A felhő alapú megoldásokkal szembeni ellenérzések közül a tapasztalatok szerint még mindig a biztonsággal kapcsolatos aggodalmak a leggyakoribbak. Volt, aki konkrétan így fogalmazott: "Tudni akarom, hol vannak a bitjeim és melyik az én szerverem!"

Persze, az átállás mindenképp fejben a legnehezebb, a megszokott folyamatokat újakra cserélni valóban bizalmi dolog. Hiába is érvelnénk azzal, hogy a bankszámlán sem látom a pénzemet a maga fizikai valójában, mégis meglesz, mikor szükségem van rá. Az a helyzet, hogy itt egy új technológia, ami sok esetben valóban gazdaságosabb - egy átlagos méretű kisvállalkozásnak nem szükséges több szervert fenntartania, egyet levelezni, egyet a fájloknak, egyet pedig az üzleti intelligenciának... Ha csupán a félelmeinkre hagyatkozunk, könnyen benne ragadhatunk egy költséges és lassan elavulttá váló környezetben.

Tolvaj a felhőben | A Silicon.com szakértője, Peter Cochrane például kifejezetten frappáns analógiát használ. Képzeljünk el egy besurranó tolvajt, aki egy irodaépületből szeretne adatokat és/vagy pénzt lopni. Fogja a bonyolult zártörő szerszámait, és pár perc szöszmötölés után felfeszíti az épület egyik ajtaját. Diadalmas mosolya máris lefagy, amikor belépve egy teljesen üres, minden jelzés nélküli szobában találja magát, ahonnan vagy egy tucat ajtó vezet valahová. Hősünk eltölt némi időt hasztalan töprengéssel, végül vaktában nekiesik az egyik ajtónak.

A bonyolult zárszerkezet feltörése épp sikerül, mikor a bejárati ajtó - BANG - becsapódik mögötte. Sebaj, ha már itt van, átmegy a következő szobába - ott ismét egy tucat ajtó várja, az egyikkel ismét bíbelődni kezd, és mikor épp átjutna, a maga mögött ajtó újra becsapódik. Egy idő után már azt sem tudja, merre jár - néha ugyan talál ezt-azt a szobákban, de mindegyik használhatatlan. Egy fél bankjegy, egy félig gépelt papírlap, amelyeknek a másik fele valahol a szobák ezreinek egyikében bújik meg. Aztán, amikor végül már maga is feladná a hasztalan kutakodást és a csiki-csuki játékot, betoppannak az épület biztonsági emberei és rövid úton kipenderítik - innentől már a legkülső ajtóval sem boldogul, és igazság szerint a kedve is elment attól, hogy ezzel az épülettel próbálkozzon.

Semmivel sem kockázatosabb | A fenti történetben az épület maga a cloud-alapú megoldás, a tolvaj pedig a vírus, a hacker, a rosszindulatú behatoló. Egy hagyományos hálózatban is vannak persze biztonsági megoldások - egy hardveres tűzfal, esetleg valamilyen szoftveres megoldás -, ám ezeken túljutva a kártékony kódok vagy felhasználók könnyedén megtalálják, amit keresnek. Az összetett could rendszerek - legalábbis a biztonságosan konfigurált, megbízható fajták - pont komplexitásuk és fokozottan biztonságos felépítésük miatt viselkednek úgy, mint a történetben az épület. A rajta tárolt információk az esetek nagy többségében szintén szétdarabolva tárolódnak a cloud alapjául szolgáló szerverek és háttértárak között elosztva.

Egyelőre tehát a felhőalapú rendszerek igenis biztonságosnak bizonyulnak. Persze kivételek mindig akadhatnak, de éppen ezért kell ráébrednünk, hogy az alaptalan félelem és az automatikus elutasítás helyett teljesen más a feladatunk: ha a költségek és az üzemeltetés tekintetében úgy látjuk, hogy hatékony a cloud rendszerek használata, a mi dolgunk a valóban biztonságos, megbízható rendszer megkeresése - onnantól pedig foglalkozhatunk aggódás helyett például a munkánkkal is...