kapcsoltam be a gépet és láttam hozzá a belakáshoz, illetve a szükséges szoftverek telepítéséhez, végig olyan érzésem volt, mintha valamilyen teljesítményt szabályozó kapcsolót nem találtam volna meg. Vagy mintha lenne egy speciális szoftveres beállítás, ami az akkumulátor kímélése érdekében visszafogná a teljesítményt. A gép a legalapvetőbb feladatok során is fék nélkül pörgette magát, oldalt ömlött ki a forró levegő, úgy tűnt, hogy a kis notebook fogja magát és helyből felszáll. Az eszeveszett zakatolás mellett végtelenül lassan zajlott minden a gépen, nehezen találtam olyan felhasználási módot, ahol nem kellett kínosan hosszú másodpercekig várni, hogy történjen valami. A 10 böngészőablakkal megnyitott Chrome körülbelül nullára lassult, ha pedig egy YouTube videót szerettem volna megnézni, abból instant diavetítés lett. A SkyDrive-on megnyitott webes Word dokumentumban a karakterek beírása és megjelenése közben is várakozni kellett, ahogy tulajdonképpen az összes művelet erre kárhoztatott.

Hátulnézetben a Touchsmart 11

Ijedtemben végeztem egy gyors nemzetközi kitekintést, amiből az derült ki, hogy a kollégák hasonló szenvedéseket éltek át, mint én, pedig ők még eggyel gyengébb konfigurációt kaptak nálam. Esetemben az 1 GHz-es, négymagos AMD A6-1450 processzor a felelős mindezért, ami mellé 4 GB RAM, illetve egy Radeon HD Graphics grafikus gyorsító társul. A cikk elején már szó volt róla, hogy gyors, hatékony munkavégzésre nem igazán alkalmas ez a HP, de azt sem tudnám kijelenteni, hogy csak netezésre viszont könnyű szívvel ajánlanám bárkinek.

Azért akadnak érdemei

A HP Pavilion Touchsmart 11 a legolcsóbb, érintőképernyős Windows 8-as gépek közé tartozik, és így elsősorban a fiatalabb korosztályt célozhatta meg vele a gyártó. Amennyiben az így van, akkor sajnálom azokat a tiniket, akik ezzel a géppel szeretnének boldogulni, mivel a lomhaságot ők is érezni fogják. A multitasking jóformán kivitelezhetetlen a géppel, ha több folyamatot szeretnénk vezérelni, akkor csak azt érjük el, hogy egyikhez sem férünk hozzá egészen addig, míg nagy nehezen meg nem birkózik a számítási feladatokkal.

A HP a gép termékoldalán úgy fogalmaz, hogy ez a kompakt, erőteljes noteboook mindent megad ahhoz, hogy egy teljes napot végigdolgozzunk vele. A kompakt jelző és az akkumulátorra vonatkozó megjegyzés valóban ül: a készülék valóban kompakt (de nehéz), az akku pedig 7-8 órán át kiszolgálja a felhasználót. Az erőteljes viszont egyszerűen nem igaz, így egyedül a fémes, elegáns készülékhez, a jó minőségű touch kijelző, valamint a 150 ezer forintos ár az, ami miatt ajánlható kategóriába tehető ez a noteboook. A gond csak az, hogy ezek egyike sem élvezhető maradéktalanul, ha a működés annyira nyögvenyelős, mint a Touchsmart 11 esetében.