Az összes fajta hulladék között az elektronikai szemét mennyisége növekszik a leggyorsabb ütemben (praktikusan ide sorolják a saját teleppel vagy elektromos csatlakozóval rendelkező eszközöket és azok részeit, ha azok életciklusuk végére jutnak), és ez a tömeg ma már akkora problémát okoz, hogy csak nemzetközi összefogással lehet bárhogyan is kezelni – derült ki ismét egy tanulmányból, amelyet ezúttal a davosi Világgazdasági Fórumon ismertetettek.

Ebben az ENSZ különböző ügynökségei mellett az Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) is arra figyelmeztet, hogy az e-hulladéknak formálisan is csak az ötöd részét hasznosítjuk újra világszerte, ami sokfelé még így is komoly veszélyt jelent a környezetre vagy az iparágban dolgozókra. Ez utóbbira jellemző, hogy egyedül Kínában 600 ezer, világszerte pedig több millió ember él az e-hulladék bontásából, akik jellemzően az egészségre is ártalmas körülmények között dolgoznak.

A jelentés szerint az olyan technológiai trendek, mint amilyen a cloud computing vagy az IoT, lehetőséget teremtenek az elektronikai szemét és általában az elektronikai ipar fokozatos "dematerializálására". A szolgáltatás alapú üzleti modellek, a termékek jobb nyomonkövethetősége és a visszavehetősége olyan globális értékköröket alakíthatnak ki, amelyekben megvalósítható az anyagfelhasználás hatékonysága, az újrahasznosító infrastruktúra felállítása és a kereslethez igazodó mennyiségi vagy minőségi skálázhatóság.

Kötelező lesz a javíthatóságra törekedni

Mindez egyelőre csak elméletben igaz, hiszen 2018-ban a becslések szerint majdnem 50 milliárd tonna új e-hulladék keletkezett, ami több, mint a Földön valaha legyártott utasszállító repülőgépek együttes tömege. A feldolgozás korábban említett, 20 százalék körüli elméleti arányát pedig további összefüggésbe helyezi, hogy a maradék 80 százalékról nem is igazán lehet tudni, pontosan mi lett a sorsa. Eközben a szeméttel együtt 62,5 milliárd dollár is megy a kukába, amennyiben ekkorára becsülik az újrahasznosítással kinyerhető értéket. Nagyobb összegről van szó, mint a Föld nagyjából százhúsz országának nominális GDP-je.
 

Különösen rosszul járnak a szemétszállítmányok célországai, de a nagy kibocsátók is bajban lesznek, ha egyszer csak nem fogadja senki a hulladékukat

forrás: The Global E-waste Statistics Partnership, 2018

A "körkörös gazdaságnak" is nevezett rendszerek megvalósítása nem mellesleg több millió normális munkahelyet is teremtene, ehhez azonban a szabályozóktól és befektetőktől az alapanyag- és eszközgyártókon át a kereskedőkig és a fogyasztókig mindenkire új szerep hárulna. Itt alapvetően két dolgot emelnek ki: egyrészt a hulladékproblémát könnyű a fogyasztókra és a hulladékgazdálkodással foglalkozó szervezetekre kenni, de az alapvető probléma a mindenki által használt elektronikai termékek alacsony élettartamával van.

Másrészt a termékek életciklusának feltornászása mellett a javíthatóságot és a könnyebb újrahasznosíthatóságot is szem előtt kellene tartani már a tervezéskor. Ahogy január elején beszámoltuk róla, a környezetvédelemért felelős európai miniszterek egy csoportja már dolgozik egy sor olyan előterjesztésen, ami éppen erre kényszerítené rá a gyártókat, első körben a világítástechnikai termékek, a televíziók és a háztartási nagygépek vonatkozásában. Eközben az USA közel 20 államban számítanak hasonló célú törvénymódosításokra.