Az átlagos amerikai munkavállaló ma már csak valamivel több mint 4 évet tölt egy-egy munkahelyen, a legfiatalabb millenniumi generációt tekintve pedig a 3 évet sem éri el. Ezen belül havonta 2 millió alkalmazott hagyja ott az állását a negatív munkahelyi élményekre hivatkozva, az ezredforduló környékén született felnőttek közül pedig tízből heten nyilatkoznak úgy, hogy a technológiai jellegű kellemetlenségek önmagukban is elegendő okot szolgáltathatnak nekik, hogy beadják a felmondásukat.

Mások mellett ezek a statisztikák is szóba kerültek az SAP kedden rendezett Customer Experience konferenciáján, amelynek délelőtti szekciója a munkavállalókat érő élmények egyre látványosabb következményeit mutatta be, a problémák megoldására alkalmas eszközökkel együtt. Az alapfelvetés szerint ebben a tekintetben is lényeges fordulóponthoz érkeztünk: már a közeljövőben is csak azok a vállalatok lehetnek sikeresek, melyek megtanulnak ugyanúgy gondolkodni a munkaerejükről, mint az ügyfeleikről – különös tekintettel a fiatalabb dolgozókra.

Rájuk ugyanis kifejezetten jellemző, hogy nem szoktak hozzá a várakozáshoz, és impulzus alapú, gyors döntéseket hoznak, amelyekre nagy befolyása van az őket érő, közvetlen vagy közvetett munkahelyi hatásoknak. Az előadók ezzel kapcsolatban kiemelték a visszacsatolások és az "alkalmazotti realitás" felmérésének jelentőségét, amivel nem minden szervezetnél vannak tisztában, pedig egyszerűen csak meg kellene kérdezniük az embereket. Nem mindegy persze, hogy ezt milyen módszerekkel teszik, és hogyan használják fel az így megszerzett információt.

Minden élményként működik

Az előadók különböző felmérések eredményeivel személtették a döntéshozók véleménye és a valóság közti, gyakran elég széles szakadékot. Felmerült például, hogy a felső vezetők kétszer akkora arányban elégedettek a munkavállalói elkötelezettséggel, mint maguk a dolgozók (kétharmad-egyharmad). Emellett rendre 70, illetve 50 százalék körüli arányban tartják megfelelőnek a munkahelyi juttatásokat, tízből nyolc vezető mellett pedig csak tízből négy alkalmazott javasolná saját cégét, mint ideális munkehelyet.

Ahogy az a Bitport őszi Manufacture IT konferenciáján is kiderült, a munkaerőpiac szereplői ma már nagyon jól informáltak és látszólag jelentéktelen előnyökért képesek azonnal továbbállni, így a cégek nem is a toborzás, hanem a munkaerő megtartásának érdekében kénytelenek kifejteni a legnagyobb erőfeszítést. A most felidézett trendeket összefüggésbe helyezi a Manufacture IT záró kerekasztal-beszélgetésének egyik fontos megállapítása, amely szerint egy kezdő mérnök elvesztése és pótlása átlagosan 1-1,5 millió forintba kerülhet, az új munkaerő beillesztése pedig ezen felül is további költségelemeket tartalmaz.

Az SAP a változó üzleti kontextus és az élmény alapú gazdaság kapcsán most azokat a fontos pillanatokat próbálta szemléltetni, amelyek alapvetően maghatározzák a munkavállalói élményt és döntéseket. Már ilyen lehet maga a felvételi eljárás és a munkába állás is, aztán persze ezer dolog következik a munkatársaktól és a munkakörnyezettől kezdve a rendelkezésre álló eszközökön vagy a szakmai fejlődésen át a egészen az ellentételezésekig, de ide tartoznak az olyan banálisnak tűnő szempontok is, mint az utazás, az évfordulók vagy akár az egyes alkalmazottak távozása.

A szoftvercég a véleményfelmérésben utazó Qualtrics tavaly novemberben bejelentett, 8 milliárd dolláros felvásárlásával komoly kompetenciát szerzett az ügyféladatok összegyűjtése és egy platformon történő elemzése tekintetében, így most is erre hegyezte ki a mondanivalóját. Az ügyfélélmény és az ettől el nem választható munkavállalói élmény új szintre emelése a digitális transzformáció alapja, ez azonban a "kimeneti oldalon" általában gyengébb értékeléseket kap, mint ahogy azt a szerevezeteken belül elképzelik. Az SAP szerint erre az O (operational: mi történik) és X (experience: miért történik) típusú adatok együttes elemzése jelent megoldást az előrejelzések, a konkrét esetek kezelése, a felügyelet vagy az értékanalízis tekintetében is.