Szinte azonnal heves vitát váltott ki Marissa Mayer, a Yahoo jelenlegi vezérének még augusztusban, a Bloomberg Businessweeknek adott interjúja, melyben azt fejtegette, hogy a Google korai sikeréhez nagyban hozzájárultak a 130 órás munkahetek. Ez nagyjából 18 órát jelent – naponta, a hét minden napján.

Valószínűleg nincsen igaza sem Mayernek, sem a Google-nek, legalábbis akkor biztosan nem, ha az átlagos munkavállalók teljesítményét nézzük. Egy-egy kiemelkedő esetben elképzelhető, hogy valakinél később jelentkeznek a kifáradás jelei, de a techcégeknél dolgozók sem feszíthetők a végtelenségig. Már a napi 10-12 órás munkanapok is megbosszulhatják magukat, különösen akkor, ha ezek a hétvége egyik napját is kikövetelik maguknak.

Nemrég jelent meg az a Stanford Egyetem által publikált tanulmány, amely rávilágított, hogy körülbelül heti 55 órás munkánál várható a hatékonyság csúcsa. Ha ennél többet kell dolgoznia az átlagembernek, akkor rohamtempóban elkezd zuhanni a hatékonysága, hosszabb távon pedig megcsömörlik a munkától.

És ezen az ösztönzők se sokat segítenek. A techiparban – különösen a világ fejlettebb részein, de a hazánkban kialakult munkaerőhiány miatt egyre inkább Magyarországon is – pénzzel (bónuszokkal, év végi jutalmakkal stb.), részvényopciókkal próbálják motiválni az alkalmazottakat, ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek nem sok hatása van a hatékonyságra, ha az illető jelentősen többet dolgozik a fent említett 55 óránál. Ahogy a rekreációs és egyéb praktikák is csak akkor segítenek, ha a munka nem foglalja le az alváson kívül eltöltött idő szinte egészét.

Elkerülhetetlen a kiégés?

A munka mennyisége miatt a vezetők hajlamosak túlterhelni alkalmazottaikat. Ez aztán a családi életük, baráti kapcsolataik rovására megy. Előbb-utóbb úgy fogják érezni, hogy a megbeszélések folyamatos áradatában kell lavírozniuk, ám, amikor kicsit csendesül a zaj, elkezdenek szorongani az extra terheltség hiánya miatt.

Először csak néha, aztán egyre gyakrabban foglalkoznak majd munkával éjszakába nyúlóan, miután a gyerekek elaludtak. Ez az elején csak nyomasztó kényszerként jelenik meg életükben, később már várják, mert ekkor érzik magukat a leghatékonyabbnak. Az utolsó előtti stádiumban már akár hajnali 3-kor is körüzenetet küldenek a kollégáknak, végül pedig hasonló szituációban címzettként is képesek az éjszaka közepén válaszolni munkával kapcsolatos megkeresésekre.
 

Ekkorra már végképp a munka rabjává vált az illető, ami extra gyorsan emészti fel az energiáit, és elvezet a kiégéshez. A megcsömörlött munkaerő pedig a kevesebbet dolgozó, de munkáját szívesen végzőnél is alacsonyabb hatékonysággal dolgozik, ami elbocsátásához vezethet. Ezzel persze a cég is veszít, hiszen egy értékes (de túlhajszolt) ember távozik, a helyére felvett kolléga pedig valószínűleg többe fog kerülni, ráadásul el kell telnie néhány hétnek-hónapnak, mire teljes értékű munkaerővé válik.

Mi a megoldás?

Bármennyire is fáj kimondani, a jelenség ellen leginkább az alkalmazottak tehetnek. Életmódot kell váltaniuk, és ezt meg kel értetniük főnökeikkel is. Sokat segít, ha vannak előre meghatározott határidők – például 30-60 napos periódusok –, melyek során végezni kell az előre meghatározott feladatokkal. A fókusz ekkor nem, vagy csak kevésbé csúszik szét, könnyebb lesz az igazán fontos feladatokra koncentrálni.

Ugyanezt érdemes kicsiben is eljátszani. Mindenkinek máskor vannak a leghatékonyabb munkavégzési időszakai, egyesek korán reggel tudnak igazán belelendülni a munkába, másoknak inkább délutánra esik a csúcspont. Ezeket a blokkokat érdemes a legfontosabb feladatoknak szentelni, ahelyett, hogy először a könnyebb, apróbb feladatokkal végezne az ember.

Ezek az órák azonban nem nyúlhatnak a nap bármely időszakára. Megálljt kell parancsolni, szigorúan elhatározni, hogy bizonyos idő – például este 6 óra – után már semmiképp nem szabad munkával foglalkozni. Így teret kaphat a család, a barátok, a hobbi, a pihenés is, ami elengedhetetlen feltétele a rekreációnak és a munkakedv hosszú távon való magas szinten tartásának.

Emellett meg kell adni az idejét a feladatok elvégzésének, a párhuzamos munkavégzés összességében nem hatékony. Egyszerre részt venni egy megbeszélésen, e-maileket olvasni és ügyfelekkel, partnerekkel kapcsolatot tartani azt jelenti, hogy ezek közül egyik sem fog igazán jól menni. Fel kell tenni tehát a kérdést: melyik az a munka, amivel éppen foglalkozom, de várhat még? A válasz függvényében pedig a kevésbé fontos feladattal felhagyva csak egy témára kell koncentrálni.

A kemény munka nem egyenlő a megállás nélküli munkával

Ahogy Mayer mondta, „a sikeres vállalatok nem jönnek létre maguktól. Az igazán kemény munka teszi őket azzá, amik”. Ebben biztosan igaza van a Yahoo-vezérnek, de ahogy azt számos szakértő megállapította már, a kemény munka nem egyenlő a megállás nélküli munkával. Utóbbi nem csak az alkalmazottaknak, hanem a cégnek is rossz. A változtatást azonban az embereknek kell elkezdeni.