Nem kérdés, hogy a felhő ma már a vállalati informatika mainstream elemévé vált. Ez azonban új problémákat is szült. Ezekre is reagált az Európai Unió másfél éve meghirdetett új digitális startégiája. A három alappillérre (kommunikációs keretrendszer, a mesterséges intelligencia használatának szabályozása, adatstratégia) épülő elképzelés végső célja az EU technológiai szuverenitásának megteremtése, amelynek különböző aspektusairól azóta is sok szó esik. Egy éve elkészült például az egységes uniós adatpiac alapdokumentumának tervezete, de végső soron ugyanez a célja annak a meglehetősen ambiciózus francia tervnek is, hogy az Unió az évtized végére tíz új technológiai óriásvállalatot növesszen fel megtörendő a nemzetközi (elsősorban amerikai) versenytársak dominanciáját.

De hogyan valósítható meg – egyáltalán: megvalósítható-e – ez az egyre inkább a globális felhőszolgáltatásokra mint alapinfrastruktúrára épülő világgazdaságban? Az látható, hogy a nagy tervek, köztük a főleg francia és német gazdasági és politikai szereplők szorgalmazta Gaia-X projekt nem egyhamar jutnak el a megvalósulás fázisába.

Hardvert Kínából, szoftvert az USA-ból

A megoldást nehezítő alaphelyzetet találóan foglalta össze az idei CIO Hungary konferencián Fodor Balázs, az Invitech cloud termékmenedzsere: jelenleg az EU – és benne Magyarország – hardvert Kínából, szoftvert pedig az USA-ból vásárol. Ez a technológiai kiszolgáltatottság jelenleg egy olyan adottság, ami ellen nehéz küzdeni. A nagy felhőszolgáltatók hihetetlen innovációs erővel bírnak. A piacvezető AWS évente kb. kétezer új feature-t, frissítést ad ki több mint kétszáz szolgáltatásához, de a Microsoft Azure is hasonló tempóban fejleszt. Olyan kurrens és nagy fejlesztési és egyéb erőforrásokat (compute, networking, storage stb.) igényló területeken, mint például a big data, a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás, a mintafelismerés vagy a természetes nyelvi feldolgozás, egyelőre testhosszal vezetik a piacot.

Éppen ezért az EU vágyott technológiai szuverenitásának problémája nem szűkíthető le olyan kérdésekre, hogy például kizárjuk vagy sem a Huaweit az 5G-fejlesztésekből, hívták fel a figyelmet német iparági elemzők. Egyfajta "kecske–káposzta" dilemmára kellene megoldást találni. A felhőszolgáltatásoknál az Amazon, a Google és a Microsoft szinte megkerülhetetlenek, mert előbb indultak (az AWS 2006-tól kínál felhőszolgáltatást), és az elmúlt másfél évtizedben óriási összegeket költöttek technológiai innovációra (a három piacvezető, az Amazon, a Microsoft és a Google az ezredforduló óta közel 300 milliárd dollárt fektette be, igaz, ennek csak egy részét a felhőbe). Lehetséges ellensúlyként pedig egyelőre csak a Kínában óriásivá növő szolgáltatók látszanak – ami az EU tagállamainak nem túl vonzó alternatíva.

A kérdés, hogy elképzelhető-e olyan vállalati architektúra, amelyben megteremthető az adatszuverenitás, de közben nem kell lemondani azokról az innovációs előnyökről, melyeket a nagy szolgáltatók nyújtanak.

Hibrid modell – másképpen

A piackutatók szerint a felhős piac növekedésének egyik fontos hajtóereje az általános üzleti digitalizáció. A nagyvállalatok válasza erre sok esetben ún. hibrid cloud modellek bevezetése volt, amely az on-premise rendszerek teljes vagy részleges megtartása mellett tette lehetővé beruházás nélkül (vagy viszonylag alacsony beruházási igénnyel) a gyors, fel és le is jól skálázható informatikai fejlesztést.

A hibrid felhőszolgáltatás az általános definíció szerint a privát és a publikus infrastruktúra egy rendszerbe szervezését jelenti. Biztosítania kell az erőforrások és a workloadok elosztását, adat- és alkalmazásmigrációt stb. Ideális esetben mindez egy közös front-endre van kivezetve. Egyes nagyobb szervezetek mindezt sok esetben (az eltérő szolgáltatáskínálat vagy az elérhetőség miatt) megfejelik azzal, hogy több felhőszolgáltatást is beépítenek (multicloud) ebbe az eleve bonyolult infrastruktúrába. Bár a szolgáltatók számtalan területen működnek együtt, ebben az esetben már nem mindig oldható meg zökkenőmentesen az átjárás az egyes cloudszolgáltatók között.

Mindezzel párhuzamosan azonban elindult egy másfajta trend is, amely szintén az üzleti digitalizációval függ össze: megnőtt az automatizációs igény mind az infrasturktúra-üzemeltetés, mind az üzleti folyamatok terén. Utóbbiakhoz azonban szükség van olyan helyi, rendkívül alacsony latenciát biztosító adatközpontokra, melyek biztosítják a gyors adatelérést, egyúttal a felhő rugalmasságát nyújtják.

Voltaképpen ez az egyik olyan trend, ami jelentős piaci lehetőséget nyújthat a lokális-regionális felhőszolgáltatóknak, illetve egyfajta átmeneti megoldást adhat az EU vágyott adatszuverenitásra. Ezek a lokális szolgáltatók ugyanis nem csak saját adatközponti kapacitásukat, illetve azon valamilyen IaaS, PaaS vagy SaaS szolgáltatást (Office 365-öt, IT-biztonsági szolgáltatást, DDoS elleni védelem stb.) nyújtanak, hanem egyfajta közvetítő közegként kontrollálható módon kapcsolják össze a hyperscale felhőszolgáltatásokat a lokális adatközpontokkal, valamint az on-premise rendszerekkel, olykor utóbbiak üzemeltetését is átvállalva.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például egy bank, amelynek működésére szigorú helyi és EU-s compliance szabályok vonatkoznak, a fejlesztési fázisban rugalmasan tudja használni a legújabb technológiákat, melyeket a Big Tech szolgáltatók biztosítanak világszerte, ott tudja elvégezni a tesztelést nem éles adatokkal, majd pedig a kész produktumot már futó alkalmazás formájában egyszerűen lehozhatja egy szinttel közelebb, a lokális felhőszolgáltatóhoz, mondta lapunknak Fodor Balázs.

Kkv-nak is járható út

Ez utóbbi stratégia akár azoknak a kkv-knak is járható, melyek a nagyvállalatoknál jóval szerényebb IT-büdzsével rendelkeznek. Lényegében előfizetéses formában képesek nagyvállalati infrastruktúrát biztosítani. Helyzetüket könnyíti, hogy a kisebb szervezet általában kisebb legacy IT-t feltételez, így váltaniuk is egyszerűbb.

A modell működéséhez (és sikeréhez) azonban fontos feltétel, hogy a lokális szolgáltató képes legyen a magas rendelkezésre állású és nagy teljesítményű alapinfrastruktúra mellett egyfajta "egyablakos ügyintézőként" működni. Utóbbi azt jelenti, hogy például egyetlen, könnyen kezelhető, önkiszolgáló menedzsmentfelületet ad a lokális és a globális felhőszolgáltatásokhoz, amelyen keresztül kis túlzással akár drag-and-drop módon lehet mozgatni alkalmazásokat, adatokat, folyamatokat a különböző felhőrétegek között. Ez különösen a szakemberhiánnyal küzdő kkv-k esetében lehet fontos, melyeknek nem feltétlenül telik például cloudspecialistára.

Összeállításunk következő részében a hibrid felhős orkesztráció problémakörével foglalkozunk.

Ez a cikk független szerkesztőségi tartalom, mely az Invitech támogatásával készült. Részletek »