Pontosan két héttel ezelőtt meg a New York Times felületén az a cikk, amely elsőként számolt be a General Motors bizonyos gépjárműveit érintő megkérdőjelezhető adattovábbítási gyakorlatról. Ennek lényege az volt, hogy az autogyártó többek között a vezetési stílus értékelésére használható alkalmazása, az OnStar a begyűjtött információkat továbbította egy adatbrókernek, amit aztán továbbértékesítettek biztosítóknak. A lap beszámolója több olyan esetet említ, amikor az ügyfelek vezetési statiszikáik miatt nem tudtak biztosítást kötni, vagy ezért kaptak magasabb biztosítási díjakat.

Mindez önmagában egy teljesen legális üzleti gyakorlat is lehetne, ám a hozzájárulás megszerzése finoman szólva sem transzparens módon történik. Az ügyfelek figyelmét ugyanis semmivel nem hívják fel adataik potenciális továbbításáról, hanem ennek tényét egy terjedelmes és jogi bikkfanyelven megírt felhasználói szabályzat sorai közé rejtették el. Az amerikai lap által megszólaltatott jogászprofesszor is úgy vélte, hogy ez nem minősíthető észszerű elvárásnak az átlagfogyasztók esetében, így az ilyen tranzakciók esetében "iparági gyakorlatnak kellene lennie, hogy ezt feltűnően közzétegyék".

Az Egyesült Államokban ennél jóval gyengébb indokokból is születtek már perek, így csak az lehetett kérdés, milyen gyorsan adják be az ügyben az első keresetet. A győztes valószínűleg az a férfi lett, aki két napra a New York Times cikk megjelenését követően perelte be a GM-et, mert biztosítási díja a duplájára emelkedett az adatmegosztás miatt.

Talán részben ennek a keresetnek is betudható, hogy az autógyártó múlt hét végén bejelentette, hogy teljesen felhagy korábbi gyakorlatával, és nem fogja a vezetési adatokat kvázi automatikusan továbbítani harmadik fél felé.

Kényes kérdések

A vezetési adatok felhasználása önmagában egyálatlán nem nevezhető ördögtől való dolognak, és a különböző alkalmazási területek kitapogatása már több mint egy évtizede zajlik a világban. (Magyarországon például már 2014-ben is indult hasonló szolgáltatás.) A most "lebukott" GM sem az egyetlen autógyártó, amelyik igyekszik hasznosítani az összekapcsoltságnak és  a sokasodó szenzoroknak köszönhetően egyre gazdagabb adatcsomagokat. A megvalósítás mikéntje és a megszerzett információk felhasználási módja azonban nagyon lényeges és érzékeny kérdés.

Az Európai Unió a GDPR bevezetésével világszinten is kimagasló módon védi polgárai személyes adatait, amihez az intelligens, hálózatban működő eszközökre vonatkozó Adattörvény (Data Act) a következő lépcsőt jelenti az Unió adatstratégiájának megvalósításában. Az eszközökben generált fogyasztói és vállalati adatok felhasználására vonatkozó keretrendszert többek között az autógyártók és a biztosítók is túlságosan szigorúnak tartják, ezért erős lobbitevékenység indult az iparági kiváltságok kiharcolásáért.

Az USA-ban ennél jóval lazább és töredezettebb a kérdés jogi szabályozása, így nem véletlen, hogy a piac szereplői igyekeznek a lehetőségeik határáig elmenni a szürke zónák kihasználásával. Hogy ezt meddig tehetik, az kérdéses, mert a mostanihoz hasonló ügyek csak felerősíthetik a törvényhozók körében már amúgy is létező törekvéseket a terület szigorúbb szabályozására. 

_{(Fotó: OnStar - Chevrolet)}