Az Európai Bizottság versenyjogi és digitális ügyekért is felelős biztosa, Margrethe Vestager tavaly novemberben talán minden korábbinál világosabban fogalmazta meg, hogy az Uniónak ideje taktikát változtatnia globális technológiai szolgáltatókkal szemben. A politikus a lisszaboni Web Summit rendezvényen beszélt arról, hogy ha bármilyen változást tapasztalt az átláthatóság vagy az adatvédelem területén elvileg komoly erőfeszítéseket tevő big tech vállalatok viselkedésében, akkor az a társaságok ambícióinak növekedése volt.

Az ubiós biztos azt is kifejtette, hogy a pillanatnyilag rendelkezésre álló szabályozói eszközök, mint a vizsgálatok és a pénzbírságok, már nem elégségesek a problémák kezeléséhez. Az esetenként tényleg hatalmas összegű büntetések nem sokat számítanak, ha a koncentrált vállalati erő teljesen eltorzította az adott piaci szegmenseket. Másrészt olyan gyakorlatokról van szó, amelyek a jelenlegi keretek között már nehezen megfoghatók – ilyen mondjuk a nagy szolgáltatók rendelkezésére álló adattömeg egyoldalú felhasználása.

Az egyre intenzívebb vitában folyamatosan felmerül a meghatározó adatplatformok feldarabolása, illetve a cégfelvásárlások szigorúbb ellenőrzése, elejét véve az úgynevezett gyilkos akvizícióknak, amikor a piacvezető még idejében bekebelezi az üzletére potenciálisan veszélyt jelentő cégeket. Kielégítő megoldást azonban ez sem jelentene: egyrészt a felvásárlási célpontok sokszor nem a vásárló közvetlen konkurenciái, másrészt a nagy szolgáltatók külön cégekre osztása még nem vezet a platformsemlegesség kikényszerítéséhez.

Utóbbi nagyjából annyit jelentene, hogy ugyanaz a szolgáltató ne lehessenek jelen például üzemeltetőként és eladóként is a saját piacterén, vagy ne legyen lehetősége egymagában dönteni a felhasználói adatok harmadik féllel való megosztásáról sem. Bár úgy néz ki, hogy a technológiai piac egyre gyorsabb változásai miatt  elengedhetetlenül fontos lesz a szabályozók eljárásainak felgyorsítása is, a kvázi-monopóliumokat csak az adatok és adatforrások interoperábilitása, a hozzáférés demokratizálása oldhatja fel.

Jól hangzik, de neki is kellene állni

A Reuters csütörtöki beszámolója szerint már az Európai Bizottság előtt van az a tervezet, amely az egységes adatpiac megteremtését célozza. A javaslat természetesen még alakulhat a február 19-re tervezett bemutatásáig, de a hírügynökség által szemlézett 25 oldalas dokumentum elég világosan fogalmaz a (jellemzően amerikai) technológia óriáscégek monopolhelyzetének megtöréséről. A cél ennek alapján egy "egységes európai adattér" létrehozása, sokkal hatékonyabban használva a gazdasági-politikai blokk rendelkezésére álló, hatalmas mennyiségű ipari és professzionális információt vagy technológiai innovációt.

A tervezet sokadszorra is megállapítja, hogy ma már az adatokhoz való hozzáférés jelenti a versenyképesség alapját, miközben a világon termelődő adattömeg jelentős része felett mindössze néhány nagyvállalat rendelkezik. Ez természetesen Európában is hátrányos helyzetbe hozza fejlődésre, növekedésre és innovációra kész vállalkozásokat; az EB szerint a vetélytársak – így az Egyesült Államok vagy Kína – már nem csak gyorsan fejlődnek, de azon dolgoznak, hogy az adatgazdasággal kapcsolatos koncepciójukat az egész világra kiterjesszék.

Az egységes európai adatpiac felállításához új szabályozást javasolnak a határokon átnyúló adathasználatban, különösen a gyártóipart, a pénzügyi szektort, az energiaipart vagy a mezőgazdaságot érintő interoperábilitás és szabványosítás tekintetében. A következő hónapokban olyan lépéseket javasolnak, amelyek az eddiginél sokkal több közadathoz engednek hozzáférést a környezet, a térinformatika, a meteirológia vagy a különféle statisztikák kapcsán, és sok céginformációt is általánosan elérhetővé tennének az Unió teljes területén.

A dokumentum kiemeli a versenyjogi szabályozás átalakításának szükségességét is, elsősorban az adatmegosztás problémájára koncentrálva. Ennek részeként kilátásba helyezi, hogy a nagy online platformokat meg fogják akadályozni az adazokhoz való hozzáférés feltételeinek önkényes és részrehajló meghatározásában. Az európai Bizottság mindezek alapján rendszerszintű módosításokra készül, esetenként akár az előzetes szabályozás eszközeivel, és már javában vizsgálja a nagy techcégek adatgyűjtési és -kezelési gyakorlatait.

Kinek van egy bármilyen töltője?

Ugyancsak csütörtökön derült ki, hogy az Unió mégis elveti azt a korábbi EB-javaslatot, amely ötéves moratóriumot rendelt volna el az arcfelismerő technológiák köztéri felhasználásával kapcsolatban. Ezt azért tartották volna szükségesnek, hogy a szóban forgó technológiák éles üzeme előtt elegendő idő jusson azok elemzésére és szabályozására, a lehetséges visszaélések feltérképezésére. A mesterséges intelligenciáról szóló tervezet ugyancsak a február 19-én érkező csomag része, és a reuters beszámolója alapján meghatároz majd olyan magas kockázatú területeket, mint az egészségügy vagy a közlekedés, de a mostani állás szerint nem fagyasztaná be teljesen az arcfelismerő rendszerek üzembe állítását.

Az Európai Parlament ezzel párhuzamosan elsöprő többséggel döntött a mobil eszközök töltő-csatlakozóinak egységesítéséről, felszólatva a Bizottságot a szükséges lépések előkészítésére. Ahogy a híradásokból kiderül, tíz éve még legalább harmincféle töltővel árultak mobil eszközöket az Európai Unióban, amit mára sikerült háromra szorítani. A végleges egységesítés a támogatók szerint a töltési pontok telepítését és az elektronikai hulladék csökkentését is segíti, miközben az Apple máris jelezte, hogy ellenzi és az innovációt akadályozó lépésnek tartja az EP döntését.