Az ellátási lánc gyengeségei a világjárvány 2020-as kezdete óta szinte minden iparágban szembetűnőek, legyen szó a megrendelések késéséről, a szállításban tapasztalható vagy a munkaerőhiányról. Mindez jellemzően a termékek ügyfelekhez való eljuttatásával (forward logistics) függ össze, de a problémák a másik irányban is jelentkeznek, még ha erről sokkal kevesebbet is hallani. Ahogy a pandémia során felfutottak az online vásárlások, az eladóknak egyre több visszaküldött terméket kellett valahogyan kezelniük, így hamar kiderült, hogy a reverz vagy visszautas logisztika (reverse logistics) oldalán is sok a probléma.

A vásárlók azóta is több árut küldenek vissza, mint valaha, az ilyen cikkek egy része pedig akkor is hulladéklerakókba kerül, ha újszerű állapotban van – olvasható a Business Insider összeállításában. Azt a lap szerint nehéz lenne pontosan megmondani, hogy a visszairányított küldemények milyen arányban kötnek ki a szeméttelepen, mert a kiskereskedők erről nem szívesen osztanak meg az adatokat, de az eMarketeer adatai alapján az amerikaiak például 14 százalékkal többet költhetnek idén az online üzletekben, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen árunak akár 40 százalékát is vissza szokták küldeni a boltoknak.

A Nemzeti Kiskereskedelmi Szövetség (NRF) a tavalyi visszáru értékét 816 milliárd dollárra tette, de a növekedésre az is jellemző, hogy egyes előrejelzések szerint 2028-ra már a B2B eladásoknak is nagyjából 40 százalékát bonyolíthatják le tisztán az interneten keresztül, így függetlenül attól, hogy fogyasztóknak vagy vállalatoknak értékesít valaki, a visszaküldések mindenképpen fokozzák a munkaerőproblémáit és ezzel párhuzamosan növelik a költségeit. Közben a kihajított termékek mennyiségével a környezeti terhelés is növekszik: előbbi az Optoro technológiai platform becslése szerint már 2021-ben is közel 4,4 millió tonnára rúgott.

Egyelőre van, amit olcsóbb kidobni

Sok kiskereskedő szemében mindez egyszerű matematikai problémaként jelenik meg: ha többe kerül egy tétel feldolgozása és eladása egy másik csatornán, mint a kidobása, akkor azt kidobják. A környezetvédelmi szempontokat nem mindenki veszi figyelembe, amikor a visszaküldött csomagok feldolgozása magában foglalja a visszaszállítást, a cikkek átvizsgálásához szükséges munkaerőt, a tisztítást, az újracsomagolást és az újabb szállítást a továbbértékesítéshez. Ez utóbbi esetenként csak kedvezményekkel lehetséges, arról nem is beszélve, hogy a másodszor eladott termékeket a fogyasztók ugyanúgy visszaküldhetik, mint első alkalommal.

A vásárlói szokások mellett a legnagyobb bökkenőnek azt tartják, hogy a reverz logisztika szervezése akár évtizedekkel lehet elmaradva a másik iránytól, tele van következetlenségekkel, táblázatokal és manuális feladatokkal. Az Optoro vezérigazgatója szerint azonban vannak biztató jelek. A visszaküldésmenedzsment (RMS) platformot fejlesztő cégnél azt látják, hogy a kiskereskedők közül egyre többen fektetnek be ilyen technológiákba, szolgáltatásokba és fejlett stratégiákba a visszaáru mennyiségének növekedésével. Vagyis az ellátási láncnak ez a része is fejlődést mutat, ahogy már az ilyen készségek is versenyelőnynek tekinthetők, hasonlóan a márkaértéket erősítő adományozáshoz vagy az újrahasznosítást támogató adókedvezményekhez.