Jók az alapok, Magyarország mégis lemaradt a startup-ököoszisztéma felépítésében európai és régiós versenytársaitól. Az okokat most a McKinsey próbálta feltárni Fueling the Hungarian start-up ecosystem c. tanulmányában.

De miért lenne jó, ha erős lenne a hazai startup-ökoszisztéma? Ha a hazai startupok a többi európai országokhoz hasonló arányban és mértékben tudnának növekedni, 2,5-5 milliárd eurónyi pluszforrást tudnának bevonni a szektorba, abból pedig megközelítőleg 0,6-1,3 milliárd euró a helyi gazdaságban hasznosulna. A fejlettebb startupos közeg növelné az adóbevételeket, segítené a digitális megoldások elterjedését, és lendületet adna a teljes gazdaság digitális átalakulásának is.

A McKinsey szerint Magyarország kimondottan jó alapokkal rendelkezik ennek eléréséhez. Kellő számú startup működik az országban, az elérhető kockázati tőkében hozza a visegrádi országok átlagát, és van szakképzett munkaerő. Az IT-szektorban a szakemberek száma meg is haladja a régiós átlagot: a területen  a teljes munkaerőállomány 3,6 százaléka dolgozik nálunk, míg a régiós átlag 2,8 százalék.

Még sincs egyetlen magyar unikornis sem (bár a McKinsey ide sorolja a LogMeIn-t), miközben Csehországban 4, Lengyelországban 11 unikornis tudott felnőni. Ennek az is a következménye, hogy az elmúlt öt évben idehaza kevés volt a szektor szereplőire ösztönzőleg ható, követendő példa, mint amilyen szerepet Észtországban betöltött a Skype vagy Romániában a UiPath. Ez valószínűleg azzal is összefügg, hogy Magyarországon a fejlődésük érett szakaszába kerülő startupok száma jelentősen elmarad az európai fejlett gazdaságokétól, lakosságarányos számuk a németországinak például a fele.

A McKinsey-féle hét kulcstényező

A tanácsadók hét olyan területet azonosítottak, amelyek erősen befolyásolják a startup-ökoszisztéma sikerét. Az elemzés ebben nem hoz különösebb újdonságot (többségében hasonló szempontokkal találkozhatunk például a Startup Blink elemzéseiben), ám abból a szempontból mindenképpen érdekes, hogy átfogóan elemzi a magyar környezetet, és ekként helyezi nemzetközi kontextusba.

1. Egyszerű vállalkozásalapítás és tőkebevonás. Olyan rendszer kell, amelyben egyszerű és átlátható módon lehet vállalkozást alapítani és tőkét bevonni, de amely megakadályozza a visszaéléseket. Ebben Magyarország gyengén teljesít: a Világbank Starting a Business rangsorában a 87-ik helyre sorolták.

Ezek miatt a hazai startupok több mint negyede külföldön van bejegyezve. Mindössze 16 százalékuk kap külföldről érkező befektetést – az európai átlag 40 százalék, Németországban és Izraelben viszont eléri a 70 százalékot.

2. Képzett munkaerő, szakember-utánpótlás. Megfelelő tudással rendelkező, tapasztalt szakemberek bevonása elengedhetetlen a startupok fejlődéséhez. Fontos a külföldi piacok ismerete, a nyelvtudás (a nemzetközi terjeszkedés nélkül a növekedési ambíciók erősen korlátosak). A startupoknak ehhez újszerű megoldásokat kell bevetniük, hogy a munkaerőpiacon felvehessék a versenyt a multikkal. A tanulmány szerzői a francia "tech vízumot" hozzák példának, amivel az EU-n túlról érkező szakemberek számára könnyítik meg a letelepedést.

3. Kedvező adókörnyezet mind a cégalapítók, mind a befektetők számára. Ezzel közvetlenül növelhető a cégalapítási és befektetési kedv. Számos európai országban vannak erre sikeres példák: az Egyesült Királyságban például részben leírható a jövedelemadóból, ha valaki startupba fekteti a pénzét, de említhetnénk a német adórendszer átalakításának teveit is. Hasonló ösztönzők Magyarországon korlátozottak.

4. A vállalkozói kultúra erősödésének közvetlen ösztönzése. Akikben megvan a hajlandóság a cégalapításra, tudás-tapasztalatok híján cégükkel sokszor nehezen jutnak el az érett szakaszba. Akiknek viszont már kellő tapasztalata egy sikeres cégalapításhoz, és stabil az anyagi háttere, kevésbé kockázatvállalóak. Ezen speciális mentorprogramokkal, célzott kampányokkal lehetne változtatni. Ilyen például Ausztráliában a női startup alapítók számára létrehozott támogatási- és mentorprogram.

5. A közfinanszírozás stratégiailag átgondolt kihelyezése. A kockázatitőke-befektetők mellett jellemzően maga az állam is szerepet vállal a startupok feltőkésítésében. Ezt lehet jól is csinálni, példálózik a McKinsey a Polish Growth Fund of Funds sikerességével, amely egyfajta "alapok alapja" rendszeren keresztül lép be a területre: az állam magántőke-alapokba fektet szigorú megtérülési elvek mentén. Magyarország ezen a területen csak korlátozottan teljesít jól. Bár a magyar állam régiós szinten is jelentős befektetővé vált, egyelőre igencsak alacsony megtérülést tud felmutatni, miközben stratégiájával magának az ökoszisztémának a fejlődését is visszaveti.

6. Átláthatóság és tudásmegosztás. A legsikeresebb startup-ökoszisztémák közös jellemzője a teljes átláthatóság, vagyis az olyan adatbázisok és digitális platformok megléte, amelyekből megbízható, hiteles információ szerezhető be a startupokról (beleértve azok valós piaci teljesítményét), és amelyek gyakorlati segítséget adnak a vállalkozásalapítás és -fejlesztés terén is. Észtországban ilyen pl. Startup Estonia. Magyarországon nem működik ilyen platform.

7. Képzések alapítóknak és szakembereknek. Ahol sikeres az ökoszisztéma, azokban az országokban az alapítók a digitális, üzleti és a kódolási ismereteket átadó képzések széles skálájához férnek hozzá. Jellemzően a vállalkozásalapítási ismeretek a középiskolai és egyetemi tananyagnak is részét képezik. Magyarországon az ilyen edukációnak azért volna kiemelt jelentősége, mert különböző felmérések szerint a magyarok kifejezetten kockázatkerülőek, és a magyar startupok nem szívesen vállalják a nemzetközi piacon történő megmérettetést. Ezen a téren több értékes kezdeményezés indult a közelmúltban Magyarországon (pl. Hungarian Start-up University Program, vagy az országos felnőttképzési program).

Érdemes átkattintani a McKinsey oldalára a teljes tanulmányért, amely számos adatot vonultat fel megállapításai alátámasztásárra.