Az ENSZ mellett működő Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) december közepén adta ki az elektronikai hulladékkal kapcsolatos, The Global E-Waste Monitor 2017 című tanulmányát. Az ENSZ Egyetemmel és a Nemzetközi Köztisztasági Világszervezettel közösen készített anyag egyik legfontosabb célja, hogy ismét felhívja a figyelmet az e-hulladék – praktikusan a kihajított, saját teleppel vagy elektromos csatlakozóval rendelkező eszközök – okozta globális problémára.

Az ITU adatai szerint tavaly 44,7 millió tonna elektronikai hulladék keletkezett világszerte, ami mindössze két év alatt 8 százalékos növekedést jelent. Ennek nagyjából 20 százalékát, 8,9 millió tonnát sikerült újrahasznosítani, ami azért is elkesertő, mert a szakértők 2021-re már bőven 50 millió tonna fölé várják az éves szinten keletkező e-szemét mennyiségét. (A nem hasznosított 80 százalék itt gyakorlatilag a nem dokumentált kategóriának felel meg.)

Ha a gyors növekedéssel együtt figyelembe vesszük, hogy a hulladék jelentős részét nem kezelik megfelelően, nem tárolják biztonságosan, sokszor pedig egyszerűen elégetik, akkor nyilvánvaló, hogy az egyre nagyobb szemétkupac a környezetre és az emberi egészségre is egyre nagyobb veszélyt jelent.

Legalább a szabályozás alakul

A dokumentum szerencsére pozitív trendekről is beszámol: ilyen változás, hogy egyre több országban fogadnak el speciálisan az elektronikai hulladékra vonatkozó törvényi szabályozást. Jelenleg már 67 állam – egyben a bolygó lakosságának kétharmada – alakított ki magának ilyen szabályozási környezetet, ami lényeges előrelépésnek tekinthető a 2014-es 44-hez képest.

Ez utóbbi azért is fontos, mert a szabványok, ajánlások, tiltások vagy retorziók mellett lehetővé teszi például az adatszolgáltatást, az adatok elemzését és az előrejelzést. A tavaly kibocsátott e-hulladék máskülönben 55 milliárd euró értékben újrahasznosítható anyagokat tartalmazott, ami gazdasági szempontból sem érdektelen összeg.

Az E-Waste Monitor jelentés földrajzilag is bemutatja a hulladékkibocsátást. Ebből kiderül, hogy Kínában és az Egyesült Államokban termelik messze a legtöbb elektronikai hulladékot, tőlük némileg lemaradva következik Japán, India és Németország. Ebből azonban nem következik, hogy ezekben az országokban lenne a legmagasabb az egy főre jutó szemét mennyisége.

Az USA és Németország például az egy főre jutó szemétkupacok méretében is az élmezőnybe tartozik, viszont Kína, különösen pedig India sehol sincs hozzájuk képest. Ugyanígy Afrika például a Földön keletkező e-szemét mindössze 5 százalékáért felelős, ezt azonban gyakorlatilag semmilyen mértékben nem hasznosítják újra.

forrás: Global E-waste Monitor 2017

Európából az összes elektronikai hulladék több mint negyedeszármazik, 35 százalékos visszagyűjtési arány mellett – ami értelemszerűen nyugatról kelet felé haladva romlik le erre a szintre. A statisztika egyébként ebben a tekintetben sem mindig pontos, mivel a hulladék útja nem mindig követhető: tavaly álltólag a Nigériába szállított e-hulladék több mint háromnegyede uniós tagállamokból származott, amire senki sem lehet különösebben büszke.

Egy átlagos európai polgár évente több mint 16 kilogramm e-hulladékot termel; a mennyiség Norvégiában a legmagasabb, 28 kilogramm fölötti, azonban a norvégok az elektronikai szemét háromnegyedét újrahasznosítják, és ebben a tekintetben is vezetik a listát. Magyarországon az egy főre jutó mennyiség valamivel az átlag alatt van, míg a visszagyűjtás aránya már az 50 százalékot közelíti a kelet-közép-európai régióban.